A mai nap folyamán a srácok fáradtan vágtak neki egy marathoni szakasznak. Norbee hajnali írásából kiderült, hogy hajnali 5 körül érkeztek meg Brescia-ba, ahol Lustee aludt egy keveset, Norbee pedig az adminisztratív ügyeket intézte.

Ma délután egy rövid telefon erejéig sikerült elérni a fiúkat, annyit tudtunk meg, hogy még Olaszországban voltak, valahol a hegyekben, hulla fáradtak, de igyekeznek a legjobbat kihozni magukból és az autóból is, amint frissebb info van, azonnal közzétesszük.

Lássuk mi is ez marathoni szakasz, a tervezett útvonal az elkövetkező 3 napra:

Brescia-Montpellier 731 km
Montpellier-Almeria 1140 km
Almeria-Merzouga 750 km

Azaz, most gyakorlatilag 3 napi anyagot egyben megkaptak a fiúk, nem lesznek napi ellenőrző pontok, mindenki a saját tempójában haladhat és ízlés szerint teljesítheti a feladatokat.

A Kuzin Team Ladája, Szergej ma teljesítménygondokkal küzdött. A kocsi fura tüneteket produkált, amit sem a vízpumpa, sem a légszűrő, sem a karburátor, sem a benzinszűrő megvizsgálása nem indokolt.

Jó kis fejtörő volt ez számukra, mire rájöttek, hogy a tanksapka meglazítása után minden megjavult. Hát igen a vákum, az vákum. :) Pont ez volt a 128-as Fiatom egyik hibája!

Az Ózd-Bamako Expresszel közösen értek célba, akik szintén jól vannak.

Az idei verseny nem indul túl jól. A gojoPress hírei alapján (a budapestbamako.org fórumáról) a mai napon a következők történtek:

A Csepel tűzoltóautó egyik akkumulátora tönkrement, úgyhogy úgy néz ki hogy a hétfői üzletnyitásig nem állíthatják le. :) Hajra sracok!

Köszönjük a híreket a Duna TV csapatának.

A törött lábú versenyzőről annyi friss információnk van, hogy tegnap az esti órakban műtétre került sor, mert komolyabb sérülést szenvedett.

Egy csapat feladni kényszerült a versenyt váltóhiba miatt, vontatókötélen érkezett meg a tegnap esti celba, de a rajtszámat sajnos nem tudjuk.

Erről az utóbbi hírről további információkat is sikerült szereznem, csodáltam volna, ha pont McGyver adja fel a futamot!

A 74-es rajtszámú MCG Films Team Mitsubishijének tört el a váltója. Most éppen bontóban keresik a megfelelõ pótlást. Mindenképpen továbbmennek, mert elszánt csapatról van szó, nem beszélve arról, hogy az autó már tavaly megjárta Bamako-t és visszavágyik...

A 78-as rajtszámú Tiger Team keményen nyomja. Az elsõ nap majdnem minden feladatot megoldottak, de emiatt csak hajnali 5-re értek célba. Így viszont egy szállásköltséget megspóroltak!
Ma (2.nap vasárnap) 11 körül már a feladatok egy részén túl voltak és Franciaföld felé vették az irányt. Azt mondják, hogy a feladatok trükkösebbek, mint tavaly, de élvezik és nagyon jó a hangulat.

A Vitabox csapat is jelentkezett

A Vitabox team 15:00 átlépte a Francia határt, robognak az esti cél felé.

Roli gyűjtése a csapatok blogjairól

-A Vadludak csapata Körmenden kitérőt tett a helyi kórházba.Vesegörcs. A vizsgálat vesekövet mutatott. A srácok nem adják fel, mennek tovább: "A Doki azt mondta, hogy kijön! Meg vettem rá gyógyszert!" 

-Az Alfa Hím Team tegnap megérkezett a célállomásra,a pikkelyes gép fasza,a hangulat kitűnő. Reggel startoltak a fiúk Spanyolországba:"Összeállt 4 csapat és haladunk Monaco felé. Utána még ma elmegyünk Spanyolországba, ott az egyik srácnak van háza........"

A VitaBox Team már Franciaországban,a kocsijuk rendben, 13 fok van és köszönik a biztatást.

-Az Aquincum Racing nek kis gondja van a szervezéssel, de megoldják hasítanak.

-Hummer Racing Team tolja neki ezerrel,nagyon jó a live track amit kaptunk,ha kinagyítva nézegeted akkor jelen pillanatban közel Fr-hoz a hegyi szerpentinen találod õket.Kis segítség,hogy nagy felbontásban hybriden látható egy kis eltévedés illetve kitérõ egy feladathoz is.

-A  Bud Spencer Bamako Team is teljesítette az elsõ napot, a másodikon kicsit elaludtak a srácok.Olaszország kezd unalmas lenni, mindenhol köd, eső, randa idõ. Az időjárás jelentés a RaiUno-n végig ezt mondta. Már alig várják, hogy elérjék a tengerpartot és kicsit változatosabb legyen a táj. Na meg talán az idõ is javulni fog Franciaország felé. A Desert Angel elött vannak kicsivel együtt mennek egy darabig. Építendő a magyar-norvég barátságot, ellátták az egyik norvég csapatot pár doboz Tamekkal(ivólé). Nem bánnák ha sört kapnának majd cserébe, jól megy a gép a második napon. Piedone nem terheli le.

-A CACH Citroen CX Team-től Kir Kapitány jelenti, hogy a fiúk Bosznia felé dobnák fel az utat ,hogy érdekesebb legyen, persze csak gondolatban.... ők is teljesítették az első napot, már a másodikat nyomják.

-Az Opelos csajok is kenik a gépet,vásárolgatnak és mennek mint atom.

A Moving Cruisin Team (35) Verona-ban vesztegel, a kocsinak kilyukadt a tankja, a javitas remélhetőleg reggelre készülhet el, utána az utat folytatják de a versenyt elhagyva a túraútvonalra térnek át.

A versenyzők számára itinerben megadott hágók a Hummeresek jelentése szerint jelenleg járhatatlanok, amit a csapatok a túra útvonalon megadott útvonalra áttérve próbálnak megoldani.

A mai napon komoly megpróbáltatásokkal kell szembe nézniük a versenyzőknek, és egy komoly sérüléses baleset is történt. Olaszországban egy feladat keresése közben a Bamakot eddig 3 alkalommal megnyert Desert Raid Team csapatának navigátora Ulrichova asszony elesett és súlyos sérüléseket szenvedett. Szinte biztos hogy fel kell adniuk a versenyt és így sajnos nem szállhatnak harcba az idei győzelemert. 
Gyors gyógyulást kívánunk!

A Movin Cruisin csapat számos problémaval küszködött, és a mai napon úgy döntöttek, hogy a Verseny kategóriát elhagyva a Túra kategória útvonalán, de lemennek Bamakoig.

A Herceg Specialtransport kamionja, ami az összegyűjtött adományokat viszi, tegnap időben megérkezett Bresciaba, és a mai napon továbbindultak, hogy teljesítsék a 3 napos szupermarathont.

A Sport Time csapata hajnalban érkezett meg Bresciaba, es szinte azonnal továbbindultak esőben Franciaorszag felé.

A 7-es buszt versenyzők Nizza felé látták az autópályán, megállíthatatlanul robognak és mindenki jól van!

A CACH csapat este 8-kor jelentkezett Valenciából, ahol éppen szállást keresgéltek. A Citroen AX és ők is jól vannak annak ellenére, hogy egész éjszaka és nappal vezettek.

A Vitabox Team este 9-kor jelentkezett Franciaországból, ahol elvileg a versenyesek esti szálláshelye lenne de eddig rajtuk kívül 1 versenyes van bent. Azt mondták hogy a versenyesek 6 napi itinert kaptak igy most mindenki megy amerre lát, nem biztos hogy odaérkeznek a versenyzők.

A PrimaCo (49) csapat az első napot gond nélkül küzdötte le, a második napból még kb. 200 km van előttük. Ők a tenger felé indultak el amikor a járhatatlan hágókról leküldték őket, emiatt már tenger és pálmafák között suhannak.

A gépátvétel és az első nap eredményei:

1. 1 Raid Adventure Team Nissan Navara D40 84
2. 2 Aquincum Racing Toyota Land Cruiser 82
2. 11 Homokdune.hu Toyota Land Cruiser 4.2TDI 82
2. 17 Daciaval Bamakoba Team Toyota Land Cruiser 82
2. 20 LusteeNet Bamako Team Nissan Patrol 3.0 82
2. 61 Go-go Bamako Team Volkswagen Touareg 82
3. 22 Sivatagi Tigrisek Nissan Patrol GR2.8 TD 81
3. 26 Desert Donkey Daihatsu Rocky 81
3. 44 Discovery Fever Land Rover Discovery 81
3. 114 Hummer Racing Team 7. Hummer H2 81
3. 118 Thursday Kings 81
3. 119 Roppant Team 81

2009 jan. 17.

Joe kollégánk felállt a számítógép mellől, és elindult a télből a nyárba. Minden nap más autóval utazza végig a jótékonysági kalandtúrát.

A rajt előestéjén, délután 5 körül beálltunk a starthelyre. Nem mondhatni, hogy látható helyre kerültünk, sőt, azt mondhatni a perifériára szorultunk, de ezt csak az bánhatja, aki kimaradt a buliból.

Történt ugyanis, hogy a Hetes Busz - Utasellátó búcsúbulit tartott a barátoknak, ismerősöknek és mindenkinek, aki meglátogatott minket. Karcsi csinált nekünk kb. 40 liter forralt bort (mondanom sem kell, isteni volt) és főzött rengeteg virslit, volt hozzá mustár, zsemle, minden ami dukál. Emlékszem némi pálinkára is, meg volt Cuba Libre, meg jöttek jó sokan.

Sosem voltunk egyedül, különösen akkor látogattak oda nagyobb számban, amikor felszereltük a diszkógömböt és beindítottuk a saját zenénket: két parti hangfal a tetőre és hadd szóljon Tiken Jah Fakoly, az afrikai reggae mestere!

Egy szó mint száz, hajnali 3 körül sikerült bezárnunk a buszt, a bulit és valahogy hazajutnunk. A reggeli ébredésről inkább nem is beszélek.

A rajt simán zajlott, akárcsak az előző években, bár érthető okokból lényegesen lassabban. A mezőny 90%-a többé vagy kevésbé felkészített terepjáró volt, a klasszikus hülyékből mára alig maradt. Sajnos.

