Az elmúlt két napban Budapest-Bamako verseny csapatai újabb 1200 km-t tettek meg Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Ezzel félidejéhez érkezett a 2009-es Budapest-Bamako.

A 6. etap, az Assa-Smara szakasz szintén egy régi Dakar útvonalon vitte át a versenyzõket Marokkóból a politikai konfliktus övezetbe, Nyugat-Szaharába. A helyzet feszültsége miatt itt katonai kíséretet is kapott a mezõny. A homokos gyorsasági és az idegõrlõ sziklás szakaszokat az Oued Meswar sóstó kiszáradt medre követte. Villám Géza az eligazításon felhívta mindenkinek a figyelmét, hogy a sóstó mederben 140-150 km/óra sebességet is el lehet érni, de a váratlan vizes sáros szakaszok komoly veszélyt jelentenek, ezért mindenki óvatosan vezessen. Sajnos a 29-es csapatnak is ez lett a veszte. A kiszáradt sóstó meder végén egy vizes sáros szakaszban félrerántották a kormányt, és az autó felborult. Szlaukó Gábor, Szlaukó Róbert és Dr. Gönczi Viktor szerencsére csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. A sérülteket a cseh Hummer Racing Team ápolónõje, Kulcsár Gabriella részesítette elsõsegélyben. Annak ellenére, hogy az autó totálkáros lett, az RZG Adventure Team tagjai folytatják a versenyt. A sérült, de menetképes Mitsubishi L200 80-90 km/óra sebességgel cammog Bamako felé. Szerencsére nem történt komolyabb bajunk, nyilatkozta Dr. Gönczi Viktor, a csapat egyik tagja.

A 6. nap végén 70-es évek végén vívott háborúkból itt maradt aknamezõk mellett haladt el a mezõny. Mindenkinek sötétedés elõtt be kellett érni a táborhelyre. Az éjszakai vezetés ezen a szakaszon a versenyszabályok értelmében tilos volt. Itt a legkisebb navigációs hiba is végzetes lehet. A 61-es csapat ismét remekelt, és megtartotta vezetõ pozícióját. Turjányi János és csapata, a Go-Go Bamako Team a 6. nap végén is megõrizte elsõ helyét.

A Smara-i tábor egy idõszakos nomád település peremén épült. A faluban tartózkodó vándorló pásztorokat és népes családjukat a bamakosok gyógyszerekkel, zseblámpákkal és egyéb apró ajándékokkal lepték meg.

A 7. nap tovább folytatódott a szokatlan szaharai esõzés és a kellemetlen hûvös idõ. A 6. kemény nap után egy viszonylag laza összekötõ szakasz várt a versenyzõkre. A nap végén mindössze egy 15 km-es speciál szakaszt kellett teljesíteni. Néhány városi geo-caching feladatot kellett megoldaniuk a versenyzõknek. Smara-ban egy eldugott pékséget kellett felkutatni, Laayoune-ban pedig egy adott tevehús nagykereskedõ házát kellett megtalálni. Ezek a feladatok lehetõséget biztosítanak a versenyzõknek, hogy a helyi kultúrával és a helyi lakossággal is ismerkedjenek.

Délután rövid tengerparti vezetés után egy rozsdásodó hajóroncs volt az ellenõrzõ pont. Csak úszva lehetett teljesíteni a feladatot. Az esti órákban a speciál szakasz elõtt egy termál hõforrás felkutatása volt a cél. A forrásról egyetlen tábla, vagy útikalauz sem tesz említést. „Három óráig bolyongtunk a sivatagban, de nem találtuk” - mondta Juraj Ulrich szlovák versenyzõ.

Az esti táborhely a Dakhla-i öböl mellett volt, amelyet több irányból tudtak megközelíteni a versenyzõk. A könnyû poros út ugyan kerülõt jelentett, de a versenyiroda lakóbusza is meg tudta közelíteni a kijelölt táborhelyet. A rövidebb úton, a tengerpart sáros homokján azonban majd fél tucat terepjáró süllyedt el tengelyig. „Kérjetek segítséget a városból, csomó autó elmerült a sárban” – hangzott a segélykiáltás a CB rádióból este 8 óra körül. Éjjel 1-ig több csörlõt tönkretettek a segélykiáltásra jelentkezõk, mire minden pórul járt versenyautót kiszabadítottak a sár börtönébõl.

