Ma két órakor jelentkezett Dobos Attila az Ózd Bamako Expressből. Az úton felváltva jelentkezett be a csapat, hogy nehogy azt higgyem már elhagytak valakit az úton.  A kapcsolat sajnos megszakadt, de így is sikerült sok mindent megtudni az utukról.

A tegnapi napon biztonsági okokból sokan haladtak egy konvojban. A  csapat elborzadva látta, hogy annak ellenére, hogy a szervezők az eligazításokon elmondták és az itinerben kifejezetten kiemelték, az egyik kocsiból az út mellett integető gyerekek közé szórtak apró ajándékokat. A gyerekek persze örültek neki, de szánalmas és magalázó volt látni, ahogy a gyerekek egymás hegyén-hátán a porban kotorásznak. Nem beszélve arról, hogy emiatt az útra is többen beszaladtak, ami igen balesetveszélyes helyzeteket eredményezett.

Mauritánia nyomorát máshogy élték meg, mint Mali szegénységét. Bár csak az úton és pár településen volt alkalmuk megfigyeléseket tenni, áthaladás során azt tapasztalták, hogy míg a mauritán oldalon a települések inkább szeméttelepre emlékeztettek, addig  a mali oldalon rendezettebbnek, tisztábbnak tűntek a falvak. (Szerintem a szemét jelentős része a civilizáció mellékterméke, csomagolóanyagok, javítás helyett egyszerűbben eldobható tárgyak, míg az igazi szegénység manapság az ha eldobás helyett a javítgatást, foltozást választják)

A csapat a tegnap estét a szavannán sátorban töltötték, már kellemesebb volt az éjszaka hűvöse, ami a nap közben tapasztalt hőséghez képest nem meglepő. A motoros csapattal verődtek össze éjszaka, ahol így megerősítették a hírt, hogy a tegnapi szerencsére különösebb sérülés nélkül megúszott bukáson kívül a motoros csapat komolyabb veszteségek nélkül eljuthat a célig. Gyönyörű színeket festett a szavannára a naplemente, a képek sajnos nem fogják visszaadni.

Ma a napot az egyik településen dolgozó angol tanárnő iskolájában kezdték, ahol a Kuzin Teammel futottak össze. Rengeteg kisgyerek számára vittek ide tanszereket, a füzeteknek írószereknek kimondhatatlanul örültek az apróságok. A   Már csak 200 kilométer áll előttük, ami egy része, figyelembe véve az utak jellegét lehet, hogy már a holnapi napra marad.

A tegnapi nap beszámolója:

Érdekes indult a nap, mivel az egyik katonai ellenőrző ponton több, mint egy órán keresztül feltartották a teljes mezőnyt, végül megoldódott az ismeretlen probléma és mindenkit továbbengedtek.

Átért a mezőny Maliba. Ezzel véget ért a sivatag is, helyette van szavanna! Sok fa, sok bokor és két méteres fű. Nagy változás, hogy míg a sivatagban volt egy út, addig itt vagy tucatnyi, elágazások, ketté ágazó utak, amelyek vagy egyesülnek vagy nem... Szóval a navigáció most már elég komoly feladat!

A tegnapi szakasz olyan volt, mint egy rally gyorsasági, hogy Norbit idézzem: "kanyar-fa-fa-bokor, kanyar-kanyar-bokor-fa, komoly tempó volt!"

Az út mellett végig állnak a helyiek, tapsolnak, integetnek, nagyon élvezik!

Tegnap elvileg a 7. helyen álltak, de ez most olyan, mint egy mocsár... erősen labilis, mivel rengeteg óvás van.

Sajnos kissé lebetegedtem, így szünetelt a tudósítás, sőt a tegnapi napon nem tudtam felvenni az ózdiak telefonját sem. :( Pedig pont most lenne a legfontosabb számukra, hogy hírt adhassanak magukról, hiszen az út céljához értek, és éppen félúton vannak, mivel kocsival tervezik a hazautat.

A fórumon a következő fontos információkat találtam:

gojo, Jan 29, 2009 03:27pm

Beszeltem a szervezokkel, es kovetkezo informaciot kaptam:

Ma reggel minden csapat aki tegnap beerkezett rendben elrajtolt Kiffabol.

Az teny, hogy a hiradasok alapjan az elmult hetekben tortent olyan eset a regioban amely aggodalomra adhatott okot, de azok a remhirek amelyek, terror fenyegetserol szolnak, nem bizonyultak igaznak, a Mali hataosagok, a magyar kulugyminiszterium es a mauritan hatosagok szerint sem.

Remelhetoleg az osszes csapat rendben elhagyja ma mauritaniat, es belep maliba. A verseny es a tura kategoria resztvevoi az elore meghatarozott utvonalon haladnak majd, mig azoka a csapatok, akiknek techikai problemaik adodtak, vagy kimelni szeretnek magukat es a technikat, azoknak alternativ utvonalon aszfaltuton van lehetoseguk eljutni Bamakoig.

livke, Jan 29, 2009 06:49pm

... az Alanatour Afrika Team átért Maliba, mostmár mûködnek telefonjaik. Minden rendben velük.

Honey, Jan 29, 2009 07:13pm

A KanyarGo Ase csapat (266) szerda este megérkezett Bamakóba!!!!!!!!!!  
Kedd este elsõként lépték át Mali határát, a határõrök kiabálták, hogy FIRST CAR!
A 26 éves 256os ikarusz mégis csak kibirta az utat, büszkék lehetünk rájuk!!!

Hajni, Jan 29, 2009 08:11pm

kb. 20 óra 30-kor beszéltem a Desert Angels csapattal, már Maliban vannak és a szavannán róják a kilométereket. Még 80 km van a mai táborhelyig. Mindenki jól van és az autó is. Hajrá fiúk !!!

Slammer, Jan 29, 2009 09:28pm

A SIKO Racing Team is már Maliban van, sikeresen áthaladtak a szavannán. A kocsi mûszaki állapota miatt a holnapi szakaszt kihagyják és most egyenesen Bamakóba tartanak. Kb. 320 km-re vannak. Ma még szeretnének odaérni, ezért a könnyebb utat választották. Már mûködik a mobiljuk, egész jó volt a vonal.

UniversiTeam, Jan 29, 2009 10:11pm

Fél nyolc körül a UniversiTeam (66) is a táborban. Õk még nyomják holnap is a versenyt. A keddi etapot kihagyták, mert úgy ítélték meg, hogy a 79 lóerõ kevés hozzá. Ráadásul azt mondták, hogy az ottani gázolaj is vacakabb, ezért gyengébb az autó. A homokvasuk (vagy nemtommi ) is elkopott, így nem vállalták be azt a puha homokos szakaszt, mert esetleg végleg ott ragadtak volna. A marokkói kölcsönös mentegetés összehozta õket a Hungaricum Teammel (117), azóta is együtt mennek. Állítólag nagyon jó fejek!!
A 12 éves Toyota Hilux pedig eddig baromi jól teljesített. Gyakorlatilag még egy csavart sem kellett meghúzni rajta. Összesen két defektet kaptak és egy kis olajat kellett utántölteni. Reméljük a hátralévõ két napon és a visszaúton is jól szolgálja a srácokat.

gojo, Jan 29, 2009 10:46pm

Ma este a kovetkezo informaciokat kaptam:

A tegnap esti kicsit paprikas hanagulat a remhirekkel kapcsolatban mar a multe. Az egesz mezony derekasan halad Bamako fel 3 utvonalon. Szemelyes tapasztalataim alapjan a tura kategori utvonala, nagyon kemeny. Kankossa fele lesz dolguk a csapatoknak. Azok aki pedig aszfalton kozelitik meg a verseny celjat, azok talan mar ma ejjel odaerhetnek Bamakoba, bar gyonyoru tajkat, es szep helyeket mulasztanak majd el az ejszakai autozassal.

A mai napi etap egyik legkomolyabb tortenese egy francia motoros bukasa volt. Szerencsere komoly serules nem tortent, a versenyzo egybol felalt, es probalta menteni a menthetot, de a motor sajnos uzemkeptelen lett. Az egyik csapat vitte be a motorjaval egyutt a napi etap celjaba.

