Spanyolország olyan ország, ahol olaszok laknak, de nem csizma formájú. A futball fejlettebb szinten áll, mint nálunk, emellett szeretik a bikaviadalt. A bikaviadal olyan, mintha nálunk egy disznóölést a Puskás Ferenc stadionban bonyolítanának le,  transzvesztita böllérekkel, akik elsőre nem bírják úgy eltalálni az állatot, hogy meg is dögöljön. Nem tudom, mi a jó abban, hogy órákig szurkálják. Biztos ezeknél egy csirkevágásra is vannak bérletes nézők. Az itteniek barátságosak, vagy mosolygós arccal mondanak nagyon geci dolgokat, csak mi nem értjük, mert egy szót nem beszélünk spanyolul. Velem itt elég barátságosak, ahogy délebbre érünk, mert mediterrán alkat vagyok. Sanya fél, hogy le fog égni. De szerintem a szőr nem ég le a napon. Ma kéne elérni a kompig, hogy bejussunk Afrikába. Kicsit félek, mert még nem voltam maláriás, és más kontinensen sem.

A képen ismét a motorháztetőn ülünk, mert kényelmes. Sanya itt éppen ahogy leírtam, félti a szőrét, hogy leég. Én nem féltem, mert mediterrán alkat vagyok, bírom a napot.