Dr. Kõnig János, aki a futamot quad-dal teljesíti, Dakhlától 100 km-re az esti órákban lerobbant a sivatagban. „Azt hittem én vagyok az utolsó a mezõnyben és nagyon kétségbe estem” – mondta a békéscsabai fogorvos. A cseh Hummeresek ismét bebizonyították önzetlenségüket, és segítõkészségüket. Jestrab Hasa, Jiri Petr felrakta a quad-ot a Hummer hátuljára, Jaroslav Beránek és Petr Sobotka pedig behozta a táborba a kimerült és a végsõkig elcsigázott Kõnig doktort. „Egész éjjel szereltünk, így a quad folytatni tudja a versenyt” – nyilatkozta Dr. Kõnig János. Az óriás amerikai terepjárok minden évben a Budapest-Bamako védõangyalai. Gyengéd óriásként nyújtják segítõ jobbjukat a rászorulóknak.

Azok a csapatok, amelyek tegnap önzetlenül és hosszasan nyújtottak segítõ kezet pórul járt társaiknak, ma reggel a megkapták az újonnan alapított Nap Hõse vándordíjat. A reggeli eligazításon két Hummer-es csapat, és az iszap drámánál segédkezõ Ulrich házaspár, valamint a Lõrincz-Nagy páros osztozott a kitüntetésen. Nekik ma reggel õszinte tapssal tisztelegtek társaik. „Jó látni, hogy a Budapest-Bamako segítõ eszméje – a feszült verseny ellenére - a mai napig él” – mondta Villám Géza.

A túra kategória indulói tegnap reggel sikeresen átlépték a Marokkó-Mauritán határt. A pletykák ellenére a 2005. Miss Hungary, Semmi-Kis Tünde nem adta fel a versenyt és már Mauritániában van, akárcsak Fábry Sándor. A Budapest-Bamako adományait szállító kamion napokig vesztegelt egy marokkói vámudvarban. Az egyik klinikán a küldött ajándék fogorvosi székrõl azt hitték a skizofrén marokkói vámtisztek, hogy rakétakilövõ. Ezért az egész kamiont napokig tüzetesen vizsgálták. Több ezer euro értékû adományt loptak el a Herczeg Trans kamionjából a vámudvarban – mondta Gyülevészi Tibor, a Hungary for Africa adomány gyûjtés szervezõje ma reggel Dakhlában. Gyülevészi, aki egyébként versenykategóriában indul, a nyugat-szaharai városban vesztegel törött fõtengellyel.

A versenykategória csapatai jelenleg a Marokkó-Mauritán határon vesztegelnek, és próbálnak megküzdeni az afrikai bürokrácia rejtélyes útvesztõivel. „Szerintem ez egy 8-10 órás várakozást jelent” – mondta Villám Géza. Vasárnap délután 5-kor a versenyzõk többsége már Mauritániában várja az igazán kemény sivatagi etapok kezdetét.

Az imént hívott Norbert:

Ma nagyon korán keltünk, hajnali 4:30-kor. 5-kor már eljrajtoltunk és 300 km megtétele után értünk a határra. A kilépés öt órás procedúra volt, több ember, több ellenőrzés, több iroda és persze mindenhol adjunk ajándékot... Hát igen, adni öröm... :)

Szóval kiléptünk... ezután jött a senkiföldje, ami sűrűn aknázott terület és egyik országhoz sem tartozik. Majd belépés Mauritániába, ami szintén hosszú idő, 4 óra volt.

Itt már igazi, klasszikus sivatag van, homok mindenfelé, ameddig csak ellátok!

Már a napi táborban vagyunk, a területet katonák őrzik, akik jó fejek, szükség van rájuk, mert ez nem egy biztonságos ország, elképzelhető, hogy a szakaszokon is kísérni fognak.

Eredményt nem tudunk, mivel tegnap még a szervezők is eltévedtek, elakadtak, így talán majd ma lesz valami infonk. Később  még jelentkezek!

Szurkoljatok, mert most jön a neheze!

8. nap

Nyugat-Szaharában vagyunk, a világ végén. Ilyen nincs...itt semmi sincs!!! Sehol és egyáltalán... Leszámítva az óceánt, ami jobbra van. (Ha mennénk haza, akkor balra lenne:)). Ennek ellenére egy négycsillagos szálloda társalgójában ülök, plazmatévén nézek egy focimeccset és emésztem az imént elfogyasztott, fantasztikusan finom dromedár steaket. Hogy ez, hogy lehet én sem értem, de gondolom valaki úgy gondolta, jó lenne ide egy négycsillagos szállodát építeni, mert biztos ami biztos. Még az utcán is lefizetett helyiek vigyázznak a kocsiainkra.

Este nyolcra értünk az itinerben megadott táborhely közelébe, de meglepő módon vagy nyolc hasig elásott kocsit találtunk az oda vezető úton. Egy kis mentes után a barátságtalan környezet és a kigyók hatására (páran látni véltek csörgőkigyókat és van aki nem bírja) azt a döntést hoztuk, hogy inkább az 50 km-re lévő városban keresünk szállást. Így kerültünk ide, és így születik meg ez a bejegyzés. Holnap reggel 5-re kell a táborhelyre visszamenni, akkor adjuk le a feladatlapot.