Slammer, Jan 30, 2009 08:33am

A SIKO Racing Team a mai versenynapot kihagyva reggel negyed hatkor megérkezett Bamakoba. A fiúk jól, az autó közepesen-gyengén van.

Kollégánk telefonon jelent a 40 fokos Maliból:

Megkezdődött a humanitárius része is a dolognak, Diema-ban egy jelentősebb mennyiségű adományt le is adott a csapat. Már Marokkóban voltak olyanok, akik gyorsan ki akarták szórni a cuccot a kocsiból, mert nem nagyon ment a terepezés, de végül kibírták idáig. Van, akinél akár 1 tonnányi mennyiségű adomány is van.

És valóban van olyan, mint a Dakaron, hogy a népek csak állnak kinyújtott kézzel, adományra várva, és a kocsik full gázzal áthúznak a viskók között. Sok helyen valóban rengeteg ajándékot osztanak szét, de hát mindenkinek nem megy.

Összefutottam egy magyar fiúval, aki a Bamako egyik korábbi futamán döntötte el, hogy Magyarország helyett inkább Mali fővárosában folytatná életét. Egy évvel ezelőtt felszámolta otthoni egzisztenciáját és vállalkozásba kezdett, műanyag hulladék újrahasznosítással foglalkozik, kínába exportálja a szemetet. Ő az egyetlen itt élő magyar a városban, de vannak franciák és kínaiak is. Tőle hallottam, hogy a kínaiak ide deportálják a börtönök helyett a letöltendő büntetéssel rendelkező elitélteket, és itt rabszolgaként ledolgoztatják a büntetési idejüket. Fizetést természetesen nem kapnak.

Néhányan egy kis hotelben pihenünk az utolsó szakasz előtt. A hotel vendége egy helyi parlamenti képviselő is, akitől megtudtam, hogy bár 12 milliós az ország, de 146-an vannak a parlamentben. Jókat nevetett azon, hogy a 10 milliós Magyarországon ez a szám 386. Azt mondta, biztos azért, mert meg tudjuk engedni magunknak.

Ma is a 7-es busszal megyek tovább, ha megvárnak és ma ha minden jól megy, oda is érünk Bamakoba.
 

A túrázók és versenyzõk Kiffában egy táborhelyen töltött éjszakája után ma reggel 6 órakor három részre szakadt a mezõny. Sokak kívánságára a mauritán biztonsági erõk rendkívüli gyorsasággal engedélyezték egy eddig nem egyeztetett útvonal beiktatását. Több tönkrement autó és pattanásig feszült ideg nem bírta a megpróbáltatásokat, és a Bamako éltének legnehezebb futamát többen feladni kényszerültek, így reggel útjának indult egy konvoj, mely aszfalton jut el Bamakóba.

A megmaradt bátor és jó kondícióban lévõ túrások feltankolva üzemanyaggal, ivóvizzel, illetve legalább négynapi élelemmel, déli irányba, Kankossa felé elhagyták kempinget. Mai céljuk Kayes volt, az elsõ szavannai nagyváros Maliban.

A versenyzõk közül az esti célba csupán a 02 Aquincum Racingnek sikerült este hét óráig megjelennie, a többi csapat a határátlépés, a feladatok nehézsége, és a szavannán történõ éjszakai tájékozódás problémái miatt csak késõbb érkezett be a vályogból épült Korare Kore nevû falu mellé.

Az utolsó országba való belépés öröme a 132-es KTM-es francia motoros bukása miatt nem lehet teljes: bokatörése után a 97-es lengyel csapat egyik tagja átvette a jármûvét és bukósisak és további védelem nélkül hozta be a célba a sérült kétkerekût. A felelõtlen tett ellenére a mai Superman díjat õ kapta meg. A mentõsök egyébként hamar elláták a sérültet akit késõbb elszállítottak a baleset helyszínérõl.

Az utolsó elõtti etap mindkét kategóriának 350 km körüli füves szavannát jelent, ahol a navigáció a legnehezebb feladat. "Holnap az dõl el, hogy kinek milyen navigátora van. A vezetési tudás és a technikai elõny eddig már kiderült, de a fás, füves és bokros homokon a legfõbb munka a navigátoré lesz. Itt nincsenek fix utak, nincs térkép és a GPS sem segít, mivel a helyiek szamarakkal járják ki évrõl-évre az ideiglenes utakat." mondta el 17-es rajtszámú versenycsapat navigátora Four Finger, aki háromszoros veteránként várja a holnapi rajt pillanatát. "Mivel az élmezõny nagyon szoros, a hátralévõ két napon bármi megtörténhet. - tudtuk meg Polgár Tamás versenybírótól - Egy-egy helyezéssel való elõbbre jutás a csapatok számára óriási öröm, míg másoknak dráma. Minden este személyes tragédiáknak vagyunk tanúi. Ez az eddigi legkeményebb Bamako."

Cél: Korera Kore, Mali Napi autózás 450 km
Eligazítás: Táborhely. Reggel 7óra.



A mai szakasz rossz minőségű betonút és jó minőségű földút kombinációja lesz. A betonúton gumipusztító lukak lesznek mindenfele. A földút nem lesz annyira nehéz, mint az elmúlt napokban, de itt is lesznek keményebb pillanatok. Ahogy haladsz előre, annál rosszabb lesz az út. A mai földút kis autókkal is teljesíthető, de melós. Ma ismét sok lesz az állat.
Óvatosan!

Ma is legyen nálad több napnyi víz és tartalék üzemanyag. Tintane előtt keresd a pisztét Touill felé. A mai geo-caching pontok is segítenek navigálni. Ma a letaposott ösvény elméletét felhasználva kell vezetni. Kövesd a kitaposott utat. Menetközben sok kis falu van. Ma már véget ér a Szahara és kezdetét veszi a szavanna. A visszapillantó tükröket hajtsátok be. Sok a bokor és kis fa. A navigátor nagyon figyelje az utat. A legalattomosabb a kilógó farönk, amit a fű eltakar, de egy fának is könnyű neki menni. A másik, amire nagyon kell figyelni az a falvakban való eltévedés. Különösen azok a falvak, ahol piac van, teljesen megkavarhatnak. Ide több irányból jönnek szamaras fogatok piac idején, és rengeteg nyomot csinálnak. A WorldGate GPS térkép földútjai itt már nem tökéletesek. Észre sem veszed, de ahogy kijössz a bozótból egyszer csak Maliban vagy. Akárcsak Magyarországról átmenni Szlovéniába. Maliban már egy teljes egészében más világ fogad majd. A nomád arabok helyett, nagy családi közösségben élő zárt afrikai falvak látványa fogad. Az első faluban keresd a falu főnököt (CHEF DE VILLAGE) és valami kis ajándékot (ne pénzt!) adjatok a falunak. A fájdalomcsillapítóknak, Fenistilnek, szemcseppnek, lázcsillapítóknak örülnek. Kis nassnak és ruháknak is biztos.Nagyon kedvesek. Mindenképp állj meg és üdvözöld őket! Iskolaszereket ide ne hozzatok! Nioroba menj tovább a földúton! Nioroban lehet autót szerelni, pénzt váltani, tankolni, anyut felhívni otthon magyar mobil telefonról és megnézni az elmúlt napok SMS-eit. Ha fogytán a vized, akkor itt vegyél, mert innentől holnap délig sehol nem lehet kapni vizet. Nioroban ne időzz sokat!!!! Menj tovább a célpont felé. Csodás falvakon fog átvinni a földút. Jó lenne őket még nappal látnod. Korera Kore előtt néhány kilométerrel a szavannán lesz a mai tábor. Nagyon figyelj, ha tüzet raksz! Égő cigaretta csikkeket ne dobálj el! Egy bozót tűznek a fele sem tréfa.

Sikeresen teljesítette a mauritániai szakaszt a csapat. Minden renden van velük, ugyan az autó nem olyan, mint amikor elidultak vele, de feltételezhetően a hátralévő kb.600km simán menni fog.

