Szívás, hogy az Index horkolós riportét a Szahara közepén egy zajokra szuper érzékeny csapattal hozta egy fedél alá a szükség. A kiesések miatt úgy esett, hogy a tervekkel ellentétben Mezugában ismét a pestiestes csapat autójába ült be, és szerda éjfélkor a zagorai szerelőnél kiderült, nem is éri el a következő befutó helyét. Hotelbe kényszerültek az egynapos sivatagi döcögés után.

Az Index riportere mögött ekkor már 90 órányi folyamatos autózás állt, plusz még a 6 órányi kompozás a viharos tengeren.

A 90-ből 75-öt az elszánt Homokdűne csapat Land Cruiserében töltött ötödik utasként. Tempfli László eldöntötte, hogy a sokadik Bamako után a drasztikusan megemelt részvételi díjak miatt jövőre már nem vesz részt, ezért az idén még megnyeri a versenyt. Tempfliék bele vannak zúgva a technikai sportokba, és bíznak az autójukban is, így a három napos maratoni etapon megállás nélkül gyűjtötték a pontokat. Gyakori stoppal, alvás szünetekkel nem is lehetett volna teljesíteni a Bresciától Merzugáig tartó feladatsort. A pontgyűjtés alatt néha órákat rodeózott a kocsi kiszáradt folyóágyakban, éjszaka robogott át az Atlaszon homokkal vegyes hóviharban és a csapat folyamatosan zsonglőrködött két GPS-szel. A három nap alatt csak azzal a néhány teammal futottunk össze, akik hasonlóan elszántan álltak neki a versenynek. A megszakítás nélküli rohanás ellenére szerda reggel az utolsó pillanatban, a következő szakasz kezdete előtt egy órával futottunk be a sivatagi táborhelyre.

Persze itt sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Kiderült, hogy többen már feladták az erölködést, azok közül, akikkel az Index utazott volna. A pestiestes Balatoni Attila és Pásztor Tibor viszont régi ismerősként felkarolta az újságírót. Ők nem virtuózai a GPS-nek, inkább más csapatok társaságában szeretnek utazgatni. Egyszer még a kormányt is átadták a riporternek, azzal a feltétellel, hogy írjon róla. A baj az volt, hogy öt perc után az első mélyebb homokos hegyoldalban kénytelenek voltak belátni, elszállt a négy kerékhajtás, ezért a kijelölt úton nem megy fel az autó. A tanácstalanságot erősítette, hogy a völgyre épp homokvihar csapott le.

Hosszabb gondolkodási szünet után egy német autó biztonsági kíséretével végül egy másik úton mégis sikerült átjárót találni a nehéz szakaszon.

20-30 kilométeres átlagsebességgel poroszkáltunk át a sivatagon, és éjfélre befutottunk a környék legnagyobb városába, ahol 10-20 autón már dolgoztak a helyi mesteremberek.

Éjjel viszont nem élvezték, hogy a személyes rekordnak tekinthető 90 óra után horkolt a riporter, ezért többször is felrázták álmából.