A mai feladatok viszonylag könnyűek voltak. Kb. 800 kilómétert haladtunk nagyjábol délre, és többé kevésbé az aszfaltút mentén voltak a pontok (ami tekintve, hogy elaknásított területről van szó, nem meglepő. szerk.). Minden város előtt és után rendőri ellenőrzés van, ahol elvileg csókosak vagyunk. Ez érződik is, de a helyi szervek tanulékonysága is példaértekű. Az egyik ellenőrző ponton a "kolléga" a francia nyelvű udvariaskodás után magyarra (!) váltott: "Ajándék?" kérdezte, majd rögtön utána mondta, hogy "Három.". Kapott három golyóstollat, és egy RTV Részletes felíratú XXL-es reklámpólót, ami akkora boldogságot váltott ki a biztosúrban, hogy az összes fogát megmutatta. (nem számoltam meg, de nem lett volna nagy munka).

Amennyire tudom, a 11. helyen álltunk a tegnapelőtti eredmények alapján, de ez még mindig nem jelent semmit. A homokos szakaszokon nagy esély van rá, hogy sokat kapunk a rutinosabb és jobban felkészült versenyzőktől. (érjetek végig, a többi nem számít...majd jövőre ;) szerk.)

 

Üdv,

Jani

Ismét jelentkezett a csapat. A tegnapi szakaszt a Nyugat-Szaharában jól teljesítették, sikerült minden feladatot megoldaniuk. Egy melegvizű hőforrást is találtak, ahol végre felfrissülhettek, ugyanis a spanyol-francia határ óta nem nagyon volt lehetőség fürdeni. Mostanra már minden bizonnyal elérték a mauritániai határhoz közeli aknamezős területeket. Az autó műszaki állapotán már látszik a kemény igénybevétel. Apróbb sérülésnek mondható, hogy valamelyik köves szakaszon betört a bal első lámpa. Súlyosabb probléma, hogy a lengéscsillapítók állapota katasztrófális. Az osztómű olajfolyásáról nem kaptunk friss infót.

 Sms-ben érkezett az info, hogy a csapat hajnali fél 3-ig szerelt, de összerakták a Passatot és Mauritánia felé tartanak. Azóta elérték a határt. Innentől még nehezebb lesz kapcsolatban maradni velük, megszűnik a GSM, tesztelhetik a műholdas telefont. 

Aki szeretne nekik üzenni, megteheti a https://sms.thuraya.com/ oldalról, itt ingyen sms-t lehet küldeni. Fontos, hogy ékezetek és egyéb cifraságok nélkül írjatok, különben olvashatatlan lesz.

A csapat száma:+88216 2136 3456 

Ma nem vagyok a saját gépem közelében, így viszonylag rövid lesz az összegés

A legfontosabb, hogy az adományokat szállító Hercegh Specialtransport kamionja, rengeteg segítséggel és utánjárással átjutott a határon és azóta megállíthatatlanul száguld a mezőny után. Reggel 11-kor már Agadirtól 100km-e van a kocsi. Sajnos nincs kísérőautó, ami nélkül a Nyugat Szaharai szakaszra veszélyes elindulni. Nagyon aggódom miattuk, de bízom benne, hogy a legrosszabb szakaszon már túl vannak!

gojo, Jan 24, 2009 11:45pm

Ugy tunik hogy a mai nap sem telik el erdekes esemenyek nelkul. A versenykategoria resztvevoi, ma Dakhlaban, nyugatszahara "kozpontjaban" ejszakaznak, az etap vegen. Mivel ez egy kb. banan alaku felsziget, igy a felsziget es a kontinens kozott egy majdnem sik terulet helyezkedik el, ami dagalykor laguna, apalykor pedig osszekoti a felszigeetet a kontinensel. Ma delutan 8-10 csapat, ezen a lagunan probalt meg ejutni a  felszigere a kijelolt aszfaltut helyett, es elsulyedtek a felazott homokos lagunaban. A szervezok, most probalnak olyan megoldast talalni amivel az autok kimenthetok, mert ha jon a dagaly akkor veszelybe kerulhet az emberelet, a technika. Valoszinuleg teherautok segitsegere lesz szukseg hogy kimentsek a bajba jutott csapatokat. A dolgok allasarol, friss informaciokkal reggel szolgalhatunk.

gojo, Jan 25, 2009 11:29am

A tegnapi beragadt 8-10 auto az ejszaka es a reggel folyaman kiszabadult a laguna fogsagabol, koszonheto ez a DB Teamnek, es meg nehany csapatnak. A szervezok, es a versenyzok, most a Marokkoi Mauritan hataron allnak a delelotti turnusban, hogy kilephessenek marokkobol, es a taposoaknakkal beteritett senkifoldjen athaladva belepjenek mauritaniaba.

