Kalandos északán vagyunk túl. A Marrakech-Ourzazate út le volt zárva, két méteres hó esett két nap alatt az Atlaszban. Kisebb kupaktanács után minden közelben levő autó az éjszakai Agadir felé való továbbhaladást választotta. Az út eleje autópálya (25km), után még van egy kis egyenesebb rész, majd következett egy szűk rossz út egészen Agadirig.
Gyula bekapcsolta magát zombi-fokozatba, igy hajnal fél kettő kőrül sikerült leérnünk. Kerestünk egy szimpatikus benzinkutat és mindenki elájult. Fél nyolckor volt ébresztő, a remek kávé, a friss (4fok) reggel és a (közepesen alapos) tisztálkodás után igazán fitten vágtunk neki az előttünk álló mindössze 320 kilométernek a Tatooine-bolygó felé.
Reggel óta folyamatos a haverkodás, jönnek-mennek a Bamako-s autók. Találkoztunk az idei Csepelesekkel is, majd Guelmimben átadtuk a Szaid barátunk által Pestről a családjának küldött ruhacsomagot. Majd nyomás tovább, innen már igazából kanyar sincsen Tan Tan-ig, viszont internet sem lesz, úgyhogy ha minden igaz lesz időnk rendesen felkészülni az esti G’Roby partyra, csapra verni az első hordó Budweisert, megfőzni a marhagulyást a résztvevőknek valamint a két napja halogatott akicót is végrehajhatjuk: Szabolcs haját 1cm-esre visszametsszük.
Mindenki rendben van, de tényleg. Rend van a gépben is és a fejekben is. Éjjel Gyula hallott ugyan valami hangot, de nem találtak semmi komolyat, valószinűleg a kissé túlerőlttett (960km 20 óra alatt…) kupplung vacakolt.
Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok, Hajrá Marokkó – és persze Go Bamako!!
És akkor jöjjön néhány fotó a tegnapi napról.
Marrakech:
Jóreggelt!
Feltöltjük a viztartályt:
Húsvásárlás:
Vörös Csepel:
Ajándékok:
