Reggel egy kedélyes defektjavítással kezdtük a napot, ami sokkal nehezebben ment mint a sivatagban éjszaka, mert most már belső volt a gumiban, és a bennszorult levegő miatt nem tudtuk letörni a gumit. Míg Szabolcsnak jó ötlete nem támadt és az amúgy használhatatlan házilag barkácsolt emelőnk és az egyik magunkal hozott kődarab gumiszerelő célszerszámmá egyesült. A defekt oka máig ismeretlen, lukat nem találtunk. De legalább minden ruhánk telement szúrós kis magokkal és kecskeszarral. Reggel mi távoztunk utolsóként, mert a gumijavítás után néhány bámészkodó helyi szórakoztatására kipakoltuk at egész kocsit és a rakodótérben található amortizálódott rögzítéseket, csomagokat és enivalót próbáltuk használható állapotba hozni. A mai etap sokban hasonlított az előző napihoz, hasonló terepen mentünk, apró falvak között. A helyiek nagyon szép színes lepedőkbe öltöznek, nagyon külömböznek az araboktól és aki nem cadeau őrült az nagyon barátságos. Egész könnyű volt végigmenni a feladatokon, néhány nehézkes feladat kivételével mindent megtaláltunk. Kialakult tájákozódási technikánk annyi, hogy a legjobban kitaposott úton haladunk, míg egy faluba érünk, az orosz térkép gráf jelleggel (vezet-e út a-b közt?) egész jól használható és a helyi erők némi cadeau fejében vagy a nélkül lelkesen mutatják a következő falu felé az utat.

Ennek kiválasztása amúgy elég reménytelen lenne csak a pontatlan térkép és gps alapján, mert minden faluból számtalan út indul és a falu közelében egyformán jó minőségűek. Az egyik lengéscsillapítónk megint megadta magát, a hegesztés kiszakadt, úgyhogy kiszedtük. A hátsó difi is szivárog, valószínűleg a kinti 35 fok hatására úgyhogy semmi komoly. Hatalmas por van, még durvább mint a sivatag, minden csupa mocsok az autóban, mi meg főleg. Az éjszakai táborhelyet kb 2 km-el arrébb találtuk meg, mert a hivatalos táborhelyet a „zombik” miatt evakuálni kellett. El tudom képzelni még az autóból kiszállni is nehéz ha 50 gyerek körbeveszi és folyamatosan nyaggat rángat tapogat.