Sajnos egy kicsit elcsúsztunk a kocsi felkészítésével, így a kocsit csak pár héttel ezelőtt tudtuk elvinni a karosszériáshoz. A karosszériás igen komolyan nekilátott a strukturális elemek hibáinak felderítéséhez, majd miután magához tért az első megdöbbenéséből neki is látott az átrozsdásodott részek kijavításához.

Saját bevallása szerint életében nem látott még ilyen autót. Ezt a rekordot nem csupán az autó ritka típusa, de az oxidáció igen magas foka miatt sikerült a kocsinak beállítania. A vásárláskor már tudtuk, hogy ebben a két dologban az autó gyakorlatilag egyedülálló.

Ránézésre tudtuk, hogy a bal küszöb gyakorlatilag nem létezik, csak egy kis festék ami összetartja a rozsdát, az ajtók sarkai és a hátsó ajtó alsó éle mind javításra szorul. Ehhez hozzájött még pár olyan probléma amiről nem tudtunk. A sárvédőívek közül a bal oldali ív csak minimális javítást igényelt, de a jobb hátsó ívet pótolni kell. Mivel az Austinhoz nem található a piacon javítóelem, egy Golf II javítóív lesz a donor. A padlólemezbe is bele kellett egy jó darabot toldani, mivel az ülés alatt oxidáció miatt jelentősen csökent az anyag strukturális konzisztenciája, magyarul szétrohadt. A küszöb cseréje egészen a bal első futómű mögötti lemezig tartott, mivel ott volt előszőr ép anyag amihez az új elemet hozzá lehetett hegeszteni.

A lökhárítók leszedése azonban sokkal rondább gondokat tárt fel. A hátsó lökhárító alól gyakorlatilag eltűnt az anyag. Oda újra kellett szobrászkodni a lemezeket, persze ezek a leginkább ívelt részek a kocsin.

Egy hét alatt azonban elkészült a kocsi bal oldala és hátsó része! Sajnos azonban ekkor beszólt az anyatermészet és a mestert egy időre az ágyhoz szögezte. Ha minden jól megy így ezen a héten kezd újra a kocsival foglalkozni, és a jobb oldali küszöb valamint ajtók hibáit kijavítja. Közben vet egy pillantást a benzinbetöltő nyílásra is, mivel a környékén komoly rozsdafolyások láthatóak.

Ha ez kész akkor mehetünk a szerelőhöz!