A rajt előtt osztogattuk az érdeklődőknek az általunk gyártott (csajos) kártyanaptárunkat. Nem nagyon tudták hová tenni a 2009-es hátlappal (és az egyéb futamaink logojával) ellátott retro cuccot, de azért mindenki örült neki.

Előttünk parkolt egy másik buszos csapat (Miskolcról), akik már hónapokkal ezelőtt felvették velünk a kapcsolatot, igyekeztünk nekik segíteni ahol tudtunk. Mókás társaság, őket sem kellett agitálni, hogy melegítsenek be a futam előtt :) Megjegyzem: a rövid Ikarusban 19-en (!) végignyomni a távot... na, az sem piti teljesítmény. Szurkolunk nekik is!

A rajtkapu alatt (mellett) azért átmentünk páran a Hetes Busz fedélzetén azok is, akik itthon maradunk. Fájó szívvel szálltunk le pár száz méterrel később a Hősök terén.

Én még a gyógysörömet szorongattam lefagyott ujjaimmal, amikor a Hetes elrobogott a távolba...

Új nap, új hírek. Ami talán a legfontosabb, hogy minden okés hajnalban megérkeztek Brascia-ba, ahol megkapták az elkövetkező 3 napra a feladatokat. Ez a 3 nap rendhagyó lesz, mert nem lesznek napi checkpointok, mindenki olyan ütemben halad, ahogy akar...vagyis inkább ahogy tud. A táv hosszú, az utak csúszosak, ami ezekkel a jól megpakolt, amúgy sem könnyű autókkal, még a legtapasztaltabb soförök képességeit is próbára teszik. Reggel mindössze fél órát sikerült pihenéssel tölteniük, úgyhogy ha időben és épségben oda akarnak érni a következő állomáshoz, akkor egész nap menniük kell. Gondolom olyan lesz, mint a Dumb és Dumberben: hülyeségeket beszélős, kocsiban alvós, sörösüvegbe brunyálós. :) Kisebb napi feladatok továbbra is lesznek, de a fő feladat, hogy 3 nap múlva becheckoljanak a megbeszélt állomáson. Belegondolva, hogy az európai szakaszt bemelegítésnek szánták a szervezők, nagyon kiváncsi leszek, hogy mi lesz Afrikában...

Tervezett útvonal az elkövetkező 3 napra:

Brescia-Montpellier 731 km

Montpellier-Almeria 1140 km

Almeria-Merzouga 750 km

Jani megígérte, hogy ha tud ír pár sor a napi dolgokról. Plusz elvilge kapok majd képeket is az első napról.

A tegnapi napon Magyarország területén 13+4 feladat volt. 2-t nem tudtak, 1 feladatot időközben töröltek, 3 feladat pedig technikai hiba miatt elmaradt - elfelejtették megfordítani a lapot és ott is volt két feladat.

Az ausztriai ködben vetődött fel, hogy valahogy fel kéne dobni a verseny elejét, mert kétezer kilométert bumlizni ahhoz, hogy végre normálisan kisüssön a nap, és kikecmeregjünk a dögunalmas autópályák közül, elég sok. A pestiestes Opelban Atilla és Tibi szerint mehetne a verseny például Bosznia felé, mert arrafelé a magyar határ után néhány száz kilométerrel már olyan érdekes a vidék, hogy az magában feldobná a dolgot, és nem kellene a többieknek ilyen feladatmegoldó pótcselekvésekkel elfoglalniuk magukat. (A verseny kategóriában indulóknak GPS-t használva kell isten háta mögötti helyeket megtalálniuk ahhoz, hogy pontokat szerezzenek.) Aztán komppal Máltára vagy Szicíliába, aztán onnan megint csak hajóval tovább.

A bamakós versenyen az indexes újságíró szállításáért a rendes autósok az aznapi szakaszra mindig az elérhető legmagasabb pontszámot kapják. Ezért is unatkoztunk annyira, hogy a verseny átalakításán gondolkodjunk. De mivel egy afrikai túra indulónapján én sem a magyarországi kacskaringókat tartom a legfontosabbnak, semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy ezt megúsztuk. Ráadásul megtudtuk, hogy az egyik résztvevőnek már Várpalotánál véget ért a bamakozás, mert az egyik feladat teljesítésénél kiszállt a kocsiból, megcsúszott egy sziklán és eltörte a lábát. Utólag biztos neki is jobban tetszene a kompos megoldás.

A gojoPress hírügynökség jelenti:

A szervezőktől kapott hírek alapján az 54 rajtszámú csapat egyik tagja egy feladat teljesítése közben a lábát törte, ezért a csapat feladni kényszerült a versenyt.

Jobbulást! Mivel ez délutáni hír ezek szerint nem elsőként adtuk fel a versenyt!

Egy szekszárdi illetőségű csapat az egyik budapesti bevásárlóközpont parkolójában összekoccant egy autóval. Az ijedtség nagyobb volt mint az anyagi kár!

Sajnos nincs hírem arról, hogy ez érinti-e a részvételüket a versenyben.

Most kaptuk a Híreket az AlanaTour Teamtol, hogy jelen pillanatban jó pár versenycsapattal együtt meg az Őrségben keringenek és keresik a pontot. 

