….előszőr is a lényeg – A SAS LESZÁLLT!
Azaz rendben befutottunk Bamakoba, olyannyira rendben hogy ötkor már a szállodai medencében henyéltünk sörök társaságában.
De térjünk vissza Diémá-ba. Megfejtődött a francia hölgy – English lady paradoxon. Ketten csinálják a Village Ventures-t, azaz mindkét állitás igaz. Pam Young elképesztő fazon. Kb. 60 éves, fél évet Spanyolországban él, felet pedig Diémá-ban. A hely döbbenetesen szegény, de mindent áthat ezeknek a nőknek a derűje, békéje, odadása. Hiába volt a vadkemping egy tehénszaros legelőn (melynek szélén az „alapitvány” vályogviskói és sátrai állnak), hiába nem volt rendes wc, a csapatok jó része egészen egyszerűen nem akart elmenni máshova.
Pam fellátogatott hozzánk a buszra a falufőnökkel, beszélgettünk egy fél órát. Fantasztikus emberek. Nem kicsit döbbentünk meg amikor kiderült hogy 140,000 (nem vicc!!!) embert pártfogolnak a környéken akiknek szinte mindenét elmosta az utolsó esős évszak, próbálnak nekik áramot, kutat intézni, szinte teljesen nincstelen szavanna lakókról beszélünk akik szó szerint egyik napról a másikra élnek.
Pam Young, a falufőnök, Eszter, Vera és Szabolcs gruppenführer
Még az éjjel (amúgy nem volt rövid a terasz party, háromkor mentünk aludni, tevékenyen részt vett benne a Beer Team, valamint a szervezők) rövid kupaktanácsot tartottunk és arra jutottunk hogy innen nem mehetünk el némi ruhanemű és iskolaszer átadásával. Itt komolyabb segitségre van szükség.
Úgyhogy (remélem Aravind nem öl meg…) odaajándékoztuk az 5.5 kilowattos benzinmotoros aggregátorunkat az alapitványnak.
Mindenki elég megindult volt, úgyhogy egyre-másra kerültek elő a dolgok az autókból, varrógép, számitógép, viztisztitó berendezés… Ez azon órák közé tartozott amikor jó volt ott magyarnak lenni. Persze az volt a terv hogy pénzzé tesszük – de higgyétek el, jó helyre került, jobb helyre mint egy bamakoi használtcucc kereskedő boltjába. Pam megigérte hogy ir majd emailt és elmeséli hová került az áramfejlesztő.
Azán indulnunk kellett, várt ránk még
Aztán egyszercsak Bamako. Forró, poros, zsúfolt – és egy remek hely. Mindenhol szól a zene, elképesztőek a lányok, biztonságos. Szóval végre újra itt lehetünk! A szálloda a tavalyi, szerencsére volt hely, annak ellenére hogy a foglalásnál egy nappal előbb itt vagyunk. Holnap vár ránk a hivatalos célbafutás és esti fogadás, megérkeznek a Kayes-Kita útvonalat választók és a versenyzők, valamint ott van ugye Titi kocsmája. Holnapután pedig a jótékonysági események sora. Jó itt lenni.
Két apróság. Láttam a kommentek között hogy valaki emlitette hogy a nyugat-szaharai autószabaditási müveletben nem szóltunk a Csepelről. Ezért elnézést, akkor még csak másoktól hallott infóink voltak. Azóta láttunk képeket is – hát szép műsor volt, amiből a Vöröscsepel és mások is tevékenyen kivették a részüket. Amúgy halál jó srácok – úgy látszik a Csepelesek már csak ilyenek.
Még fotók:
Mali egyik jelképe, a baobab fa:
Falu... vót valamikó.
Csinos falu:
Fáradt utazók már a hotelben hűsölnek:
Megérkeztünk!!!
