Amíg otthon a február zimankózik itt 35 fokban pácolódunk kellemesen. Bamako egy szörnyen poros város az autók által felvert por és a mindenfelé hemzsegő kéütemű robogók füstje állandó ködöt varázsol az utcákra. Mindenütt nagy a nyüzsgés sok az árus és a lacikonyha, mindenütt taxisok és koldusok szólongatják az embert, de általában mindenki nagyon barátságos. Hogy Magyarország micsoda arról viszonylag kevés embernek van fogalma.

A szállás ahol lakunk a Konari család háza, nagyon kellemes kis belső udvaros villa, vizsonylag tiszta és olcsó.

Reggel azzal kezdtük a napot, hogy megpróbáltuk egy kicsit kitakarítani az autót, mert a szavanna pora rajta hagyta a keze nyomát kívül belül. Meg tömve volt üres palackokkal és egyéb szeméttel. Ezalatt kicsit elbeszélgettem a ház előtt üldögélő családtagokkal és hamar kiderült, hogy talán tudnak vevőt mind a két autóra. Amíg a vevőt vártuk megpróbáltuk megszerelni a háziak Chryslerét ami elektromos gondokkal küzdött. A vevő nemsokára megérkezett és rövid alkudozás után egész jó árat ajánlottak mindkét autóért gyakorlatilag anélkül, hogy megnézték vagy kipróbálták volna őket. Az ár felét azonnal ki is fizették három hatalmas köteg bankót vettem át az autójuk sötétített hátsó ülésén. A másik felét akkor fizetik, mikor visszatérünk a BB utómunkálatairól amit Dogonföldön tervezünk és a Rockytól is ekkor válunk meg. Reméljük a Patrol nem lesz hisztis és nem hozák vissza... A jól sikerült adásvétel (ígéret) után elmentünk egy ismerős csapat szállodájába és a nap többi részében a medence partján söröztünk. Este megint elmentünk a kedvenc éttermünkbe kicsit kényeztetni magunkat. Ha minden jól megy holnap útrakelünk Dogonföld felé.