A Sportime csapata pedig halad Dakhla fele, hogy az idolegesen megjavitott autojukba, megfelelo megoldast tudjanak talalni ahoz hogy folytathassak a versenyt.

Evii21, Jan 25, 2009 12:47pm

Az 55-ös Tik-Tak Team, az 58-as Miq Team most mennek át a határon, együtt fognak tovább menni. A 82-es Dream Team is ott van valahol. A 71-es Bama Corporationnak valami széfbe beszorult az útlevele, gps-e, nem tudni hogy eltudtak e már indulni.

Ma már a műholdas telefonról jelentkezett be Borbás Péter.

Tegnap Nyugat-Szahara átszelése után a Marokko-Mauritán határon kis konvojban keltek át a kocsik. A határátkelő megtalálása és az átkelés elég trükkösre sikerült. A két ország között teljesen járhatatlannak tűnő senkiföldjén kerestek utat maguknak. Ha kaland akkor legyen kaland alapon nem béreltek maguknak guide-ot, de így is sikeresen átkeltek.

A tegnapi napon egy arab mutogatta nekik a Redworks csapat útleveleit, hogy megtalálta és leadja a legközelebbi rendőrörsön. Sajnos nem sikerült meggyőzniük, hogy átadják majd ők, emiatt a Redworks egy kicsit parázhatott. Szerencsére több telefonálgatás és levélváltás után sikerült a helyzetet megoldani!

Egy kocsi eltévedt a határ és a táborhely között, akiért a H1 ment vissza. A Vörös Csepel nehezen talált a határhoz, így már csak sötétedés után ért a táborhelyre, ahol ismét együtt volt a túra és a versenymezőny.

A 333-as motoros lemaradt a többiektől, jelezte, hogy a motorja elromlott, de a helyi szerelők megoldották a problémát. Elindult utánuk, de a legfrissebb híreik szerint a GPS is tönkrement időközben, csak remélni tudják, hogy az utat követve utoléri őket.

A táborban Idomu, a helyi turisztikai miniszter fogadta a mezőnyt, biztosította őket országa vendégszeretetéről, minden segítséget megígért a futam számára. Felhívta azonban a figyelmüket, hogy lehetőleg ne térjenek le a kijelölt útvonalról. Este Doki átkötözött egy kézsérülést, de komolyabb problémával nem találkoztak.

Hajnalban az imám ébresztette őket, gyorsan felcihelődtek és elindultak a ma esti B2 Beach party helyszíne felé. Most már igazi homoksivatagban haladnak, az ebédjük közben végig csikorgott a foguk alatt a homok.

Ma este reméljük még a dagály előtt odaérnek a B2 Beach-re, és az egyedülálló B2 partyn részt vehetnek.

Dél körül kaptuk az sms-t Lusteetól és Norbeetól, hogy úton vannak, fáradtak, de ez semmiben nem veti vissza őket, hogy a szokásoshoz hasonlóan jól menyjenek.

Sms:

Mauritán határon, most kezdtük. Ma már 310km mögöttünk. Eredményt nemtudunk, éjszaka rövid volt. Határ után tudunk hívni! 22 fok van, mellettünk óceán. várunk, sokat

Estére reméljük, hogy megint tudnak mondani valami eredményt a srácaink. Amint rendben átérnek a határon reméljük sikerül felhívniuk minket és ismét tudunk információkkal szolgálni.

A -várunk, sokat- nem tudjuk mint jelent...de valószínűleg, hogy sok sms-t várnak.

Gyerünk Bíztatni a srácokat!

Az Index riportere a tegnapi napon végre utolérte a mezőnyt és átszállt a Hungaricum Team autójába. Velük tette meg azt a 100 km-t is, ami a Dakar útvonala volt valaha. Az időjárás elég bizarr, épp most mesélte telefonon, hogy 500 km-en át esett az eső a Szaharában. Kizöldült a sivatag, sárga és lila virágok nőnek a kaktuszok mellett, és mindenhol sárgállik valami furcsa kis csíkos tök, ami messziről éppen olyan, mintha elhagyott teniszlabdák hevernének mindenütt. Az éjszakát a tengerparton töltötték, és hiába a kizöldülés meg Afrika, majd megfagytak a sátrukban.

Most épp Villám Gézával folytatja útját, és hamarosan vezetni is fog, hogy a szervező aludhasson egy kicsit a lakóautójában. Fél órán belelül beállnak a mauritán határnál  a sorban, és remélhetőleg kora délután már a másik oldalon folytathajták útjukat.