A Charity March mentőjében fagyoskodnak, mert nem megy a fűtés.

A Duna TV csapata a kezdeti műszaki problémák után néhány liter petróleum segítségével probléma nélkül suhan a célja felé.

A SportTime csapata kisebb problémák után délután 4 óra körül indult Székesfehérvárról.

Most érkezett hírek szerint, a Daciaval Bamakoba team, a feladatok 90%at megtalálta, és éppen Szolvenián keresztül próbálnak odaérni az esti célba.

A Melyik csapat megérkezett Bolognába, a 48-as (Weecan' drive) csapattal közösen jutottak el Padováig, ahol szétváltak útjaik. Indulásukról bővebben itt olvashatnak.

A Kuzin Team főszerepben Szergejjel az autóval rendben megérkezett Padovába, ahol rántotthúst majszolva bebújtak a hálózsákokba. Mármint az utasok és nem az autó. :)

Kedves Emberek! Jelen pillanatban Brescia-ban vagyunk, túl a 6 órás feladatleadáson és most a fél7-es eligazításra várok... Kölcsön laptopról írok a hotel halljából a kölcsön fizetős wifin:) Igazán kemény nap volt a tegnapi, nem tököltünk sokat, próbáltunk isgyekezni és megkeresni minden pontot, ez utóbbi sikerült is, bár két feladat megoldását nem tudtuk beírni mert túl sötét volt a szlovén éjszaka... Egy a lényeg hiába hajtottunk reggel 5re értünk ide 19 óra utazás után... node megvan majdnem minden és ahogy sejtjük nem sokan vannak így ezzel, szóval valószínű nem állunk rosszul. Aludnom viszont nem sikerült, egy óra szerintem kevés erre, úgyhogy bevállaltam az ügyek intézését, Lusti úr durmol a szobában, ha szerencséje van legalább másfél órát:) Nemsokára indulunk tovább, keméy lesz, de kemények vagyunk mi is, ilyen ez a verseny!:)

Most mennem kell, osztják a következő három nap feladatait, remélem még tudok jelentkezni!

Puszi mindenkinek!:)

Norbee

Gyors helyzetjelentés:

Megérkeztünk szerencsésen Bolognába. Az autó nagyon jól bírta a közel 1000 km-es etapot. Graz után melegedett a víz egy picit, de nem volt vészes. Az osztrák Alpokat letudtuk, és hajnal 2-re értünk Zsófihoz. Köszönjük a szállást, és a vacsit neki!

Útközben találkoztunk sok integető szurkolóval a 8-as út mentén, jóleső érzés volt, hogy ilyen sokan kíváncsiak ránk. Valamint köszönjük mindenkinek aki telefonofn, smsben, vagy a helyszínen bíztatott minket!

Az osztrák határtól együtt jöttünk a 48-as (Weecan' drive) csapattal, akik tök jó arcok. Padova előtt váltunk szét, ők Brescia felé mentek tovább, reméljük még találkozunk velük Európában is.

Béla/Dávid szerencsésen otthon hagyta a sárga oltásos kiskönyvét, lehet hogy utánunk küldik jobb esetben Murciába. A megoldáson dolgozunk, de lehet, hogy lesz egy kis kényszerpihenő Spanyolországban.

Holnap még ennél is hosszab táv vár minket, ugyanis a következő megálló Barcelona. Ez több mint 1100 km lesz.

Szabitól kaptam SMS-t, hogy Ljubljana előtt vesztegelnek egy dugóban.

Ezek szerint a rajtszámok pótlása sikerült és rendben elindultak.

Eljött hát a rajt napja. Reggel kiderült, hogy Szalay Gergő mégis ráér eljönni az indulásra. Emiatt mégsem egyedül kísértem el a csapatokat a határig.

Amint kiértem rájöttem, hogy már tegnap el kellett volna intézni a fényképezést, mivel a tömegtől jóformán semmit sem lehetett lefotózni. Miután megvizsgáltam Monty-t ellenőriztem a hűtővíz szintjét és megnéztem magamnak a szomszéd mentőautó utasát Fábry Sándort aki a sajtósokra szívélyesen mosolygott, de az összes érdeklődő kamerája elől behúzódott a kocsi belsejébe körbejártam a helyet.  Első utam az Ózd-Bamako Express kocsija volt, hogy el ne felejtsem átadni nekik a kempinggáz-főzőt, amit kölcsönkértek.  A srácok igen fáradtak voltak, mivel a kocsi szerelésével csak késő este végeztek, utána nekiláttak pakolni. A motorháztető még tele volt csomagokkal aminek helyet kellett találni. Attilával elindultunk olyan járművet keresni, amiben még akad hely. Elsőként megpróbáltunk a szervezők közül megtalálni valakit, de ők már a futam indításával voltak elfoglalva. A hangosbemondóba nem engedték bemondani az információt, tehát nekiláttunk végigjárni a nagyobb járműveket, hátha akad rajtuk hely. A buszosok bajtársilag egymásra mutogattak, hogy a másik még teljesen üres és még utasok is alig vannak. Szerencsére a kamiont még nem zárták le a vámosok, így volt öt percünk, hogy a parkoló egyik végéből a másikba eljuttassuk a dobozokat úgy, hogy a köztünk levő utat a biztonságiak az indulás miatt még le is zárták. Sikerült velük megértetni, hogy az adományokat kell eljuttatnunk, emiatt egy kicsit félrenéztek és átengedtek minket a dobozokkal.