Az utóbbi pár napban rendkívüli energiát fektettek, a földön élő egyetlen geopárd felkutatásába. A geopárd a nagymacskák családjába tartozik, Afrikában él és a földön egyedül Győzike látta. Találkoztak is két helybélivel, akik megígérték Zolinak, hogy geopárd-vadászkutyáikkal segítenek megtalálni a titokzatos állatot. Több óra hosszas keresgélés után végre megpillantottak valamit és üldözőbe is vették. Nagyon izgatottak voltak hisz rajtuk kívűl, csak egyetlen ember látta élőben a geopárdot. Zoltán ezért nem is tétovázott, célzott és lőtt. Sajnos a vadászkutyák szimata tévedett és csak egy sima leopárdot sikerült kilőni.

A csapat viszont még nem adta fel, továbbra is nagy erőkkel keresik a geopárdot!

2009 jan. 28

Ilyen nyugodt ébredésünk még nem volt. Se motorzaj, se hangos beszéd. A napfelkeltében láttuk csak, hogy milyen környéken vagyunk. Egy dűne tetején sikerült felverni a sátrakat. Amerre néztünk, vörös homok. Néhány próbálkozásból mindkét autót feljuttattuk a dűne tetejére. A homokvasak fontos szerephez jutottak és jól is szerepeltek. Ezután tovább indultunk. Küzdöttünk a homokkal, de egész jól haladtunk. Kicsit későb még hálótársaink bevártak. Mondtuk, hogy minden rendbe így továbbmentek. Nem sokkal később furcsa zajra lettünk figyelmesek a bal hátsó kerék felől. Szabolcs kiszállt és látta, hogy a kerék hátrébb van, mint kéne lennie. A kocsi alá nézve kiderült, hogy a rugó fő lapja eltört és az egész híd 5 cm-t hátra csúszott. Kis agyalás után az a megoldás született, hogy a hidat a laprugó első rögzítő csonkjához húzzuk racsnis hevederrel. Ezt a műveletet a balta bánta. Vele kalapáltuk előre a rugóköteget, meg a hidat. Miután kész lett, továb indultunk, és csak egyszer kellett utána húzni. Kiderült, hogy homokban az egyik legfontosabb szerszám a kő. Egy hatalmas kövekkel tarkított szakaszon a ránk vigyázó hadsereg elkerült minket. Tőlük megtudtuk, hogy a szervezők is a sivatagban töltötték az éjjszakát és még mögöttünk vannak több problémás járgánnyal együtt.

Az ez utánai szakaszok azzal teltek, hogy ho fölfújtuk, hol leengedtük a kereket, de csak sikerült eljutnunk Tidjikjába, az előző napi célba. A hotelben megtudtuk, hogy a többiek, akik időben beértek, továb mentek Kiffába. Nekünk meg hívtak egy szerelőt. Elautóztunk a műhelyébe, ami összesen egy acél szerkezetű építményből állt, és a legtöbb műveltet hegesztővel végezték. Ennek módszere is megérne egy misét. A hegesztő testelése pl úgy történt, hogy a sufniból kijövő kábelt az acél építményre fixen rákötötték. Az acél építményhez hegesztették a satupadot. A satupadot és a kocsit egy mobil betonvassal összekötötték. Ha nem akart megindulni az ív, akkor kicsit megmozgatták a betonvasat. Itt a lengéscsillapítókat is megjavíttattuk. A főnök nagyon sok pénzt akart kérni a 2,5 órés munkáért. Kicsit sikerült lealkudnunk, bár adtunk mellé sok ajándékot. (villanyos zongorát nem...) Elmentünk a benzinkúthoz, ahol összetalálkoztunk a Movin’ Cruisin’ Teammal. Éppen ők is szereltettek. Miután végeztek, együtt mentünk át Kiffába. Szigorúan betonon.

2009 jan. 27

Ma korán indultunk, nehéz szakasz elé néztünk, nem is sejtettük, mennyire. Reggel az eligazításon Idomu, a túra helyi segítője, akinél pl. nagyon rosszul lehet váltani ougyát (helyi valuta) és segít a helyi ügyek rendezésében, elmondta, hogy milyen szakaszokra kell számítani, és ott hogyan érdemes vezetni. Ezek után elindultunk. Egy meredek szerpentinnel kezdődöt a szakasz, aztán rövid földút után kaptunk egy kis ízelítőt a homokból. Itt többen is elakadtak. Mi is küzdöttünk kicsit az átjutással. A rövid homok után hosszú rázós köves szakasz következett. Az egyik pont előtt észrevettük, hogy a maradék hátsó lengéscsillapítónk is kiszakadt. A változatosság kedvéért a felső része. Mivel nem volt egyszerű a kivétel, ezért úgy döntöttünk marad, de a következő pontnál megállapítottuk, hogy ez árt más alkatrészeknek, ezért mégis kiszereltük. Ezután rájötem, miért nem domesztikálta az ember a kengurut. Hátasként abszolút használhatatlan. Nemsokkal ezután elértük a homokot. Itt kezdődött a legkeményebb szakasza az útnak. Tömény homok. Sokan itt eresztették le a kereküket. Mi továbbmentünk, de az első elakadásnál mi is kereket engedtünk. Leeresztett kerékkel sokkal könnyebb haladni a puha homokon. Egy ideig nem is volt gond, de egy meredekebb részen a felniről leugrott az egyik gumi. Ezt nem tudtuk felfújni, így kicseréltük. 5 perc múlva egy másik gumi is megadta magát, így nem maradt más, mint a gumi helyszíni javítása tömlő belehelyezésével. Lendületből két kereket is megszereltünk, ha kell, legyen pótkerék, nem tellett bele másfél órába. Ez jó döntésnek bizonyult, mert kellett is. Haladtunk tovább, hogy legalább az alternatívaként kijelölt táborhelyig elérjünk az éjjel, de ez előtt 8 km-el egy meredek dűne falon találtunk egy másik feljutni próbáló autót. Nekik még dél körül adtunk ragasztót, hogy a lyukas hűtőjüket javítsák. A dűne oldalán ők is, mi is elakadtunk. Késő este lévén úgy döntöttünk, jobb együtt maradni, és már inkább ne próbálkozzunk tovább, így letáboroztunk a homokon, és aludni mentünk.

2009 jan. 26

A mai off-road szakasz egy részét törölték, mert közel ment volna a lázadók területéhez, ezért a biztonságunkért felelős parancsnok nem javasolta. Valamint egy esetleges homokvihar miatt is. Így 300 km-el hosszab utat kellett megtennünk Noukachott-on keresztül, ráadásul szinte végig betonon, amibe ráadásul még kanyar sem sok volt, de legalább bevásároltunk a városban. Ez nem a kuplungok napja. Ma két Bamakós autóval is találkoztunk, aminek tönkrement a kuplungja. Az egyiknek mi adtunk olajat, hogy tovább bírjon menni. Este Atarban kempingeztünk egy szálloda udvarában iszonyú drágán. Különösen, ha figyelembe vesszük  aszolgáltatás minőségét. Végre tudtunk zuhanyozni, bár elég visszataszító volt a színvonal.