Tegnap este telefonáltak a fiúk, hogy 300 km-re a napi céltól egy városban szerelnek, hengerfejes lett a kocsi, ki kell cserélni. Ennek ellenére jókedvűek, bizakodóak. Még éjjel továbbmennek a célba, ahová reggel 5-re kell beérni, ez még esélyes.

A helyiek sokat segítenek, állítólag (saját elmondása szerint) a helyi autószerelő mestere többször szerelte Loeb (gy.k: Sebastian Loeb, rallyversenyző)autóját. Higyjük el, hogy jó kezekben vannak.

A szerelés alatt a helyiek megkostólták a hungarikumnak számító háztartási kekszet és nagyon ízlett nekik :-))

Ma ha minden igaz, már Mauritániából jelentkeznek a fiúk!

2009. jan. 22.

- A mai nap nagyon laza lesz, pihenőnapnak is felfoghatjátok- kezdte Villám Géza a reggeli eligazítást. Nem volt sok feladat, kevés kilométer, és nagy része betonút. Rögtön az elején Foum Zgidben bevásároltunk, majd Tatába mentünk internetet kersni. Elküldtük a blogra szánt anyagot.

A nap fénypontja az Agoulliz falu volt. Kb 10 km-es kagyargó szurdokban kellett felmenni a faluba egy egy autó széles földúton. Közben folyamatosan jöttek szembe a többiek, nehéz volt néha kikerülni őket. Főleg a hét hummert...

A faluban kis fogadást rendeztek a helyiek, és iskolaszerekért cserébe, megmondták a pontot érő számot. Ezek után fel kellett mászni a szurdokba a víz forrásához és megkeresni egy betűt, kellemes volt a séta a sok autózás után.

Az esti tábor a puszta közepén volt, nagy hidegben és szélben, néhányan tüzijátékoztak. Itt újra találkoztunk a Movin Cruisin csapattal akiket Veronában hagytunk el lyukas tankkal és most érték utól a mezőnyt mert a túra unalmas..

Nemrég kaptuk az infót a srácainktól, hogy rendben megérkeztek a napi célba.

826km, főleg aszfalt NY-Szaharában. Beértünk. A táborállítólag elérhetetlen, alternatív camp alakult. holnap 5 kor rajt, átlépünk Mauritániába.

Tegnap esti eredmény: 5

Tehát a srácok az igen előkelő 5. helynek tegnapi nap után.

Mától újabb lehetőség nyílik arra, hogy életjelet adjanak Afrikában száguldozó ismerőseink. Ha sms-t küldenek a +36 30 30 30 038-as számra, az a T-mobile és a blog.hu fejlesztőinek köszönhetően az azonnal megjelenik az Index Bamakós gyűjtőblogján.

A lehetőségről tájékoztattuk az esemény szervezőit, de kérünk mindekit, aki olvassa ezt, hogy tájékoztassa a futam résztvevőit.

Az elmúlt 22 óra azt hiszem, sokáig megmarad az emlékezetemben. Tegnap ott hagytam abba, hogy letértünk az autópályáról és komoly lett a forgalom. Akkor azt mondtam, hogy ez nem vicc. Mindezek mellett az meg sem fordult a fejemben, hogy ez lehet rosszabb is. Pedig lett. Ati nem sokkal éjfél után kilépett a droid módból és átadta nekem a volánt.Eddig birta a 4 napi nem alvast. Egy picit tartottam a dologtól, ilyen körülmények közott még nem vezettem. Aggodalmam nem volt oknélküli. Kb. 10 perc után eddigi életem legkülönösebb élményében volt részem. Beértem egy szerpentines szakaszra, ahol az úttest ugyan elfogadható minõségû volt, de borzasztó keskeny. Ami a nagyobb baj volt, hogy éjfél ellenére full forgalom. Kilencven százalékuk pedig kamion. Ez persze nem túl nagy szám, ha valaki utazott az M1-esen, az megszokta. Viszont ami itt volt, arra nem lehet felkészülni. A beláthatatlan és sötét kanyarok ellenére mindeki (értsd: az összes autó és kamion) padlógázzal közlekedett. Aki lassan ment, az csak azért, mert olyan ócska volt a jármûve. Az elõzések szinte kivétel nélkül vakon történnek. A 150 km alatt körülbelül ugyanennyi 24 tonnás kamion elõzött meg, pedig a Táltos se lassú. A megpakolt terepjáró bár nehéz, de azért így is képes a 110-120 körüli utazóra. Én nem gondoltam, hogy teherautó ennél gyorsabban tud menni. Hiába vagyunk veresenyben, kozúton nem akartunk vigéckedni. Nem tagadom, nagyon be voltam tojva az elején. Nem voltam biztos benne, hogy túlélem. Aztán lassan elfogadtam, felvettem a ritmust és felpörögtem. Annyi adrenalint pumpált a mellékvesém, mint még soha. A végére már szinte élveztem. Egy szerencse, hogy az Ati a szemébe húzta a sapkáját és úgy próbált menekülni az élmény elõl. Nem csodálom, az anyósülésen ülve nekem se tetszett volna. A szakaszon KB 6 kamion volt frissen az árokban. Nagy hajtás után reggel háromnegyed hétre érkeztünk az assai táborba. Az utolsó pár 10 kilométeren már majdnem elájultam a fáradtságtól. A mezõny épp rajtolni készült. Kiugrottunk a kocsiból, felmértük a terepet. Épp páran erõsen ingerült hangnemben diskuráltak egymással. Ati felkapta a kamerát, és egybõl élesben vette az élet adta jelenetet. Aztán ezzel a lendülettel már csak arra ocsúdtam fel, hogy megkapjuk a napi feladatlapot,kamera forog és elrajtolunk. Ati ujra vezet, èn navigàlok.Egy pillanat alatt szertefoszlott a fáradságom és azon kaptam magam, hogy a kõsivatagban száguldunk a pirkadó nap fényében.