Meglátogattam a Kuzin Team-et, hogy hogyan tudunk együtt menni, de ők az elveszett rajtszámaik pótlása miatt egy hosszabb kitérőt kényszerültek tenni. Mivel az ózdi csapat legutolsóként futott be a túrázók közül, velük abban állapodtunk meg, hogy mivel a Kockaladával és a Ruti-Luki teammel együtt 80-90-el döcögünk le az M7-en majd utolérnek.

Alighogy felraktuk a kamiont felcsendültek az állami himnuszok és elindult Szabó Gál András a 00-ás felvezető autóval, majd érkezési sorrendben sorban utána a versenyzők. Mivel korán beálltam tegnap a túrázók között viszonylag az elején indultam, a Trabanttal érkező versenyzők azonban nem voltak ilyen szerencsések. Mivel késő este érkeztek meg, az utolsó sorba álltak fel. Emiatt a képen a kocsi tetején trombitával ücsörgő uriember igen felháborodott vitát próbált angolul folytatni a biztonságiakkal akik nem beszéltek éppen angolul.

Azzal próbáltak előrébb jutni, hogy mivel a kocsijuk olyan lassú és gyenge, jóval korábban el kell indulniuk, hogy még ma eljussanak a célba. Természetesen értetlenkedéssel találkoztak, mivel ez a szabály.

A rajt zökkenőmentesen lezajlott. A többiekkel együtt az M7-es felé vettük az irányt. Rutinos pestiként egy kis rövidítést eszközöltünk az úton, így utolérve az Opeles csajokat, akikkel vidáman integettünk egymásnak. Az M7-es OMV kútig együtt mentünk, de utána sajnos elvesztettük egymást. Sajnos az út későbbi részén sem értek utól minket, így nem tudtunk rendesen elbúcsúzni. Jó utat lányok!

A Transporter és a Lada mögé beállva kisvártatva "utolértük" az út mellett veszteglő 122-es Team Bogártuning autóját, aminek hengerfeje elszállt és már a trélert várta. Az autót egy kicsit odábbtoltuk, nehogy valaki eltrafálja hátulról. Remélem mostanra már ők is újra el tudtak indulni!

Az út innen eseménytelen volt, a mindenhol ünneplő,  integető és  fényképező emberekkel. A versenyzők nagy része gyorsan elhúzott mellettünk, majd a túra kategóriában induló jobb autók is elszáguldottak mellettünk. Áttértünk a 8-as útra és zavartalanul haladtunk a határ felé.

Sajnos a tegnapi CB szerelés nem sikerült túl jól, illetve az antenna nem bizonyult kellően erősen az adások vételére. Jövőre jobb antennát és egy erősítőt is be kell szerezni, hogy a kommunikáció ne szakadhasson meg.

A 8-as úton kicsit később találkoztunk az út mellett álló Hyundai kisbusszal, mivel nem siettünk megnéztük mi a gond. Szerencsére Buza Sándoréknak semmi különösebb gondjuk nem volt azt leszámítva, hogy az egyik szponzormatricájuk levállt és azt szigetelőszalaggal rögzítették. Kaptunk tőlük egy kis sütit, meg egy rúd diós bejglit, ami jól jött a visszaútra. Reméljük nekik ez lesz a legkomolyabb problémájuk a futamon!

Körmend előtt pár kilométerrel visszafordultunk, mivel elérte a benzintank képzeletbeli mutatója (van szintjelző, de kicsit torzítja a valóságot) a tank felét. Innentől kezdve a szembejövőket próbáltuk megtéveszteni azzal, hogy szembe megyünk velük és integetünk. Remélem senki nem gondolta miattunk, hogy már eltévedt. :)

A hétvégén véget ér a Dakar-rali, de rögtön kezdődik a másik sivatagi őrület, a Budapest-Bamako Rali, amelyet idén negyedszer rendeznek meg. A viadal szombati rajtjánál, a Felvonulási téren ott lesz a Nav N Go tervező-grafikusa, Gönczy Jani is, aki barátjával, Gyulai Mártonnal és egy Mitsubishi Pajeróval vág neki a több ezer kilométeres jótékonysági kalandtúrának.
 

- Honnan jött az ötlet, hogy elindulj a Budapest-Bamakón?
- Szerintem mindenkinek megfordult már a fejében, hogy szívesen elindulna valami hasonló kalandtúrán. Itt az elhatározás a lényeg. Az ember egyszerűen megunja, hogy egyfolytában a számítógép előtt ül, és egy idő után úgy érzi, ki kell mozdulnia valamerre. A baráti társaságomból is indul egy páros a Budapest-Bamakón, az ő ösztönzésükre mondtam végül is igent. Ez adta meg a végső lökést az elhatározáshoz.

- Vannak tapasztalataid az off-roadozással,  a versenyzéssel kapcsolatban?
- Autórajongóként és autós újságíróként kóstoltam bele a terepralizás világába, vagy 15 évig rendszeresen figyelemmel kísértem a hazai terepralis eseményeket is. Volt lehetőségem arra, hogy terepjárókat vezethessek, sőt, egyszer még navigáltam is egy offroad versenyen. Volt ott mindenféle kaland, még két kerékre állás is…

- Kik lesznek a társaid?

- Három régi barátommal, vagyis négyen indulunk Afrikába, két autóval. Én és a másik autó pilótája kifejezetten autóőrültek vagyunk, de az én navigátorom inkább kalandvágyból vág neki a több ezer kilométeres távnak. Ő Gyulai Márton, aki civilben a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára, régebben bobbal indult téli olimpián is. Én fogok vezetni, ő navigál, de ha nagyon elfáradok – a szabályok ezt megengedik – lehet, hogy átadom neki a kormányt.

- Mennyiben más ez a verseny, mint a Dakar-rali?
A Dakar egy nagy tereprali-verseny, ahol stopperrel mérik a speciál szakaszokon naponta megtett távot. Ezzel szemben a Bamako alapvetően egy tájékozódási viadal, tudtommal a világon ez a legnagyobb ilyen. A Dakar szigorúan időre megy, ezzel szemben a Bamako csak annyiban mért verseny, hogy minden reggel kapunk egy munkalapot, amelyen geo koordináták alapján megadott ellenőrzési pontok vannak, ahol egy megadott feladatot kell megoldani. Például olyat, hogy hogy hívják a tulajdonosát az XY kávézónak, vagy mi a neve a helyi törzsfőnök lányának és hány éves?

Ehhez kell tudni navigálni, meg vezetni, és az sem árt, ha némi kreativitás is szorult az emberbe. Igazából itt kell figyelni a vezetésre, mert ha az ember valami butaságot csinál, és nem ér be másnap reggel hétre a következő ellenőrzőpontra, arra a napra nulla pont kerül a munkalapjára.

- Mi a verseny célja?
Amellett, hogy tájékozódási verseny, a szervezők hangsúlyozzák a jótékonysági jellegét is. Hatalmas mennyiségű ruhaadományt viszünk magunkkal Mali fővárosába, viszünk több zsáknyi gyerekjátékot, gyerekruhát, iskolaszereket, tollat, ceruzát, zsírkrétát, stb. A főszponzorom saját magam vagyok:-), ezen kívül egy ruhákat adományozó cég és egy civil szervezet, a Lions International támogat.

- Tavaly a Dakart el kellett halasztani, mert Mauritániában robbantásokkal fenyegetőztek a szélsőségesek. Nem féltek?
- A gázai háború miatt talán most még kiélezettebb a helyzet, mint tavaly januárban volt. Ez ügyben kaptunk is némi eligazítást a külügyminisztérium képviselőjétől. Elmondták, hogyan kell viselkedni a mauritániai határon, hogy reagáljunk arra, ha valaki az izraeli-palesztin háborúról kérdez bennünket. Arrafelé nem igazán kedvelik mostanában a „nyugatiakat”… A kaland és a versenyzés mellett jótékonykodunk is, remélem, ezt ott is mindenki megérti.

- Milyen kocsival indultok?
- Egy 2.8-as, turbódízel, hosszú tengelytávú Mitsubishi Pajeróval, abból is a kettes változattal (1996-os évjárat). Teljesítménye körülbelül 124 lóerő, spéci terepváltóval. Ezzel 100-as tempóig bármikor lehet menet közben váltani a két- és a négykerékhajtás között, 4WD-nél terepen a központi differenciálművet is lehet kapcsolni, de van egy kapcsolható hátsó difi és egy felező is. A terepjárót amúgy nagyon megkímélt állapotban sikerült beszereznünk Ausztriából, magántulajdonban volt. Amikor elmeséltük az osztrák kereskedőnek, hogy azért kell a kocsi, hogy átkeljünk vele a Szaharán Maliba, és ott eladjuk, csak tátotta a száját, szerintem hülyének tartott minket :-)

- Milyen változtatásokat kellett végrehajtani a terepjárón?
- Négy KONI gátlót kapott a kocsi és BF Goodrich terepgumikat raktunk alá. Egyetlen félelmünk, hogy a haspáncélt nem sikerült felszereltetnünk, ezért különösen vigyáznunk kell, hogy ne üssük meg nagyon az alját. Belül hét (!) szivargyújtó van, így biztosan nem lesz gondunk a GPS kütyük töltésével:-) A szervezők kérésére bekerült egy CB rádió, egy poroltó készülék, és két pótkereket viszünk magunkkal.

- Milyen eredménnyel lennél elégedett, és hogyan követhetünk benneteket?
- Ha valaki szurkolni szeretne nekünk, a 119-es rajtszámot és a Roppant Team-et (ez még változhat a rajtig) figyelje a www.marathonrally.com/hu , vagy a www.budapestbamako.org honlapon. Mi a verseny kategóriában indulunk, nem a túrában. A tavalyi Bamakón a legkomolyabb baleset abból adódott, hogy valaki félrekapta a kormányt, nehogy elüsse az úton álló kecskét. Na, én ilyet nem fogok csinálni. Egy kecske teteméért kábé 250 eurót kérnek, annyit nekem megér az életem:-) Célunk elsősorban az, hogy célba érjünk, de ha a top 50-et megcsípjük, akkor már őszintén elégedett leszek.
A rajtceremónia amúgy szombat reggel 9-kor kezdődik, a Felvonulási téren.

Képek (c) by Mazsi, és Géza. A többi fotót Janiról és a Pajero-ról megnézhetitek a Galériában!

Az interjú by Szájmon.

Sanya és Brendon, a Comedy Central két susogómelegítős plüssmedvéje nagy mázlista, mert a BKF egyik dögös diáklányával, Szonjával vághatnak neki a szombaton (azaz ma reggel) startoló Bamako Rallynak. A tévécsatorna a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola csapatához, a BKF Bamako Teamhez társult be, akik kerekesszékeket, ruhákat és játékokat visznek majd el egy bamakói mozgássérülteket segítő szervezetnek, az ASHED-nek.

A két plüssmedve egyáltalán nem parázik a 8000 km-es úttól, már a lepukkant lakótelepükön begyakorolták a homokból kiásás, a fegyveres támadás elől menekülés, és a benzinleszívás idegen csapatok tankjából című sivatagi műsorszámokat. A rally team Sanyára bízta a legfontosabb feladatot: neki kell kiabálnia, ha behúzott kézifékkel döngetnének a homokdűnék között. A mackók nag kalandja folyamatosan követhető a comedycentral.blog.hu-n, a BKF csapata pedig a bkfbamakoteam.com-on blogol a sivatagi autótúráról.

Indulásra készen

Mi sem hittük volna pár hónapja, de indulásra készen állunk!

Bepakoltunk. A kocsi olyan komfortos és berendezett, mintha 20 éve benne laknánk, az egyéni festésnek és a matricáknak köszönhetően pedig csajozós versenyjármű illúzióját kelti a kicsike. Szól a metál az mp3-asból, a csokiszeletek betárazva a spéci zsebecskékbe, a pálinkásüvegeket is eloszlattuk úgy, hogy a kocsi bármely pontjáról karnyújtással elérjünk egyet-egyet. Csöviből, a 16 éves lepukkant Mitsubishiből szorgos munkával igazi mozgó hipppitanyát csináltunk.

A Szerény Tökély.

A csapattagok…

…Csilla – izomláza van, a térde sajog

Béla – fogfájás kínozza

Zoli – lábon kihordott tüdőgyulladása van, mint Nemecsek Ernőnek

Peti – ő egészségesnek tűnik, ez gyanús…

Holnap ilyenkor már útban leszünk Afrika felé!

Szombat reggel 9-kor mindenkit várunk szeretettel a Hősök terén.

Felértünk....Budapest.

Az úton felfelé megtapasztaltuk ,hogy nem lett az igazi a fűtésünk. Ha nem városban megyünk érdekes módon nem fűt a kocsi,pedig a motor meleg. Mindent átnéztünk ennek a hibának a javítására, de nem jött össze ezek szerint:-)

A gépátvételre kb 17 órára érkeztünk, sajnos nem túl jó eredmény ez, mivel érkezési sorrendben fogják indítani a holnap reggeli rajtot.A verseny kategóriában induló 200 autóból a 153-ik helyen érkeztünk be. Így ez azt jelenti hogy holnap kb 1,5 órás késéssel fogunk indulni az elsőnek induló autóhoz képest. Na se baj,lesz még nagyobb szívás is.Egyébként a megreklámozott Hősök Tere helyett a mellette található Felvonulási térről indulunk majd.Ezt a hirtelen váltást nem értem.Én mindenkit a Hősök terére hívtam.:-)

Amúgy az autó rendesen túlterhelt lett,ez kiderült már Pestre jövetelkor.

Rendesen alúlkormányzott és riszálja a fenekét a csomagoktól.A sebessége pedig kissé lelassúlt. Eddig Tátos volt de most inkább öszvérnek hívnám:-)

Holnap vastag ruhában kell mennünk ,mivel fűtés gyenge...aztán megyünk délnek mint a fecskék,Afrikába!

Megtartottuk délben kis búcsúnkat.

Sajnos szponzoraink és a média munkatársai közül csak kevesen jöttek el, így nem sikerült valami fényesre. Nem baj, úgyis izgatottak voltunk már.

Aztán beálltunk a rajthoz, sikerrel átestünk a gépátvételen.

Kicsit körbesétáltuk a többi induló autót, találkoztunk a fórumról ismerős és a többi versenyzővel. Eléggé meg vagyunk pakolva sok autóhoz képest... ez kicsit elszomorít.

Hazajöttünk, becsomagoljuk az utolsó sporttáskát... vacsora, család... alvás.

A további híreket már remélhetőleg útközben küldjük honlapunkra.

Köszönjük Temesvári Lászlónak, hogy honlapunk és blogunk hazaküldött hírekkel való frissítését elvállalta.

Ma reggel beadattam magamnak az utolsó védőoltást, és  kicsattogtam Montyval a Felvonulási térre megnézni mi ott a helyzet.

Sok kedves csapattal találkoztam, mindenki sajnálta, hogy nem tudok végigmenni a futamon. Sokakkal elbeszélgettem, főleg az Universiteam, az Opeles csajok, a Jáner team, a Ruti-Luki team és a Kocka Lada team indulóival.

Rengetegen megnézték az autót, remélem a jövő évi indulásnál is így lesz!

Megérlelődött bennem az elhatározás, hogy holnap mint a "legrövidebb utat megtevő csapat" rajthoz állok és én is nekivágok a többiekkel és Magyarországon elkísérem őket. Azt hiszem érdemes lenne beépíteni a CB rádiót, hogy ne unatkozzunk az úton de ezt még ma kitalálom. Asszonykám előrelátóan megjegyezte, hogy nem vihetek magammal se bankkártyát, se útlevelet, mert akkor még egy kicsit továbbmegyek, meg még egy kicsit....

Így holnap reggel már biztos, hogy ott leszek én is az indulók között!

Tegnap késő este elkészültünk a matricázással. Közel 100 négyzetméter. Nem volt egyszerű. Akárcsak tavaly, most is Nagy "Four Finger" Miki (DB Team) és barátai, kollégái segitettek, hogy szépen felöltöztessék a járgányt. Köszönet érte!

Később még teszek fel képet.

A hetek óta gyűlő felszereléseket a tegnap elkezdtük szortírozni és ládákba pakolni. Átgondoltunk mégegyszer mindent, hogy mi az ami kell, és mi az amit itthon lehet hagyni. Csilla cuccai kezdetben kitöltötték teljesen Edét, a 75 literes hátizsákot. Végül fájó szívvel, de megszabadult a ruhák egy részétől, és Peti cuccai is belefértek Edébe. Sok helyet spóroltunk. Nem viszünk sok ruhát, csak ami szükséges, de ezzel most minden induló csapat így van. Muszáj mindenen spórolni, mert a végén nagyon nehéz lesz az autó.
Megkaptuk a kajánkat a Fesztiválétterem-től és Tarpai Károly gyáli vállalkozótól. Az ennivalót bezsúfoltuk egy banános ládába, az innivalók viszont ennél több helyet foglalnak. Eddig az autóban pár üveg üdítő, egy tálca sör, 6 tej, pár liter pálinka és gyomorfertőtlenítő "agancsoskóla" van bepakolva.

Megkaptuk a kempingfelszereléseket, köszönjük őket Jutka néninek és Erzsi néniek. 30 éves kempingcuccok, de a szakszerű tárolás következtében még most is jól használható, és tökéletes eszközök. Az autó mellé egy 2.5m x 2.5m-es elősátrat tudunk állítani, ami jó nagy árnyékot fog vetni a tűző napon. UV védős és fagyálló ponyva, szóval elég masszív és még esőben se ázunk alatta. Az egyik végét a tetőcsomagtartóra lehet szerelni, a másik oldal 2 sarka pedig 2 rúdon áll. Az ónos esőben a ponyva alatt matricáztuk az autót. Köszönjük a Sió-Ponyvá-nak!

2 praktikus dolog van még: az egyik a csomagtérben egy elválasztó polc, aminek az alján van egy kihúzhatós asztalka. Ha megállunk, és nem akarunk a kempingasztallal küzdeni, hanem kihúzzuk ezt a lapot, és máris lehet szerelni, főzni, írni, stb. 20x20-as zártszelvényből van a merevítése amit szakszerűen fel is popszegecseltünk. Van még egy fa tartó, amivel még stabilabb lesz, és nem hajlik el olyan könnyen. Szóval ez is bírni fogja a terhelést. A másik dolog, hogy varrtunk egy zsebes ruhadarabot a hátsó ülések mögé, amibe mindenféle apróságot be tudunk pakolni. Nem fog (előreláthatólag) kallódni az utastérben. Csináltunk helyet 1.5l-es üvegnek, térképnek, csokinak papírtörlőnek, hivatalos papíroknak és van még egy rakás zseb ezeken kívül. Ezeket is köszönjük Peti szüleinek.

És most fogjuk bemutatni az első ajtóra popszegecselt kameratartó konstrukcióját:
A rögzítés adott eleme egy Manfrotto állványfej volt, amihez az egészet konstrukciót ki kellett alakítani. A rögzítésnek egyszerűnek és gyorsnak kell lennie, hogy akár menet közben is ki lehessen tenni a kamerát az autón kívülre. Az autóhoz hozzárögzítettünk egy tartót a végén egy colos csódarabbal. Ebbe csúszik bele az egész állványfej. Az állványfej szára elég vékony volt, ezért műanyag vízvezetékcsőből rámelegítettünk egy darabot, és bereszeltük a lyukba. A szárnyasanya jól beleszorítja az egészt a csőbe. A teniszlabda azért kell, hogy a golyós mechanikát megóvjuk a portól. Pont akkor réseket vágtunk a labdára, hogy az rácuppan a fejre, és lezárja a levegőt.

Tegnap átestünk az első defekten, úgyhogy erős kezdéssel indulunk a futam defektversenyén (már ha van ilyen). Nyerni nem akarunk - főleg az előző évek legendás rekordja ismeretében - remélem kidefektelte magát egy időre. Szerencsére parkolás közben történt az eset, így viszonylag egyszerű volt az eset. A gumisnál kiderült, hogy valamelyik korábbi sárdagasztós ökörködésünk során sár ment a gumi és a felni közé, az jól befagyott, aztán most meg felolvadt gondolom, és kiengedte a levegőt. A kerékcsere idején van még mit javítani, de mindesetre a történet happy enddel zárult. A konzekvenciákat levontuk és a felelősök meg lesznek büntetve.