HTML

Budapest-Bamako 2009 - Az Index.hu blogja

Smsfal

Friss topikok

  • telirium: Peugeot 504? Villám Géza alapból bozóttaxit visz? Nem lesz nehéz eladni! :) Kíváncsi lennék mikori... (2009.01.05. 20:16) Autóbemutató, tesztvezetés és sörivás tűzoltócsapból
  • telirium: Ja, az se lenne rossz, ha az eredeti címkéket átvennétek (persze a bamako2009 nélkül :) ). A cikke... (2009.01.04. 20:15) Hegesztünk
  • chefdecaravane: Szerncsétlen országnak annyira nincs pénze, hogy még a londoni nagykövetségüket is bezáratták, mer... (2009.01.02. 12:45) Egy gyönyörű liezon Mauritániával
  • telirium: @sivatagitigrisek: Sebaj legalább látom, hogy valaki elolvassa a cikkeimet. :) (2008.12.31. 10:58) Kipufogó javítás

2009.02.02. 00:10

Napló (jan. 29.)

 

2009 jan. 29
 
Kiegészítés az előző napokhoz. Becses járgányunk homoksivatagban való vezetésének négy alapszabálya: Ne menj lassan, mert sok helyen csak lendületből juthatsz át. Ne menj gyorsan mert hátul nincs lengéscsillapító és nem csak a kerék nem fog talajt de a hátsó ülésből katapultot csinálsz az első úthibán. Ne kanyarodj, mert a leeresztett kerek lenyomódnak a felniről. Ne fékezz mert elássa magát a kocsi. Ha az ember túlteszi magát a szabályokban rejlő ellentmondásokon és betartja őket egész kellemesen el lehet autózgatni.
 
A mai napot internetezéssel kezdtük a városban. Ezután elindultunk neki a szavannának. Az első szakasz még betonos volt. Amikor egy állat keresztezte az aszfaltot Viktor megjegyezte: Vigyázz mert kecskés az út! Az eligazításon azzal ijesztgettek, hogy nehéz szakasz lesz de teljesen kellemes szavannai autózgatás volt gyönyörű környezetben, a 4x4 csak azért kellett néha, mert elbambultunk és a homokon álltunk meg nézelődni.
Útközben szamaras kordékkal, kecskenyájakkal és marhacsordákkal találkoztunk. A szavanna nagyon szép a képeken és az autóból, azonban, ha az ember kiszáll szembesöl azzal, hogy ami fűnek látszik az valójában valami nagyon ragaszkodó tövises alattomos bogáncs koldustetű keverék ami pillanatok alatt mindenbe beleragad és szemmel alig látható tüskéket szúr kézbe lábba egyaránt.
Egyik kanyar után a bozótban néhány katona ugrott le a katonai Landcruiserről, egy parancsnokféle megkérdezte hányan jönnek mögöttünk, hazaszeretetéről biztosított minket, majd jó utat kívánt. Átértünk Maliba. Lassan a táj változásával együtt a falvak és lakóik is megváltoztak, szögletes vályogházak helyett, kerek kunyhók lettek, arabok helyett négerek integettek az út mellett. Kis falvakban az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, nagyobb helyeken viszont megrohanják a kocsit a gyerekek monomániás „Cadeau, cadeau” csatakiáltással erősen a méltán népszerü South Park sorozat „Night of the living homeless” című részéhez hasonló szituációkat okozva. Ahogy esteledett egyre nehezebbé vált a navigáció, mert számtalan út ágazott el állandóan, és a sötétben nem mindig látszott, melyik a megfelelő, főleg mivel térképeink nagyrésze teljesen használhatatlan ezen a vidéken. Nioróba értünk egy viszonylag nagy városba, ahol a gyerekek állandó rohama közben sikerült pénzt váltani, tankolni és kenyeret venni. Ezután éjszakai ámokfutás következett, mivel az utolsó 60 km-t földúton kellett megtenni a táborhelyig. Mire Szabolcs beüzemelte a cirillbetűs katonai térképet a laptopon, addigra, már bepalizott minket az egyik cseh hummeres, hogy vágjunk neki az egyik mérsékelten szimpatikus útnak. Ez rossz döntésnek bizonyult mert, szerettek toronyiránt, más tévelygők vélt nyomait követve vezetni, így elég csúnya elakadós szitukba kerültünk, míg az orosz térkép alapján végül átvettük a kezdeményezést és sokszor a helyiek útmutatását igénybe véve bozóttaxi üzemódban eljutottunk a táborhelyig. Ahol még maradt is három óra alvásidőnk a reggeli eligazításig.

süti beállítások módosítása