Leírhatatlan szépség. A szakasz elsõ része egy régi Dakar egyik szakasza. Az utat dózerrel összetolt kõkupacok jelzik. Késõbb egy kiszáradt tómeder és egy elhagyott, pusztuló szaharai város. Úgy döntöttünk, hogy a filmezést helyezzük elõnybe és nem a pontgyûjtést, így sok jó felvételt csináltunk, nagyon élveztem. Lassan kezdem azt hinni, hogy nincs is szükség alvásra.

Átléptük Nyugat-Szahara határát. Két nappal ezelõtt még nem hittem volna, hogy a sivatagban leszek. Az is lehet, hogy ma még aludni is fogunk. J

Nem rég küldött Norbee egy sms-t:

Elindultunk, most Smaraban péket keresünk, ez a feladat. 770 km mára, főleg aszfalt az aknák miatt. 100 Ft a gázolaj, írok még!

Jelentem a Robbant Team talált tegnap este netet és küldött egy kis beszálomót az elmúlt napok történéseiről. Íme pár sor egyenesen Jani "tollából":

Nehéz elhinni, de nincs semmi időnk írni, de még telefonálni sem nagyon. A térerő is elég bizonytalan. Most Smara nevű városban vagyunk Nyugat-Szaharában. Nem nagyon tudtam figyleni a fogalmazásra, es arra sem, hogy mi melyik nap történt, úgyhogy az nem mérvadó. ;) Gyerekek kopogtattnak a kocsi ablakon folyamatosan, úghogy nem volt tökéletes a koncentrálás.

 

4. nap

Mint gondolom az kiderült, sikeresen landoltunk Afrikában. Reménykedtünk,hogy sikerül kabint is foglalni a 8 órás hajóútra, de nem volt szabad hely. A marokkói kihívás előtt jól jött volna egy kis alvás, úgyhogy Tibor barátunk a 118-as autóból, aki közismerten mindent elintéz - de legalabbis biztosan megpróbálja - először a hajószakács szolgálati kabinjára tett ajánlatot, majd egy kedves hölgyet probált megggyőzni arról, hogy jót tenne a hírnevének, ha pár magyar srácot engedne a pillanatnyilag üres szobájába. Az üzlet biztatóan alakult, de sajnos pár perc utan sikerült megérteni, hogy a hölgy inkabb a hajón dolgozó biztonsagiak főnökét szeretné vendégül látni éjszakára. Vegül befészkeltük magunkat a fedélzet székeire, és sikerült hat óra alvással rekordot felállítanunk.
A marokkói határon egészen gördülékenyen folytak az események. A kultúrsokk villamcsapásként hasította ketté a civilizációról alkotott képünket. Tetőtől-talpig rongyokba tekeredett emberek követtek gyanús tekintettel, mikozben Melilla utcáin bokáig ért a víz és ki tudja még milyen kommunális folyadék keveréke. A por és a sár sok helyen összemossa az utat a járdával, ahol kupacokban ültek a nők. A férfiak szerepe jól elkülönül. A fiatalabbak a házak falát támasztják, az idősebbek "kávézókban" szocializálódnak.
A napi szakasz több, mint hétszáz kilóméteres volt, szokás szerint feladatokkal tarkítva. Az ország belsejében kis ízelítőt kaptunk Afrikából. Egy leszakadt híd mellett kellett átkelni a folyón, amit kihasználva egy erőszakosan kéregető "gyerekcsorda" várta a cammogó versenyautókat. Nyitogatták az ajtókat, felugrottak a lökharitora, majd miután elhajtottunk, jól megdobáltak kővel a biztonság kedvéért. Dehát fiatalság bolondság. Fél kettő körül érkeztünk meg a szállásunkra, a homokdünek lábához és ismét sikerült aludnunk 4 órat az autóban.