2009 jan. 25

5-kor volt eligazítás és a hivatalos rajt, ezért nehéz pillanatokat éltünk át, de csak elindultunk. Átléptük a Ráktérítőt még sötétben. Aztán meg a következő pontokat nem találtuk a sötétben, kómásan. Irány a határ. A határhoz egy hosszú kietlen néptelen út vezetett, ezek után meglepetésként ért a határon álló hatalmas tömeg. Itt a különböző papírmunkák és várakozások miatt elidőztünk négy és fél órát, ami egész jó átlagnak mondható az informatikát minden szinten nélkülöző részben fabodegákban kialakított hivatali építményeket figyelembe véve. Elég nagy káosz volt, de a magyar közegekhez szokott embernek üdítő érzés, hogy emberszámba veszik, és ha javasol, vagy kér valamit még néha teljesül is. Egyébként is meglepően barátságosak és intelligensek a marokkói rendőrök. A Mauritán határ után kereszteztük a világ egyik leghosszabb tehervonatának útját. Éppen megérkezett... A rengeteg vasérc mellett volt rajta két autó, na meg egy teve. Az utolsó pár feladat tök fantáziátlan oda vissza autózásból állt, de szerencsére volt néhány laza homokos kör is benne. A táborhely környékén mindenütt fegyveres őrök álltak a stratégiailag fontos magaslatokon és ránk vigyáztak. Már négykor a táborhelyen voltunk, elterültünk a homokban és lustán néztük ahogy a táborhely közvetlen közelében tízpercenként elakad valaki. Aki most felháborodna segítőkészségünk hiányán az gondoljon arra, hogy most három nap homokos szakasz áll előttünk, így jól jött a csapatoknak egy kis biztonságos körülmények közt végzett mentési gyakorlat az éles bevetés előtt.

Mire megérkeztünk Kiffába, sík ideg volt a vezetés, főleg Villám Géza, mert a túrások között, akik már itt táboroztak elterjedt, hogy terrorveszély van. Valaki magyar katonai hírszerzési forrásora hivatkozkozva elterjesztette, hogy valakit el fognak rabolni a túra vagy a verseny mezőnyéből. A szervezők az egész szerda estét azzal töltötték, hogy afrikai országok hírszerzési kapcsolatait hívogatták, a marokkói, a mauritán és a mali titkosszolgálatot is bevonták az ügybe, mert volt olyan csapat, amelyik bejelentette, hogy nem megy tovább, ha ez a helyzet.

Ezt az álláspontot addig, amíg ki nem derült hogy fals az infó, komolyan osztotta a vezetés is. Később kiderült, hogy a magyar forrás valami gellert kapott, más infóból jön és alaptalan, de egy egész estés hajtépés lett belőle.

A tegnapi nap folyamán csak annyit sikerült megtudni, hogy Kiffa-ban vannak, és ma átmennek már Maliba. A műholdas telefon innentől nyugdíjba vonul, úgyhogy több sms-t ne küldjetek.

A kommenteket viszont várják a fiúk, nagyon örülnek nekik mikor végre netközelbe érnek!!

A sivatagban, amid van, az nemcsak a tiéd, hanem mindenkié. Idomu, a mauritán turisztikai guru, a helyi pénzváltók királya megragadta az alkalmat, hogy ha már bennragadtunk a sivatagban, filozofikus tanmesével érzékeltesse a mauritán pusztában és az európai városokban való létezés alapvető különbségeit.

A városokban lehet, hogy minden anyagi javad meg van, de még sincs semmid, és nem vagy boldog, mert ha szükséged van valakire, nem lesz ott senki, hiszen a szomszédnak évek óta nem köszöntél. A sivatagban viszont, lehet, hogy nem sok személyes tulajdonod van, de mégis lehetsz boldog, mindig számíthatsz a többiekre, mert mindenki tudja, hogy legközelebb neki is sújthatja a szükség.

Idomu nem tudta, hogy az Index újságíróját, akinek az eszmefuttatást címezte, éppen a szükség sújtja. Egy hátizsákkal indult neki az útnak Budapesten, hogy minden nap más autóban utazva tudósítson a Bamakóról. Egy interkontinentális stoppos pedig udvarias, és nem cipel magával sok súlyt, hogy ne terhelje plusz kilókkal a versenyzők autóját. Az útazás viszont már tizenegy napja tartott, és alig érintett városokat, ha igen, akkor is éjszaka, így kaját sem tudott vásárolni. Mire a sivatagba ért, elfogyott minden a zsákból.
 
A Vadludak etették, itatták Atar és Tidjikja között. Ez az egyetlen szakaszra betervezett 400 kilométer két napig tartott, és a második éjszakájába bele kellett préselni még az aznapi 400-as menetet is (azt már aszfalton).

Kedd hajnaltól szerda estig köves, sziklás, pusztás, poros, homokdűnés ösvényen zötykölődtünk, és városi európaiként a sivatagban Jani, Sanya és Attila vendégszeretetét élvezte.
 

A január 26-i verseny etapot biztonsági okok miatt alternatív útvonalra terelték a Budapest-Bamako szervezői. "Az egész éjszaka tomboló homokvihar miatt a rally-t biztosító katonai repülő nem tudta volna követni a mezőnyt a nyugat-szaharai mauritán határ mentén." - nyilatkozta Villám Géza. Az alternatív útvonal a Mauritán fővároson keresztül és néhány sivatagos off-road szakaszon vitte a versenyzőket nem messze a katonaság által felügyelt betonúttól. A mezőny éjjel két órára futott be Atar-ba. A 108 verseny csapatból 57-en értek célba. A többiek a fővárosban maradtak szerelni, erőt gyűjteni, és felkészülni a további erőpróbákra.

A Budapest-Bamako túra kategóriája szintén január 26-án este futott be Noukachott-ba. A mauritán turisztikai miniszter, Bamba Drahman és államtitkárai köszöntötték az indulókat az Atlanti óceán partján. A miniszter elmondta, hogy a futam biztonsága a legfontosabb prioritásuk, majd megköszönte az adományokat, és elmondta, hogy hálás a Budapest-Bamako-nak mert ez a rendezvény immár 4. éve játszik rendkívül fontos szerepet a mauritán turizmus népszerûsítésében. Mint ismeretes a szaharai ország éves turizmusának 5 %-át teszi ki a futam. A Green Knights nevû angol csapat középkori lovagi regáliában köszöntötte a mauritán minisztert.

A január 27-i Atar Tidjikja szakaszon résztvevõk reggel 5-kor rajtoltak el a nyugat-mauritán oázisból. Minden idõk legkeményebb Budapest-Bamako etapjával kellett megküzdenie a versenyzõknek. Órákon keresztül hatalmas sziklákon zötykölõdtek, majd dûne tengerekkel viaskodtak. A navigáció is különlegesen nehéz volt, mert sem földút, sem útjelzõk nem jelölték az útvonalat. Mindössze 10 GPS pont segítségével kellett megtenni a 4oo km-es távot az egykori karaván útvonalon.

Az etap teljesítésére 12 óra állt rendelkezésre. Az esti célban mindössze közel egy tucat csapat jelent meg idõben, és éjfél elõtt sem voltak 25-nél többen. Egyre-másra csörögtek a mûholdas telefonok, és érkeztek a hírek a dûnék közt ragadt, bajba jutott csapatokról. A Budapest-Bamako résztvevõi a sivatag zordságát most élhették meg igazán. A 89-es csapat tagjait, Vladimir Jedlickát és Steven G. Aichelet 37-es csapat tagjai hozták be a táborba, mert az autójuk ajtóig elmerült a homokban, és több órás sikertelen próbálkozás után sem sikerült a jármûvet kiásni, így inkább otthagyták a Toyota Landcruisert a dûnék között. Jelenleg autómentõt keresnek Tidjikja-ban. Az önfeláldozó segítség nyújtásért Lehr András, Orbán Róbert és Saly László kapták a Nap Hõse vándordíjat.

A csapat mentõsei és a versenybíró Polgár testvérek, András és Tamás egész éjjel a sivatagban rekedt 1o jármû mentésén küszködtek. A mentést nagyban megkönnyítette a mauritán hadsereg sivatagi tüzérosztagának jelenléte és tapasztalata. A mentõsök az éjszakát 12o km-re a céltól, egy nomád család közelében töltötték. Az evakuáció miatt a Tidjikja-Kiffa speciál szakaszt ma reggel törölték a szervezõk. "Mindhárom mentõautónk kint rekedt a tegnapi speciálon. Nélkülük felelõsségteljesen nem indíthatnánk el a mai etapot" - mondta Hegedûs Vera versenybíró ma reggel Tidjikjában.

A mezőnyben egyre több az egészségügyi probléma, a hirtelen jött hõség, a higiénia hiánya és a kimerültség több indulót levert a lábáról. "Ma 9 beteget láttunk el, a legfõbb tünetek: napszúrás, ájulás, hányinger, hasmenés, kiszáradás" - mondta Dr. Késmárki András.

Ma este Kiffában találkozik a verseny és a túra kategória. Már a kiffai táborban van a megviselt és kifosztott Hungary for Africa kamion. Marokkói vámterületrõl több mint 3 millió forint értékû orvosi felszerelést loptak el a felhasított ponyvájú kamionról. A kiffai térség több falvának vezetõjét várják ma este a Budapest-Bamako táborába. Gyógyszereket, és orvosi eszközöket adnak át a Budapest-Bamako indulói a környék legszegényebb falvainak ma este fél tízkor.

Holnap már Maliban lesz a mezõny. Mindkét kategóriára több száz kilométer szavannás homokos táj vár. A navigáció holnap is embert próbáló és idegõrlõ lesz. Elhagyatott földutakon és szamárösvényeken jár majd a mezõny. A versenyzõknek az esti cél Korerar Kore. A túra kategóriásoknak az elsõ Budapest-Bamakon "járhatatlanként" elhíresült Kiffa-Kankossa-Kayes szakaszon kell átvergõdniük.

Ma sikerült szakadozó műholdas telefonon beszélnem az Ózd-Bamako Expressből Borbás Péterrel. Jó hallani, hogy mindhárman megvannak és vidáman haladnak Bamako felé.

A mai táv Nouakchott és Kiffa közötti 600 km nem a leghosszabb, de talán az egyik legkimerítőbb és a technikát leginkább igénybe vevő része a túrának. Ma még azok a versenyzők akik a túra útvonalon mentek is megszenvedtek a tereppel. A mai versenyszakasz is kegyetlen volt, mindenki alaposan ki is fáradt benne, talán ezért is van, hogy ilyen kevesen jelentkeztek. Ma ismét együtt táborozik a túra és a versenymezőny, így jókora bulira lehet ma számítani  a katonákkal körülvett táborban.

Ma a sivatagi táj fokozatosan átadta a helyét a szavannának. Egyre nagyobb az állatállomány, amit abból lehet megállapítani, hogy az út széle tele van szamár, tehén, teve tetemekkel, amik oszlási bűze még a gyorsan haladó kocsikban is borzasztó. Kicsit kiábrándító , hogy minden település bűzlik, úszik a szemétben és ellepik a legyek. A szegénység szívbe markoló, a települések egy részén áram sincs, de többnyire a vízellátást is csak poshadt kutakból tudják megoldani. A katonai jelenlét is nyomasztó, esetenként akár 1km -re egymástól is belefutottak ellenőrzőposztokba, szerencsére a szervezők ezt jól megoldották így könnyen áthaladtak az autók.

A mai út egyik legkomolyabb szakasza egy fennsíkra feljutás volt. Hosszú kanyargós út után, a félsivatagos, homokos táj fölött eléjük tárult a végtelen szavanna.

A csapatok között komoly összetartás alakult ki, az indulásnál is meglévő Ózd-Bamako Express és Kuzin Team gyakran együtt vizsgálja át a járműveket, szerencsére eddig komoly beavatkozási igény nélkül. De ehhez a csoporthoz gyakran csatlakozik a Vörös Csepel, a Hummer és a MAN kamion és a 333-as motoros is.

Péter beszámolt arról, hogy a 333-as motoros sikeresen beérte őket és a tegnapi napon már kicsit kipihente magát. Az 50-es csapat váltója elromlott, a legutóbbi állapot szerint egy helyi szakember egy másik váltó szerkezetét próbálja beépíteni a váltóházba.

A tegnapi és mai mauritániai szakaszt, túra kategóriában volt kénytelen levezetni a csapat. Ezt a döntést csak az autó lengéscsillapítóinak állapota miatt volt muszály meghozni. Verseny módban állítólag nagyon kemény lett volna, ezért is döntöttek többen úgy hogy a túra módot választják. Lassan a vége felé közeledve már nem nagyon mernek a csapatok kockáztatni. Kiffában csatlakoznak majd vissza a verseny kategóriába. Zoli elmondása szerint jól vannak és biztonságban tudhatják magukat, hisz katonai kíséretük van. Végre itt vannak az új képek.

Sikerült megjavítani a törött fényszórót!

A mai szakasz végül törölve lett, mivel a mezőny nagy része a tegnapit sem fejezte be és annak érdekében hogy beérjék egymást a mai szakasz helyett végig aszfalton, feladatok nélkül mennek a következő táborhelyre. Fiaink ennek örülnek, mert így van egy pihenőnapjuk, jól kipihenték magukat, zuhanyoztak, főztek, kocsit mostak és kvázi kirándulnak... Afrikában.

Sok érdekeset láttak, Norbi az ígérte, hogy mivel ez a mai nap igen könnyű, keresnek internet kávézót és küldenek képeket, de addig is Norbi édesapja küldött két képet:

Sziasztok!


Polgárőrök Bamakoba jelentése a Ráktérítő-Bou Lanoar-Atar-Tidjikja szakaszról


Ráktérítő előtti táborozásunk után kevés feladatos nap következett. A nap java része a Marokkó-Mauritánia határ átlépésével telt. Ez mintegy 5 órát vett igénybe. Közben a két ország közötti ENSZ fennhatóság alatt álló aknamezőn is át kellett kelnünk. Szerencsére mindenki épségben és viszonylag jó időben átjutott.

A marokkói feladatok még könnyedén megvoltak ezen a napon. Mauritániában megvolt első elakadásunk a homokban. Előkerültek a homoklapátok, a
homokvasak és már szabadultunk is a homok fogságából. A mauritániai feladatok megoldását nehezítette egy biztonsági őr féle, aki elállta az egyik bódé ajtaját, amiben a megoldás volt elrejtve. 5 euróba került a leküzdése... A szervezőknél természetesen panaszt tettünk.

Bou Lanoar közelében, egy a világűrből is látható méretű dűne mellett volt
első mauritániai táborunk. Katonák őrizték a tábort. Idomou, aki valamilyen titokzatos mauritániai személy, beszedte az "idegenforgalmi adót", fejenként 10 eurót. Ez fájt. Ő egyébként bármit elintéz, de minden pénzbe kerül nála. Nem kevésbe.

A Bou Lanoar-Atar szakaszt alternatív útvonalon kellett megtenni biztonsági okokból, így az eredeti 480 km-es szakasz Nouakchotton keresztül meghosszabbodva közel 900 km-esre sikeredett. Ezen a napon velünk utazott
Hans, a marathonrally.com fotósa, aki pár remek képet készített rólunk is,
melyek a marathonrally.com oldalon a többi versenyfotó között megtalálhatóak.
Az erre a napra eső 15 feladatból hármat töröltek, a maradékot 3 kivételével
megoldottuk. Egy feladatnál nagyon pontatlan koordinátát kaptunk, emiatt nem
találtuk. Mint később kiderült, közel 800 m eltérés volt. Egy feladaton navigációs hiba miatt túlszaladtunk, nem volt módunk visszamenni. Kora este elfolyt a hidraulikaolaj a kuplung munkahengerből, szerelőt és alkatrészt találtunk ugyan, de a művelet közel két órát elvett az időnkből. Az utolsó feladatot ki kellett hagynunk, mert 30 km-es kerülőt kellett volna éjjel tennünk offroad módban. Így is csak hajnali fél kettőre értünk be (a reggel 6 órai rajtot követően!) a célba, Atarba. A hivatalosan kijelölt kemping egy szeméttelep volt, így mi inkább más szállás után néztünk. Végre ágyban aludtunk, mind a két órán keresztül. Viszont volt melegvizes zuhany, amit alaposan ki is használtunk.

Az Atar-Tidjikja szakasz következett. Az eligazítás szerint ez egy szuper kemény, maratoni offroad szakasz. Bou Lanoarban azt mondták, ne is jöjjön Atarba, inkább kerüljön Kiffa felé, aki nem fogja vállalni ezt.

Köves, sziklás, süppedő homokos, szavannás úton kezdődött az etap, amit csak
20-30 versenyző vállalt be.

Bevállaltuk. Kicsit vesztünkre. A napi 10+1 bonus feladatból az első 4 helyszínére még el tudtunk jutni, de aztán dűne-tenger állta utunkat. Hiába segítettek a helyi erők egy helyen kiszabadulni, hiába engedtük le az eredetileg 2,8-as guminyomást 1-re, nem segített semmi. Autónk nem igazán homokfutó, meg is van terhelve rendesen. Mindent megpróbáltunk, de vissza kellett fordulnunk, és közel 850 km-es kerülővel, ismét Nouakchotton, a mauritán fővároson keresztül jutunk el várhatóan hajnalra Tidjikjába. Velünk van a 83-as Duna TV és a 39-es csapat is.
Ez van. De legalább az első négy feladat 20 pontját begyűjtjük, és ott leszünk a január 28-i Tidjikja-Kiffa etap rajtjánál is.

Egyébként a csapatok többsége nem vállalta a mai etapot. Igazából a kemény
terepjárós mag az, aki képes végigmenni, többnyire speciálisan felkészített
autókkal. Így nem igazán szenvedünk hátrányt, csak ma is keveset alszunk.
Akik nem vállalták a mai etapot, azokkal szemben pedig lesz plusz 20
pontunk...

Ez a Budapest-Bamako az eddigi legkeményebb versenyútvonalat jelölte ki.

Útközben, Nouakchottban, netkávézóból küldjük el az anyagot.

A dűnéken helyi nomádokkal is találkoztunk, csereberéltünk. A Duna TV és az
MCG Films csapata filmezett is, így elhúzódott a továbbindulás.

Ma küldött képeink között korábbi napokon készültek is vannak.

Jól vagyunk, semmi bajunk, egészséges bár fáradt állapotban leledzünk.

Nehéz írni az elmúlt napokról. Sok élmény, rengeteg benyomás, szokatlan látvány és környezet terheli agyunkat. Kora reggeltől éjszakáig autózunk, navigálunk, keresünk, taktikázunk, dűnét, dombot mászunk. Enni az autóban, útközben eszünk, akkor mosdunk amikor van elég víz... nem sétakocsikázás ez. Már keverjük az eddigi napokat. Vissza-vissza olvasunk az itinerben, visszanézzük a fotókat. A homok próbára teszi a fényképezőket, az egyik pillanatnyilag nem üzemel. Nincs túl sok képünk sajnos... egyszerűen nem érdemes folyamatosan fotózni, annyira egyforma tájakon, utakon haladunk órákon keresztül néha. Pár villanás, érdekesség, amit fotózunk a feladatokon kívül. De azért mostantól figyelünk majd erre is. Videóanyagunk szépen gyűlik. A fedélzeti kamera több órát rögzít naponta az útból, a tájból. A kézikamera is dolgozik.
Szép filmünk lesz az útról tavaszra.

Üdv!

Endre, Sanyi, Tamás

Szeretnénk mindenkinek megköszönni a sok sms-t és biztatást, amit otthonról kapunk, nagyon jólesik, és sok erőt ad!!

Ma Mauritánia fővárosában alszunk, holnap Kiffaba megyünk tovább.

A Szászvári Rally Team:

Zoltán, Tamás, András

A mezőnyt a Ráktérítő táblánál értük utol. Itt egy könnyű feladat várt ránk: milyen nyelven van a Ráktérítő felírva a táblára?  Angolul és magyarul!! A mai feladatsor munkalap nélkül próbáljuk végigcsinálni, mivel nem értünk be indulásig a táborba, ezért nem tudtunk lapot felvenni. Lefényképeztünk egy kolléga lapját, s az alapján oldjuk meg a feladatokat. Ez így nem szabályos, de végigcsináljuk, kérelmet beadva, lehet hogy elfogadják a versenybírók. A következő pont innen nem messze az óceán partján volt. Az egyik megtalált pont vitt a következőhöz: menj 88 lépést a nyíl irányába, ott találsz egy másik nyilat, onnan 66 lépés a betű. A part itt 30 m magas volt, meredek sziklák között kellett lemászni. A keresés sikeres: a betű egy eldugott helyre, egy sziklán volt felfestve. Innen 250 km-nyi autózással elértük a Mauritán határt. Egyre több az ellenőrzés, de ezeken gyorsan átjutunk, minden ki van töltve előre. Elértük a határt. Fel voltunk készülve a hosszas várakozásra, ott ezt ki is használták. A számítógépes rendszer megvonalazott A3-as lapból állt, amit minden egyes ellenőrzőpontnál kitöltöttek. 5 ilyen pont volt, hozzá 100 autó 300 emberrel. Az itinerben leírták, hogy 6 óra várakozás is lehetséges, ezt ki is használtuk. Itt már nyár van, éget a nap, miközben sorban állunk. A vámosok folyamatosan teszik a dolgukat, megállás nélkül körmölnek. A körülmények egyre romlanak, az utolsó ellenőrzés egy disznóólra hasonlító helységben történt. A két határ között az út elfogyott, a pusztán úttalan utakon kellett 3 km autózni az aknákkal sűrűn ellátott senki földjén. Az utat saccolni lehetett, több nyom többfelé vezet, próbáld megtalálni a helyes irányt. Egy kamion mögött haladva ez biztosítva volt számunkra, de ez túl lassúnak tűnt ( kb. 3-5 km/óra) ezért megelőztük. Vesztünkre: néhány száz méter múlva mély homokba ragadt a verda. A többiek visszafordultak, hogy kihúzzanak, de ők is elakadtak. Az utánuk érkező bogyiszlói csapat segített rajtunk, mindkét autót kihúzták a mély homokból. Itt két részre szakadt a csapat, én az autót vezettem, tanulva az előbbi hibából, visszaálltam a még látótávolságon belül haladó kamion mögé így kijutottam a senki földjéről. A többiek segítettek a jeepet kiásni a homokos részről, s a terepjáró motorháztetején , illetve hátsó lökhárítóján érkeztek meg Mauritániába. Sikeres beléptetés után utunk Bou Lanoar közelében fekvő sivatagi táborba vezetett. A tábor az úttól 800 m-re volt a homokdűnék között. Ekkor még azt hittük, végre egyszer világosban sikerül tábort vernünk. Tévedtünk! Ez a 800 m kb. 2 óránkat vett el. A konvoj első két terepjárója ment előre, s rádión szóltak hogy nyugodtan jöhetünk. Hallgattunk rájuk, s az általuk talált úton haladtunk a cél felé. 200 m után a homokban ragadtunk. Begyalogoltam a táborba és megint csak a bogyiszlói csapatot kértem meg, húzzon be a táborba. Ez most nem jött össze, a testes Landrover is csak visszafelé tudott húzni bennünket. A nap egyre lejjebb ereszkedett, vészesen közeledett a sötétség. Itt a sivatagban ez komoly dolog, ahogy sötét lesz nem lehet tájékozódni, nem látod az ösvény ami még járható, s ott ragadsz a homok fogságában. Még világosban találtunk egy másik utat, ami járhatónak bizonyult, lendületet vettünk, de a félhomályban a „gyors” tempó miatt eltévesztettük az irányt, s megint csak a homokban landoltunk. Szerencsére a Landrover még a közelben volt, hosszas kínlódással visszahúzott a járható részre. Feladtuk: teljesen besötétedett. A tábor fényei elérhetetlenül világítottak számunkra a Mauritán sivatagban. Visszatértünk a főútra, s úgy döntöttünk, hogy a táborba mindenképpen bejutunk, beszélni akartunk a szervezőkkel. A tábor körül katonai egységek állásoztak, ezért sárga mellény húztunk, s kivilágítva gyalog elindultunk a fények irányába. A Passatot az út szélén hagytuk kivilágítva, hogy a visszautat is megtaláljuk. 200 méter után katonák állták az utunkat. Megkínáltak teával, s megkérdezték mi a probléma. Elmondtuk, s ők rögtön a segítségünkre siettek. Az őrnagy (később kiderült ő a helyi katonaság főparancsnoka) beültetett az autójába, visszavitt a kocsihoz, majd együtt haladva megmutatta a táborba vezető utat. Már majdnem a táborban voltunk, mikor a homok megint közbeszólt. A katonák itt is segítőkészek voltak, leengedték a gumikat, az egyik beült a kocsiba, a többiek velünk együtt kitolták a homokból. Végre a táborban vagyunk. Leadtam a rendezőknél a kérelmemet a mai pontjaink elfogadására, majd tábort vertünk a homokban. A szél állandóan fúj. Nem volt még olyan napunk Afrikában, hogy ne tette volna. Hordja a homokot, mindenhová befújja. Előkerült a Bramac-fólia, a sátor „előszobáját” letakartuk vele, így kaptunk 2 négyzetméter homokmentes területet. Ez a hely a mai konyhánk, kint nem lehet semmit csinálni, minden telemegy homokkal. Meleg vacsora, majd végre puha talajon, luxuskörülmények között alvás.

7. nap

A mai nap előtt készítenék egy csapatfelmérést, mi hogy alakult  a csapat szerkezete az eltelt 6 nap alatt.

A Passat:

A mezőny már csak úgy ismer minket: „a Passat”. Mindenkit rajszám szerint keresek, mind a rádión, mind az eligazításokon. 

Az autó eddig remekül teljesít.

Javítások: Az olajnyomás flexibilis gumicsöve nem bírta a motorolajat, bedagadt, nem jelzett a olajnyomásjelző egységünk.  Meglazult a bal ablaktörlőlapát. Franciaországban elmulasztottuk az 1500 km-es kötelező szervizt, ezt 4500 km-nél Assaban sikerült. Itt sikerült bekötni a mechanikus hőmérőt is. Sikerült végre rögzíteni az invertert az kocsiban.

Visszalévő feladat: Az információs-  és video-központot rögzíteni az jobb első ülés előtt, így elkerüljük az állandó pakolás minden kiszállás előtt. Lemosni az autót, már alig látszanak a szponzoraink reklámjai. Egyszer végre annyi helyet csinálni, hogy elférjünk „kényelmesen”. Ma már tudjuk: sok a felesleges cuccunk, a fele is elég lett volna. Még mindig az induláskori ruha van rajtunk, most már nincs értelme cserélni, csak tisztább lesz. Az alkatrész is rengeteg, de azzal nem lehet kockáztatni, még vissza van 3200 km. Bármit eldobnánk, biztosan az kellene másnap.

Az autó erősen túlsúlyos, nem kell nézni a GPS magasság jelzőjét ahhoz, hogy tudjuk: emelkedőn járunk. A másik ellenség a szembeszél. Próbáljuk tartani a 100 km/órát, de ez elég nehéz mutatvány. A futómű  jól el lett találva. A hasmagasság király, felveszi a versenyt a menő terepjárókkal is. A terepjáró-képesség nem kielégítő. Nagyon farsúlyos az autó, a homokban húzza a hátulját, s az eleje elássa magát. A rugózás is jó, egész limuzinos. Még nem ült fel sehol, a rugók sem ütöttek össze. A jobb küszöb a gyenge pontunk, az ajtók erősen zörögnek e terepen. Meggondolandó, hogy milyen terepet vállaljunk be. Nem akarjuk kettétörni idő előtt a vasat. Ha a gép üres lenne, égész jó kis falusi terepjáróként szolgálhatna. Kár otthagyni a Busmanoknak.

A csapat: 

Leipold Zoltán: pilóta, navigátor,  felelős tereprendező sátrazás előtt,  sátorfelelős, szakács

                Az autóban elfoglalt pozíció: BE, JE, ritkán JH.

                Bírja még a gyűrődést, eddig remekül viseli az utat.

Törő Tamás: média és blog felelős, navigátor, ritkábban pilóta, de akkor hosszú távon nyomja,       szervizes, útközben büfés, szakács, pakolásfelelős, az autó megépítője, ötletgazda.

                Az autóban elfoglal pozíció: JH, JE, ritkábban BE

                Az esős nap után erősen megfázott, de ez nem akadályozza a feladatok leküzdésében.

Herwerth András: pilóta, mára már navigátor, sátorfelelős, szakács

                Autóban elfoglalt pozíció: BE, JE, JH

                Jól viseli az utat, a jövő évi versenyen gondolkodik, építi már az új csapatát, tagokat toboroz, de nem közülünk (mi nem jelentkeztünk). Fürdeni már ő is szeretne.

Az ország: 4 napja rójuk az utakat, legyűrtünk 2000 km-t Afrikában, de még mindig nem tudtuk magunk mögött hagyni az Atlasz hegységet. Csupa kő és kő minden. Sehol egy termőföld, rendkívül gyér a növényzet. A táj rendkívül változatos, de mindenhol csak követ látsz, csak más fajtát. Itt még a tengerszint is 500 m-en van, négy napja nem jöttünk még lejjebb, maximum felfelé vezet az út. Jobbról-balról magas hegyek, közte 1-5 km alföld. Mezőgazdaságnak nagyon nyomát sem láttuk, nem értjük mire használják a traktorokat. Valószínű a követ szántják vele.

Az északi részen nagy az igénytelenség, kosz és mocsok uralkodik.  Dél-nyugat felé haladva változatos az állapot. Vannak nagyon szegény falvak, de szép városok is épültek, valószínű turisták számára. 2000 km-re minden ház szinte egyszínű: rózsaszín mind. Itt a nagyobb városok már rendezettebbek és valamivel tisztábbak. A boltok nagy része kis lyuk, Balkáni állapotok uralkodnak. Nagyáruháznak se híre se nyoma. Nincs Metro, sem Tesco.

Az emberek általában barátságosak, kedvesek, velünk. Csak a kb. tíz év alatti gyerekekkel van baj, ők rögtön kéregetnek. Bárhol megállsz, akár a préri közepén, pillanatok alatt előkerülnek. Nem szabad tudomást venni róluk, mert többet nem tudod lerázni őket. A rendőrök normálisak, meglepően kedvesek, nem foglalkoznak velünk. Ha a papírjaink előre el vannak készítve (fiche), nem akadályoznak a haladásban. Lakott területen célszerű a sebességet betartani, több traffipaxot megúsztunk így. Az ország hatalmas, 4 nap autózással még nem értünk át rajta. A gépparkjuk a „tepsi” Merciből, valamint a 207-es Merciből áll. Szinte csak ezekkel találkozol az utakon, néha egy-egy francia autóval. Spielberg „Csillagok háborúja” forgatási helyszíne mellett is elvitt az utunk. Ezen a környéken rengeteg a „buckalakó”.

A mai reggel korán indult. 6:00-kor volt eligazítás. A mai szakasz igen kemény lesz. A szakasz végén át kell menni egy aknamezőn ezért időben kell indulni, hogy senki ne maradjon bent az etapon. „Ha rád esteledik állj meg”, mert különben pórul járhatsz. Aki sötétedés után ér a táborba 20 pont levonást kap, éppen a saját biztonsága érdekében. Sátorbontás, pakolás, majd neki a szakasznak. Ma a reggeli elmaradt, a tegnap vásárolt kekszet fogyasztottuk. Csatlakoztunk a konvojunkhoz: 34-es autó: Cseprekál István, Katona Gergely Ráckeresztúrról, 39-es autó: Vince Imre, Kálmán Mihály. Velük indulunk a mai pontvadászatra. A szakasz első része igen köves, szétrázza a kocsit. Megkerestünk három pontot a kősivatag pisztéin, majd mérlegeltük a helyzetünket. Ilyen tempóval nem tudjuk a távot sötétedés előtt teljesíteni, ezért a könnyebb utat választottuk. Visszaautóztunk 40 km-t, megállunk szervizelni és ebédelni. Lecseréltük az olajat, gyors átnézés, majd indul a konvoj. Autóztunk több száz kilométert, s egy városban elkevertünk, elvesztettük a konvojt. Megszűnt a rádiókapcsolat, ezért gondoltuk, hogy 10-20 km-re vannak tőlünk. Toltuk ami a csövön kifért, de nem értük utol őket. Kezdjük utálni ezt az országot, mert a megtett 2000 km-ből 1900 km emelkedő, a szél pedig csak szemből hajlandó fújni. A mai beérkezési határidő a polgári szürkület: 18:52. Elértük Tan Tan városát, s itt végre-valahára délnek fordultunk. A passat szél sokat segített a „Passat”-nak, végre hátszelünk volt. Az utolsó 200 km-t száguldva tettük meg, akar 110 km/ó-val is robogott a verda. Kellett is a segítség, 18:50-re beértünk a táborba, El Semara városa mellett a homokdűnék közé, így megkaptuk a mai beérkezésért járó 10 pontot. Szokásos esti program következett: sátorállítás, vacsora. Már nincs akkora rohanás mint Európában, ha ésszel versenyzünk többre megyünk. Nem kell minden feladatot megcsinálni, osztályozzuk azokat, s amelyik túl macerásnak, vagy időigényesnek tűnik kihagyjuk. A mai kiírás szerint a kétkerekesek között az elsők, a négykerekesek között 40. helyen állunk. Ahol nem számít annyira a technika, nagyon jól teljesítünk, ahol nehéz a terep alul maradunk a profi csapatokkal szemben. Ahogy telnek a napok egyre több az indulat a reggeli eligazításokon. Az élcsapatok véresen komolyan veszik a versenyt, pénzt és technikát nem kímélve próbálják felülmúlni a többieket. Több tízmilliós autókkal, több milliós navigációval, extra felszereléssel indulnak a versenyen. A mezőny „legkukásabb” autója a mienk, de éppen ezért nagy a sikerünk, hogy még versenyben vagyunk és még mindig álljuk a sarat.

A mai nap is csak úgy indult mint a többi. A feladatok egyszerűnek ígérkeztek mára. Mindet szerettük volna teljesíteni a nap folyamán. Az első feladatnál egy pékséget kellett megkeresni a Smarai piacon az előző feladatok betűinek megfejtése alapján. A reptér nagyságú piacon fél órai keresés után feladtuk, de  ezzel nem csak mi voltunk egyedül. A következő már egyszerűbb, csak egy betűt kellett megtalálni koordináták alapján egy sziklára felírva. A harmadiknál beküldött a GPS a következő nagyváros nyóckerjébe. A szegénynegyedben a helyi hentes háza volt a kiindulópont, innen vitt volna az itiner tovább. A jó francia tudásunknak köszönhetően másokra kell hagyatkoznunk, de mivel senki sem tudta megmondani, hol lakik az úr,s közben a város összes gyereke megtalálta a csoportot, feladtuk, indultunk az új helyszín felé. 150 km-t haladtunk, mikor észrevettük hogy melegszik a víz. Rögtön megálltunk, azonnal meg is lett a hiba. Az utólag biztonsági okokból beépített hőfokmérő kivágta a vízcső oldalát, ott folyt a víz. A hiba elhárítva, robogunk tovább. Haladtunk 10-20 km-t mikor a víz újból felment, de ezt sajnos későn vettük észre. A vízcső megint csak elszakadt, az összes víz elfolyt, hengerfejes lett. Próbáltunk javítani a helyzeten tüneti kezeléssel, de csak a vizet pazaroltuk a sivatag közepén. Szerencsére a mezőny elején haladtunk, így az utánunk érkező 45-ös autót megkértük, hogy húzzon el a legközelebbi szerelőig. 9 km-re Boujdourban találtunk is egy szerelőműhelyt.

Szívesen láttak, megengedték, hogy náluk javítsuk ki a hibát. Leszedtük a hengerfejet: szerencsétlenségünkre nem a tömítés hanem, a hengerfej öntvénye repedt el. Nem estünk kétségbe, hiszen az alkatrészállományunk bőséges, hengerfej is van a polcon. Egy baj volt, hogy a Kacsó-gép Kft. által a versenyre kölcsönadott hengerfej teljesen üres. A régi hengerfejből át kell építeni minden, ami nem kis munka. A szelepszár szimeringeket nem lehet roncsolás nélkül kivenni, de szerencsére volt a mesternek. Becsiszoltuk a szelepeket,nekiálltunk beállítani a szelephézagot. Hosszas munka után vettük észre, hogy az új hengerfej szelepfészkei nem pont a másikkal megegyezőek.23:00-kor kiderült nem lesz eredménye a fél napi munkának. Megkérdeztük, van-e erre az autóra való hengerfej. 5 perc múlva egy utcasarokkal arrébb alkudoztunk egy használt hengerfejre. Igaz ez sem pont a régivel megegyező, de kisebb átalakítással felszerelhető a motorra. 1500 Dirhamban megegyeztünk, bár mi 1000-re gondoltunk, ők pedig 2000-re. A mester „műhelyében” több inas is tanult (15-20 évesek). Lassan éjfél van és a fiúk még mindig itt dolgoznak. Amint az egyezség megszületett az alkatrészre, megváltozott a hozzáállás és a munkatempó. Az egyik fiú nekiállt mosni a hengerfejet, a másik a többi alkatrészt készítette elő, a harmadik szétszedte közben a régi hengerfejet. Mikor minden kész volt elkezdték összerakni a hengerfejet. A három fiú körbeállta a hengerfejet, nem is fértünk hozzá. Hiba nélkül szereltek, még azt a csavart is meghúzták amiről nem is gondolhatták, hogy laza. Nem tudtunk hibát találni a munkájukban. Innen már egyre kevésbé tudtunk dolgozni, nem fértünk hozzá. Ügyesen és gyorsan dolgoztak, szinte fel felvették a versenyt a TT. Autószerviz tempójával. 01:30 körül felkerült a hengerfej a motorra. A vezérlés összeszerelése egy kicsit lassabban ment, mert  túl feszes volt a szíj. Minden a helyére került, csavarok meghúzva, lehet indítani. A motor néhány másodperc múlva már ketyegett is. Gyors ellenőrzés: minden rendben, a hengerfej jó lett. Gyors összepakolás, szerszámellenőrzés (minden megvan, semmi sem tűnt el, pedig sokan dolgoztak a szerszámainkkal, a racsnit szerették volna elkérni, mert az itt hiánycikk lehet, de mivel nekünk is csak egy volt, nem tudtuk odaadni). Továbbra is segítőkészek, segítenek a pakolásban is. Először tartottunk tőle, hogy elvesznek valamit, de szerintem meg sem fordult a fejükben. Ha szerettek volna valamit, inkább kérték azt. 2.30: Fizettünk, majd telefonszámcsere, érzékeny búcsú, majd indulás. A visszalévő 360 km-t három részre osztottuk, mindenkinek vezetni kellett egy keveset, nehogy elaludjunk. 6 óra után értünk a táborhelyre, a de mezőny már ötkor elrajtolt. Nem tudtuk leadni a feladatlapot, és sok feladat kimaradt ma a szerelés miatt, ezért elbuktunk kb. 50 pontot.

Hölgyeim, Uraim!

A fiúk nem viccelnek, nyomják, mint hülye gyerek a csengőt! Beértek a napi célba, 13 óra alatt tették meg a mai 330 km-t, végig dűnéken, minden pontot megtaláltak!

Rajtuk kívül csak pár csapat érte el a célt, a mezőny nagy része a sivatagban ragadt és valószínűleg ott töltik az éjszakát is, de a mieink nagyon ügyesek voltak és beértek!

Szerintük ez volt a legkeményebb nap és jó érzéssel tölti el őket, hogy szerencsésen teljesítették. A holnapi szakaszról még nem derült ki, hogy megtartják-e vagy sem, az eredmények is ismeretlenek.

Sajnos egyre több óvás, és pontvita van, sőt egyesek a feladatok helyszínén található pontokat is módosítják, tehát nem egyszerű a szervezők dolga, de igyekeznek megoldani a helyzetet.

Amíg Norbi és Lustee a maximumot hozza, addig aggódnunk nem kell! Így tovább fiúk, büszkék vagyunk rátok! Tooooljááátooook!