5. nap

A szerdai nap biztatóan indult. A napi távot teljes egészében terepen kellett teljesíteni. Volt itt minden. A tégla nagyságú kövektől kezdve a cement finomságú homokig, mindenből van itt sivatag. Ennek megfelelően alaposan próbára tettük a technikát. Defektől félve eleinte óvatosabban mentünk, ami pár óra elteltével már nem volt igaz. A nap egyik fénypontja volt, mikor egy homokdüne tetejére sikerül felhasalnunk. Sok hete készültünk erre, korszerű homoklapatainkat buzgón forgatva kb. 3 perc alatt ástuk ki boldogan a kocsit. A hangulatot homokvihar és vad tevecsordák alapozták meg. A nap első felében öszeszedett volt a banda, és jól gyüjtögettük a pontokat, de délután egy kis malőr miatt kerülőre kényszerültünk, jópár pont és sok óra alvás kárára.

7. nap (tegnap)

A hajnali eligazításon felhívták a figyelmünket, hogy a mai nap nagyon kemény lesz. A rossz utakon több autót láttunk "elvérezni", de szerencsére nálunk minden rendben ment, és időre beértünk. Igaz, hogy majdnem 400 km-t tettünk meg nagyon rossz utakon, de jól bírtuk és a jelek szerint egyelőre a kocsi is egyben van. A komolyabb autókkal egyertelmű, hogy nem lehet felvenni a versenyt, de azért egész jól tudunk haladni. Főleg a gumikra, és a kocsi hasára igyekszünk figyelni.  (Janiék kocsijára idő hiányában, nem került haspáncél. szerk.)
Tudom, hogy sajnos csak ritkán jelentkezünk, de korlátoltak a kommunikációs lehetőségek, és az elmúlt napokban az internet hajkurászása helyett az alvást választottam.

Üdv mindenkinek.

Kaptam pár képet is az egyik szállásról, helyi lakosokról, tevékről, Marci sivatagi balett bemutatójáról. ;) A céges csapatlogók fényképe is feltűnik itt-ott, úgyhogy kicsit olyan mintha mi is ott lennénk. :)))) Ahogy nézem egész jó terep lenne a következő csapatépítő tréninghez....hmmm :)) Galéria itt.

Piacolás:

   Afirkai vendégszeretet:

Ahol a hal (le fiche) az úr:

  A Hetes busz az óceánparton:

Hetes busz buli a Tatooine bolygón:

Szólj hozzá! • Szerkesztés...

Tegnap az MCG Films (74) duója hatalmas erőfeszítéssel, négy napos folyamatos vezetés után utolérte a mezőnyt. Valenciában a Polgárőrök is csatlakoztak hozzájuk, így az afrikai szakaszt nem egyedül tették meg. Erről hosszabb cikk a blogjukon.

A Bud Spencer Team beszámolóját tudom ajánlani mindenkinek. Sok csapatról (Ruti-Luki, Opeles csajok, Pasák, Prompt Pharma, Monobau, Sprint Time, Kocka Lada) írtak. Gond lehet a svéd bikiniválogatottal, mivel Tatooine-t kihagyták a programból. Vagy emiatt fogyott ki az adomány Ruti-Luki-éknál? :)

A legnagyobb probléma, hogy tegnap pénteken és ma szombaton (iszlám országokban ezek a pihenőnapok) az ügyintézés még a normálisnál is nehézkesebb. Így a Hercegh Specialtransport adományokat szállító kamionja még mindig nem tudta átlépni a határt. A megoldáson még dolgoznak.

Roli mindenre kiterjedő beszámolója, a tegnapi napról

Rövid leszek,mert egész éjjel a kamion megoldásán tököltünk.
 
-A Bud Spencer Bamako Team pontos mint egy svájci óra,továbbra is mennek,tegnap reggel "Tatujinon" ébredtek és örömmel kostatálták,hogy meglátták az elsõ tevéket.....megjegyzem ,majd a pingvineknek ,hogy fognak a srácok örülni......Szerintük most már igazi Bamakop a dolog,távol a civilizációtol,minden klappol.

-Az Alfa Hím Team gojo tájékoztatása szerint átnyergelt túrakategóriába.Sajnálom,de hajrá!

-A SportTime csapatában A féltengely is eltört az autóban már elmentek háromszáz kilométerre alkatrészért reményeik szerint holnap már újra versenyeznek!Nagy hála azért amit a kamionért tesznek!

-A Beer Team komoly probléma küszöbén....méghozzá elfogyott az itthonról vitt söradag.....dolgoznak a megoldáson.Eddig 4600km-t tettek meg a rajt óta.Ma szeretnének belépni Mauritániába.A TANDEM-el és a Flying Kiwis-el találékoztak útközben,velük minden oké.A DB Team továbbra is az élmezõnyben autózik, folyamatosan a 4-6. helyezés környékén állnak.

-A LusteeNet BamakoTeam tegnap szintidõ alatt beért a célba,semmi gond nincs továbbra se az autóval ,nagyon élvezik a dolgot.Hajrá!

-Az  MCG FILMS TEAM tegnap reggel kegyetlen megpróbáltatások után ,de újra versenybe szállt,hál isten jól vannak!Gyerünk!

-A 4. nap után a Go-go Bamako Team  vezet 286 ponttal a versenyben.

-Második helyen a 11. csapat, a homokdune.hu áll 281 ponttal.

-A harmadik helyen a 31. csapat, a King Hill Team áll. Az idén indultak a Bamako-n elõször egy Nissan Navarra-val.

-A nagy esélyesnek számító Ulrich házaspár (Raid Adventure Team) visszaesett a 8. helyre. A továbbra is fájdalmakkal küszködõ Danka Ulrichova nem adja fel, de láthatóan akadályozza a sérülése a versenyzésben.

-Tegnap este 6.-kor a Para Normal Team (52) blogja szerint a  PrimaCo (49), Alisca-Color Team (15), Sivatagi Tigrisek (22) és Akibujt (37) nevû csapatok voltak ott velük a szaharában A többiek rajtszáma nem látszik a sötétben, valamint a mezõny többi része sincs még sehol.

Este 7 órakor Lustee édesanyja tájékoztatott bennünket:

A srácok ma is szintidő alatt teljesítettéka  távot és megoldottak minden feladatot!

Reggel 6 órakor már eligazítás volt, 7 órakor felsorakoztak és fél 8-kor már indultak is. A teljes táv korábbi Dakar Rally szakasz volt, az útról nem szabadott letérni, mivel aknák is előfordulhattak! Nagyon kellett figyelni a buckákra, de jó napon vannak túl, már délután háromnegyed 4-kor a táborban voltak.

A tábor ma a nyugat-szaharai Smaraban van, a semmi közepén táboroznak a sivatagban.

A fiúk teljesen jól vannak, tudnak pihenni, enni és átnézni az autót, amivel továbbra sem volt semmi gond!

Gratulálunk nekik! Ilyen legyen minden napjuk mint a tegnapi és a mai volt!

Az Index riportere 3. napja a 135-ös Budapest Csapattal falja a kilométereket. Sajnos elég nagy a lemaradásuk, épp megpróbálják utolérni a mezőnyt. Zgorától másfél távot kellett megtenniük, ez ma reggel 5-re ugyan sikerült is, de addigra a mezőny továbbállt és újra maguk maradtak. Egy hotelben pihenik ki az utat, és már mennek is tovább Smara-ba.

Éjjel viszont kifogyott a gázolajuk és a Duna TV-s csapat is így járt, úgyhogy üzemanyag után kellett nézniük. Mivel nem voltak nyitva a benzinkutak, egy dvd-snél szóba elegyedtek egy helyi lakossal, akiről kiderült: nagyobb mennyiségű illegális gázolaj tartalékokkak rendelkezik. Így hamarosan egy lepukkant szuterénbe pumpálta a naftát a kannákba, így folytathatták útjukat az éjszakában.

Joe több csapathoz is elígérkezett, de egyelőre hiába kéne mással utaznia, nem érik utol a többieket.

Túl sok hirem nincs, a csapat nem túl szószátyár, gondolom nyalogatják a sebeiket a tegnapi buli után. Most jelezték, hogy mennek Boujdourba fürdeni, t.i. van ott egy kiváló kis tengerparti kemping Afrikát meghazudtoló zuhanyzókkal, ezt tavaly kétszer is igénybe vettük (oda- ill. visszafelé). Ott fel tudják tölteni a viztartályt is. Nomeg Boujdour egyébként is tüneményes kis hely, jó a kaja.

Miután a kempingtulaj irodájában van internet, remélem bekelentkeznek onnan és küldenek némi infót, képet, miegymást.

Miutan sikerult a mezonyt reggel  fel 7-re utolerni;igy ujra versenyben vagyunk.

Szo szerint a  kozutrol a rajtvonalhoz alltunk be.Sokan neztek ; hogwan kerultunk oda: A lenyeg; hogy mi tudjuk. Mar csak aludnunk kene; mert azt azota sem tettuk meg; es 5 nap utan furodni sem artana; meg ruhat cserelni.

Bocs az ekezetekert: itt nincs olyan.

Forgatunk is kozben mar:

Meg jelentkezunk ha sikerul ujra net kozelbe kerulni:

Kuldunk egy kepet a hazaiaknak: