HTML

Budapest-Bamako 2009 - Az Index.hu blogja

Smsfal

Friss topikok

  • telirium: Peugeot 504? Villám Géza alapból bozóttaxit visz? Nem lesz nehéz eladni! :) Kíváncsi lennék mikori... (2009.01.05. 20:16) Autóbemutató, tesztvezetés és sörivás tűzoltócsapból
  • telirium: Ja, az se lenne rossz, ha az eredeti címkéket átvennétek (persze a bamako2009 nélkül :) ). A cikke... (2009.01.04. 20:15) Hegesztünk
  • chefdecaravane: Szerncsétlen országnak annyira nincs pénze, hogy még a londoni nagykövetségüket is bezáratták, mer... (2009.01.02. 12:45) Egy gyönyörű liezon Mauritániával
  • telirium: @sivatagitigrisek: Sebaj legalább látom, hogy valaki elolvassa a cikkeimet. :) (2008.12.31. 10:58) Kipufogó javítás

2009.01.27. 21:33

2009.01.25 TROPIC OF CANCER

 

Január 25. este 10
 
Még mindig nem szeretek blogot írni, de sajnos, muszáj, mert az Ati folyamatosan vezet, így még mindig nem tud blogot írni. Üzeni a rajongóinak, hogy a következőt már ő írja. Ma nagyon korán kellett felkelni, éjjel ötkor már eligazítás volt, pedig kettőre ért be a mezőny fele – köztük mi is.3 kor feküdtünk. Volt, akinek addigra se sikerült, mert elsüllyedt 2 kilométerre a parton, jó kis homok volt ott. A táborhely az óceánparton volt, elég nehezen megközelíthető helyen. Reggelre az ébresztés feladata valamilyen paranormális indokból rám hárult, természetesen el is aludtam, ahogy illik. Ati felkelt és négykézláb a fáradságot elment meghallgatni a napi feladatsort. Negyed hatkor felpattantam, felkaptuk a sátrakat, és már húztunk is. Az első feladat Porto Rico-ban megkeresni egy világítótornyot. Itt el volt rejtve egy navigációs pont.
Utána a ráktérítő tábláját kellett megkeresni és megnézni hány nyelven van kiirva. Hogy ráktérítő. Elárulom a titkot: 2 , magyarúl is kint van. Mivel Budapest-Bamakósok helyezték ki korábbi versenyen.Én legalább is így tudom.
 Pár perccel később már a 20-30 méteres sziklákon botorkáltam a Ráktérítő és az óceánpart kereszteződésénél, mindezt zéró megvilágítás mellett, amikor még amúgy se láttam volna semmit.
Ennek ellenére minden pontot megtaláltunk. A korai kelésnek oka volt, ma léptük át a Nyugat-Szahara – Mauritánia határt. Az egész procedúra elég hosszadalmas, bonyolult és fárasztó volt. Délelőtt 11től délután 5ig ott csücsültünk. Közben kicsit forgattunk is, bár a katonákat Marokkóban kifejezetten tilos filmezni. Én be is voltam tojva, amikor az Ati megállás nélkül a műszerfalra rakta a rögzítő kamerát (a rossz emlékek a régi sengeni határról, ugye ;)) Volt más izgalom is, a két ország között ugyanis határsáv van, egy-két kilométeres senki földje. Ezen a szakaszon állítólag csak megfizetett „guide”-okkal lehet átmenni, mert állítólag telistele van aknákkal 20 Euróért. Nem tudom, hogy meggyőzésképp, vagy milyen indokból, de a határsáv telistele van roncsmaradványokkal, amikről azt terjesztik, hogy aknára futott autók. Hmm-. Biztos van benne valami, de azért gondolom a kitaposott keréknyomokon csak nincs, elvégre itt naponta sokan áthaladnak. Ezért aztán fogtuk magunkat, és egyenesen átmentünk a legrövidebb nyomon. Homokon és kősziklákon keresztűl,itt ugyanis nincs semmi út.Hihetetlen!
 Szerencse, hogy így nagy lendülettel 4 kerékhajtással mentünk, különben elakadtunk volna a mély homokban, amivel ismét csak a „guide”-ot tehettük volna gazdagabbá 40 euroval. A menet izgi volt, az egyenes végére az autó úgy elkezdett billegni, hogy majdnem felbillentünk. Jót röhögtünk, de tisztán láttuk, az autónak komoly futóműprolémái lettek valahol korábban, amit mihamarabb orvosolni kell.
Mi lengéscsillapitó problémára gyanakodtunk.Nagyon hintázott ugyanis.Ati eltünt 10 percre és egyszercsak egy Pajero lengéscsillapitóval a kezében megjelent.Hogy honnan szedte nem tudom…lényeg, hogy van.:-).
Késöbb beszereltük,és akkor vettük észre ,hogy nem az a baj.Elveszett valahol a hátsó híd gumitámasztó bakja.Valamit kell vele csinálni mert igy az autó katasztrófa.Mauritániában sikerült is, a határ után egyből találtunk egy Habibit, akivel közösen egy fastafnival, meg egy kis amerikairagasztóval megoldottuk a problémát. Viszonylag korán, pár perccel napnyugta után érkeztünk a táborba. A terület a sivatag szélén van, úgyhogy a szél az összes homokot erre fújja, tele van vele mindenem. Katonák vigyáznak ránk a tábor körül, mert állítólag nincs messze az a terület, amit a felkelők uralnak. Megnyugtattak minket, nem lesz bajunk, itt tartózkodásunk alatt több mint 3000 katona fog ránk vigyázni. Gondolom ez azért egy kicsit túlzás, de azért csak nem fognak leköpönyílazni minket. Ilyen korán még egyszer se sikerült beérni, úgyhogy szépen nyugodtan sikerült megvacsizni, de nem vagyok fáradt. Hogy miért azt, nem tudom, talán tényleg átváltoztam droiddá. Asszem megyek, és kicsit szanálok a kocsiba, mert már kicsit unom, hogy egyfolytába minden folyik a nyakamba…
 
Kori-MCG FILMS TEAM 74

2009.01.27. 21:26

EGY JO NAP. 2009.01.24.

 

 
Smara- Trofic of Cancer /Ráktérítő/
 
Smara, fél 7, kelés. Elsőnek az tűnt fel ,hogy egy elhagyott városban vert tábort a csapat éjjel. A város enyhén túlzás, pár ház maradványról van szó. Bár itt sok városnak nevezett kis település van. Lehet valaha város volt. Hamar körbenéztem, majd eligazitás. Kiosztották a megszokott feladatlapokat. A sátor és társai hamar a csomagtartóban kötnek ki, majd gyíí !
Szokás szerint reggelire sincs idő, talán majd valamikor útközben eszünk valamit -gondoltuk, akkor.
 
Az első feladat elég érdekes volt. A közeli kisvárosban meg kellett keresni egy pékséget. Onnan kérni egy számlát a vásárlásról. Ez nehezebb mint gondolnánk, nem is ismerik szinte a számlát:-) Ráadásul a pékség sem került elő. Illetve nem az!
A legjobb az volt, hogy a kis város főutcáját ellepték a nyugati terepjárók. Volt látványosság bőven.
Ezután irány az óceánpart felé. Ismét több száz kilométer. Útközben összeismerkedtünk a Vadludak csapattal. Jó fejek. Szinte egész nap együtt mentünk. Segítőkészek és jópofák. A cb rádión keresztül rádióadásokat közvetítettünk egymásnak. Ők a szabadeurópát nyomták. Hitelesen! Persze a szöveg csupa baromság volt, de a stílus az egy az egyben az eredeti. Még rádiós vetélkedőt is tartottunkJ
 
Végre elértünk a partra. Csodaszép hely volt. Magas fennsíkról ereszkedett alá az út. Majd homokos óceánpart, csapkolódó nagy hullámokkal. A fennsíkról teljesen be lehetett látni. Eszményi volt a látvány. A parton egy régen elhagyott és kisodródott óriási hajóroncs állt. A maga nemében hulladék, de itt egy remek kis érdekesség ami nagyon kellett oda.
Lementünk a kocsival a partra. Sokan nem mertek a homokos szakaszra bemenni autóval, nem véletlenül. A homok ugyan olyan volt mint a sivatagban. 0,5-1 métert sűllyedt bele a kocsi. Azaz lehet lapátólni ha benne ragad az ember. Jöhet a homokvas és az időtrabló szenvedés. A feladat a GPS szerint a hajó körül volt valahol, gyalog messze van, és én inkább lapátolok, de nem megyek haza úgy, hogy nem autóztam a parton. Így hát az eddigi tanulmányaimat elő véve, sivatagi vezetési tudományomat gyakorolva, csőgázon hajtottam a Tátost a part felé. A vadludak kint vártak, hogy bejutok e. Azt hiszem puhatolóztak.
Fél útón voltam mikor a szemem sarkában láttam egy másik Pajerot éppen ásnak ki 10-en.
 Úgyhogy tovább nyomtam a gázt, nehogy benne ragadjak. A homok titka a nagy sebesség. Ha gyorsan mész rajta sokkal több az esély, amint lelassúl megfog mint legyet a dögpapírJ.
 
Átjutottunk. Sikerélmény!
Végre a parton tolom a vasnak, Kornél irányít a hajó felé, arra mutat a Garmin gps.
Beérek egy Hammert, és versenyzünk egyet!
Szinte vicces ez az öreg Pajero a Hammer mellett, olyan kicsi és törékenynek tűnik. De nem hagyjuk magunkat. Fej, fej mellett, de a végén azért csak győz lóerő különbség.
A lényeg, mely aznapra minden rosszat felejtetett, hogy egy ilyen gyönyörű helyen szakítothattunk, 1 éve ezért a pillanatért csináltam.
 
Vége a shownak, ki kellene vezetnem a partról a Tátost. Ez nehezebbnek ígézkezik, mivel emelkedik kifelé a part. A kemény vízparti részen nagyot gyorsulok, hogy maradjon a lendületből későbbre is. Felkanyarodunk a partra, de nem volt elég erő a kocsiban fél útig jutunk. Majd beássa magát. Kb. ott ahol befelé jövet láttam a másik autót ásni.
Elő a homokvas, a lapát. Legalább tízszer alá lett rakva, de mindig csak pár métert segített.A végén a gumi leeresztés bejött. 1 órát biztos elvoltunk vele. De voltaképpen ezért jöttünkJ
Kezdett sötétedni, és nagyon messze voltunk még. Sietni akartunk. Csak akadt egy új technikai probléma, ami már korábban is többször jelentkezett. Elment minden műszerfal és kijelző világítás, Nem működtek az órák, és ami a legfontosabb, nem világitott gyetlen lámpa sem kívül. Ez azért bosszantó mivel van rajta 8 elől és mind külön biztosítékon, bekötésen van. Ez eléggé vicces.
5 percem volt megnézni, de nem jutottam semmire. A többiek indultak tovább. Két csapat fel ajánlotta, hogy közrefog minket és köztük elbújva elmegyünk. Bár még kb. 500 km. volt hátra. Az így éjjel kissé kellemetlen. A 12-es csapat és a „Cigánygyerek az égből” csapatnak ezúton is köszönjük a segítséget.
Mivel már minden nap volt valami technikai probléma, így nem is izgattam magam túlságosan rajta. A mottóm az lett: Minden mindegy, de a motor ne álljon le!
Úgy 100 km eltelte után, eszembe jutott valami. A műszerfal alatt lógott ki egy relé, az indexé. Gyanús volt, mert az index jó ideje vacakolt, mivel a kuplungolás közben többször ráléptem, belógott a pedál alá. Megnéztem, és lecsúszott kábeleket találtam amik összeérhettek. Gyorsan orvosoltam, majd kicserélve a biztit, lőn világítás.
Sajnos ez a rengeteg napi kilométer, úttalan utakon, szétrázzák az autót. Ez is annak a következménye.
 
Megnyugodva, hogy újra látunk elköszöntem a segítőimtől és gyorsabb tempóra váltottam. Fáradtak voltunk, aludni akartunk….
 
macGyver-MCG FILMS TEAM 74

2009.01.27. 19:31

Pihenőnap Nouakchottban

Az ózdi csapatból ma ismét Doki hívott fel a műholdas telefonon.

A mai nap pihenésre van fentartva, ennek ellenére pár túracsapat már elindult a következő megálló Kiffa felé. Többek között a Fábry Sándort fedélzetén tudó mentőautóval a Charity March csapat is a rövidítést választotta. Mivel a holnaputáni szakaszt néhányan kihagyják a nehéz terep miatt így az első csapatok várhatóan már csütörtökre befutnak a mali fővárosba Bamakoba.

Tegnap a fő szervező Szabó Gál András (alias Villám Géza) a helyi fegyveres erők képviselője, valamint a turizmus önjelölt muftija figyelmeztetett mindenkit az úton várható nehézségekről, valamint a kölcsönös baráti stb.-ről is esett pár szó.

Több versenyző is átnyergelt a túra útvonalra, mivel a speciál szakaszokat már csak a különlegesen felkészített terepjárók tudják leküzdeni, a pontversenyben már kialakult a behozhatatlan hátrányuk. A játék örömét, ami a verseny eredeti célja volt pedig teljesen elrontották a feladatokat megrongáló versenyzők.

A holnapi napon kezdődik meg Mauritánia déli településein az adományok kiosztása, az ózdi csapat és a Kuzin team első megállóként egy iskolát tervez felkeresni, ahova több csomag füzetet, írószert és egyéb ajándékokat hoztak. Ezzel végre elkezd csökkenni a terhelés a kocsiban.

2009.01.27. 18:11

Félúton a dűnék között

Norbi gyorsjelentése szerint a mai szakasz felénél járnak, a feladatokat egy kivételével már megoldották.

Kőkemény sivatagi szakaszon vannak, igazi sivatag, igazi dűnékkel. Mindenesetre megsúgták, hogy nagyon tetszik nekik a dolog, még eddig nem akadtak el egyszer sem!

Eredményekről továbbra sincs hír, talán ma este...

2009.01.27. 15:13

Megdézsmálták a Bamakóba tartó segélyszállítmányt

Kétszer is meglopták az egyik Bamakó felé tartó magyar kamion szállítmányát, írja a Független Hírügynökség. A rendőrök a járművet a marokkói vámszabadterületen tartóztatták fel: először azt mondták, hogy túlsúlyos, aztán azt kifogásolták, hogy túlságosan értékes. A kétnapos veszteglés közben éjszakánként megdézsmálták az ötvenmilliós segélyszállítmány egy részét, míg végre továbbállhatott a jármű.

A magyar kamion két éjszakát töltött a vámterületen, néhány méterre a rendőrségtől. Első éjjel letépték a vám- és pénzügyőrség plombáját, és úgy dézsmálták meg a szállítmányt, egy nappal később pedig a ponyvát felvágva lopkodtak a szegényeknek szánt segélyből.

A rendõrök annak ellenére tartóztatták fel a jármûvet, hogy a magyar Külügyminisztérium és a budapesti marokkói nagykövet hivatalos papírjai is rendben voltak, csakúgy, mint minden más engedély is. Végül a Bamakóba tartó kamiont a magyar és marokkói politikusok közbenjárásával engedték útjára.

A kamion nem egyedül tart Bamakó felé. A csapat másik járműve rendesen folytathatta útját, a sofőr a mauritániai határnál várja be kollégáját, onnan újra együtt mennek tovább.

 

2009.01.27. 13:18

A mauritán sör a mentás tea

Ezt a viccet az észak-mauritániai kisvárosban Adu sütötte el, mialatt a nagymamával, és a család többi tagjával együtt a francia futballbajnokság Rennes-St. Etienne meccsét néztük a földön ülve egy nagy síkképernyős tévén. A hayban nem nagyon volt más bútor. Idő viszont volt a teázásra, mert a Vadludak csapat Mitsubishijét a ház előtt hegesztették. Az ígért egy óra helyett fél napig.



Az iszlám köztársaságban tilos az alkohol forgalmazása, ezért mindenki arról beszél. Inni, pedig teát iszik. A szobában egy gázfőzőn forralják fel a vizet, benne a teafűvel, és egy a nagy fémtálcára kirakott kis poharakba öntögetik; addig amíg fel nem habosodik. A
fémtalcat egy fém edényre állítják, ahol a mosogatólét és a maradék teát gyűjtik, a poharakat kis vizzel ugyanis mindig elöblítik, de nagy mosogatás nincs, csak egy kis lögyböles. Elsőre furcsa, hogy az egész kisváros szinte ugyan azokból a poharakból iszik, de nehány nap alatt hozzá lehet szokni.

2009.01.27. 12:32

Egy kis történelm a la Mauritánia

Soós Kingától kaptuk a háttér anyagot:

 

"...Miután az 1960-as években kikiáltották az ország függetlenségét, évtizedeken át katonai vezetés irányította azt az egyik belpolitikai krízistől a következő krízisig (vesztes háború a Polisario Fronttal, afrikai-arab ellentétek, katonai puccsok, mauritániai-szenegáli határháború stb.). Az elmúlt néhány hónap bizakodásra adott okot, ugyanis az országot korábban irányító katonai junta vezetője megegyezett az ellenzékkel, majd megtartották az ország történelmének első „demokratikus” választását.

Azonban a különböző csoportok közötti konszenzus igen törékeny alapokon állt. Habár létrehozták azokat az intézményeket, amelyek szükségesek egy demokratikus állam működtetéséhez, ezeknek azonban nem adtak megfelelő jogosítványokat, így azok nem voltak képesek a szükséges politikai változásokat, demokratizálódási folyamatokat beindítani. A Mauritániában élők többsége nagy várakozásokkal ment el szavazni és abban reménykedtek, hogy az ország elitje (katonai, politikai és gazdasági vezetők egyaránt) összefogással képes lesz úrrá lenni az ország komoly gazdasági problémáin. Azonban az új elit nem volt képes megfelelni a várakozásoknak és az ország még rosszabb helyzetbe került, mint korábban.

A katonai hatalomátvétel előre megjósolható maradt, ugyanis az első demokratikusan megtörtént választás után a hadsereg tagjai továbbra is komoly szerepet töltöttek be a politikai életben és mivel csalódtak az „új rendben” fegyverhez nyúltak, hogy ismét megdöntsék a kormányzatot. Mauritánia rövid önálló léte alatt az ország lakosai többször is megélték azt, hogy a hadsereg vette át az uralmat. Ha pedig nem a hadsereg irányította az országot, akkor olyan autoriter vezetők kezében összpontosult a hatalom, akik inkább diktatórikus módszerekkel irányítottak. Az ország első „szabadon megválasztott” miniszterelnöke Moktar Ould Daddah (1960-1978), majd két évtizeden keresztül irányította a francia gyarmati státuszból kikerülő Mauritániát. Őt a korábbi vezérkari főnök, Mustafa Ould Salek (1978-84) mozdította el a pozíciójából, majd száműzette. Persze az Ő általa alakított kormány sem volt örökéletű, azt is katonai puccsal döntötte meg Maaouya Ould Sidi Ahmed Taya, aki 1984-től egészen 2005. augusztus 3-ig vezette az országot. Azonban őt is elérte az elődjei sorsa, amikor Fahd szaudi király temetésén tartózkodott, az Ely Ould Mohamed Vall ezredes által vezetett vértelen katonai puccs megfosztotta a hatalmától. Az újonnan megalakult katonai vezetés ígéretet tett arra, hogy két éven belül demokratikus választásokat fognak tartani, majd önként átadta a hatalmat az újonnan megválasztott kormánynak. Sok mauritániai, különösen a fekete „afrikai” lakosság azonban még mindig emlékszik arra, hogy Ould Taya hogyan reagált az ellene tervezett, de sikertelen hatalom átvételi kísérletekre. A különböző puccskísérletek során sokan életüket veszítették, majd később pedig az elnök fogatta le, börtönöztette be, kínoztatta meg vagy ítéltette halálra vélt vagy valós ellenfeleit. Éppen ezért reménykedtek az emberek a katonai hatalomátvételkor, hogy talán az új junta megtartja az ígéretét és kiírják majd a belpolitikai helyzet stabilizálása után a szabad választásokat.

A katonák megtartották a szavukat és 2006. november 19-én megtartották a parlamenti választásokat, majd pedig 2007. március 11-én az ország történetének első szabad elnökválasztását. Sajnos a demokratikusan megválasztott vezetők nem voltak képesek megfelelni az előzetes várakozásoknak, így ismét politikai válság alakult ki, amely ismét katonai puccshoz vezetett.

Az a politikai válság, amelyik a hadsereg éppen aktuális beavatkozásához vezetett, az elmúlt két hónapban csúcsosodott ki, mivel a Yahya Ould Ahmed el Wagf által megalakított új kormány, az elődjéhez hasonlóan képtelen volt a belpolitikai stabilitást megteremteni. Az előző kormányt az elnök azért cserélte le, mert az élelmiszerárak az év folyamán olyan mértékben emelkedtek, hogy a lakosság jelentős része képtelen volt megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerhez jutni (Mauritánia nem önellátó élelmiszeripari termékekből, a lakosság számára szükséges mennyiség 70%-át külföldről importálja, ami komoly függőség). Az új kabinet nem volt képes a kialakult helyzetet kezelni, nem bírták megszerezni sem a hatalmon lévő politikai erők támogatását, sem pedig az ellenzékben lévőkét. Az elnök ráadásul azzal fenyegetőzött, hogy feloszlatja a parlamentet is, miután a parlamenti képviselők bizalmatlansági szavazást akartak kezdeményezni az új kormány ellen. Ezzel azonban egy olyan intézményes válság alakult ki, amely létében fenyegette a korábban létrejött demokratikus konszenzust. A kialakult helyzet azt is világossá tette a különböző hatalmi csoportok előtt is, hogy az ország első megválasztott elnöke, Szidi Mohamed Ould Sejk Abdellahi korántsem ragaszkodik a demokratikus normákhoz, amit az is bizonyított, hogy a hatalmát átmentendő, szövetséget ajánlott fel az előző diktatórikus módszerekkel uralkodó rezsim ellenzékbe kényszerült vezetőinek. Ez azonban az összes korábbi megállapodást felülírta volna, a demokratizálódási folyamatoknak pedig befellegzett volna. Talán még így is megőrizhette volna a hatalmát, azonban elkövette azt a komoly hibát, hogy utasítást adott a hadsereg teljes vezetésének (beleértve a vezérkari főnököt is) leváltására. Így az elnök ellenzéke és a hadsereg vezetői összefogtak, majd végrehajtottak egy rendkívül határozott és gyors katonai hatalomátvételt.

Néhány nappal a katonai puccs után a katonai junta megszilárdította a hatalmát. A puccsot irányító főtisztek létrehoztak egy államtanácsot (Conseil d'Etat) és kinevezték a hadsereg új vezetőit is. Ezek a lépések azt vetítik előre, hogy a katonák nem kívánnak visszatérni a demokratikus „rend” keretei közé és nem is kívánják megosztani más erőkkel a frissen megszerzett hatalmukat. Ennek ellenére biztató jelnek tűnik, hogy a miniszterelnököt és a kormány több tagját szabadon bocsátották. Igaz az elnök, nemzetbiztonsági okokból, továbbra is szigorú őrizetben maradt. Közben a puccsot vezető Mohamed Ould Abdel Aziz tábornok találkozott az Afrikai Unió, az Arab Liga, és az ENSZ képviselőivel, azonban udvariaskodáson kívül más nem történt. Senki sem tudja pontosan, hogy a katonák meddig és hogyan akarják vezetni az országot és van-e egyáltalán lehetőség visszatérni a demokratikus vezetésű állam modelljéhez. Ugyan az AU megfenyegette az új kormányzatot, hogy kizárják Mauritániát a szervezetből, az Európai Bizottság pedig a segélyek befagyasztását helyezte kilátásba, ez azonban nem igazán rettentette meg az új vezetést.

A 2008. év augusztus 6-án történt mauritániai katonai hatalomátvétel, ismét rávilágít az afrikai országok belpolitikai gyengeségére és arra a veszélyre, amelyet egy katonai puccs jelenthet egy ország stabilitására

Az afrikai országoknak végre le kellene zárniuk az évtizedek óta tartó konfliktusaikat és olyan politikai rendszereket kiépíteni, amelyek az állampolgárok érdekeit képviselik és elszámoltathatók az állampolgárok által (legalább azzal, hogy a következő szavazáson megbuktathatják a nekik nem tetsző kormányokat, és nem álszavazásokat szerveznek, ahonnan a valós ellenzéket a hatalom távol tartja). Sajnos az afrikai realitás az, hogy a politikusok az érdekeiknek megfelelően alakítják a politikai rendszereket és változtatják meg a „demokratikus” játékszabályokat, így minél tovább maradhatnak hatalmon. Éppen ezért a politikai instabilitás maradt a legnagyobb akadálya a kontinens országainak szociális-gazdaság felemelkedésének és a lakosság életkörülményeinek pozitív változásának. Egyes afrikai országok hadseregei pedig ahelyett, hogy a nemzeti békét és stabilitást erősítenék, félelmet keltenek a politikusokban és az egyszerű emberekben, mivel a reakcióik nem kiszámíthatóak. Hasonlóképpen problémát jelent az is, hogy a hadseregek vezetői aktív részesei, sőt formálói a hatalomnak és a nekik nem tetsző politikai döntéseket fegyverekkel (fenyegetés, katonai puccs, stb.) „javítják ki”.

A helyzetet bonyolítja, hogy Mauritániában 2002-ben nagy kiterjedésű kőolajmezőket találtak. A szakemberek becslései szerint az ország 2006 óta évi 340 millió US dollár bevételhez jutott a hazai olajipar révén. Azonban hiába javulnak a nemzetgazdasági mutatók, a nemzeti jövedelem újraelosztása egyenlőtlen az állampolgárok között, így a lakosság 46 %-a továbbra is nyomorban él. Az országba az elmúlt két évtized során beáramlott fejlesztési segélyek az intézményi hiányosságok miatt nem voltak képesek mélyreható változásokat hozni a gazdasági életben. A frissen felfedezett olajkincs kitermelésével és az abból származó bevétellel kapcsolatosan pedig a politikai elit képviselői egymástól homlokegyenest eltérő nézeteket vallottak, abban volt csak egyetértés közöttük, hogy a saját számlájukra is jusson belőle. Valószínűleg ez is közrejátszott a politikai elit végzetes megosztásában, amely így elősegítette a sikeres katonai hatalomátvételt.

Az Afrikai Uniónak ebben a helyzetben talán többet kellene tenni, minthogy elítéli a puccsot és egy tényfeltáró vizsgálóbizottságot küld az országba. Ugyanis ha tárgyalásokat kezdenek a demokratikusan választott kormányt megdöntő katonai junta képviselőivel, azzal egyfajta legalitást biztosítanak azok számára. Ezzel pedig nem a megbékélést és a demokratikus jogokhoz való visszatérést segítenék, hanem biztatást adnának a kontinens többi országainak, ahol a hadseregek túlságosan is befolyásolják a politikai életet. Ez pedig egy negatív visszarendeződést hozhat a kontinensen, és esélyt adhat a diktatórikus rendszerek tovább élésére...."
 

2009.01.27. 10:29

10. nap merítés

A túrázók mai napja a pihenésé. Ma Nouakchottban bevárják a lemaradozókat, kicsit kipihenik magukat és összegyűjtik az erejüket az utolsó nagy küzdelemre a szavannán keresztül. Emiatt a csapatok egy része kempingben, míg a többiek különböző szállodákban pihennek.

A verseny épp most a legkeményebb. A Szaharai szakasz egy korábbi Dakaros útvonal része, a szervezők 12-16 órás menetidőt írtak. Több csapat pl. a Universiteam neki se vágott, hogy megkíméljék a kocsikat. Az eligazításon közölték, hogy néhány versenyző megrongálta a geo-pontokat, ami miatt a később érkezők számára lehetetlen lett pár feladat elvégzése. Sajnos a tettes nem került elő, de meg is lincselték volna azok, akik emiatt nem vagy csak sokkal lassabban tudtak távokat teljesíteni.

Kuzin1 Nouakchottból, 2009.01.26.

"Minden okes. Nouakchottban ulok egy netcafeban kicsit nehez potyognom, mert a billentyuzet kiosztasa tragikus A tengerparton satrazunk ket napot egy campingben, a hivatalos utvonal elott jarunk egy nappal, mert tegnap nem mertunk lehajtani a tengerpartra, ahol a hivatalos tabor lett volna a nap ezerrel sut, nagy a kaosz az utcan. a kuzin2 is jol van, Szergej is. Uzemanyagtartalekunk meg kb 100 literes, holnaputan reggel megyunk tovabb deli iranyba az aszfaltozott utak igen jok, a kozbiztonsag nagyon jo."

A Bud Spencer team kicsit leamortizálódott, a kipufogó lemorzsolódott, a tolóajtajuk beragadt. Ez nem okoz számukra akkora problémát, mint a kúltúrsokk ami akkor érte őket, amikor a svéd bikiniválogatottat felváltotta a mauritán válogatott csadorban. Igyekeznek kiheverni a csapást.

gojo

A szervezoktol kapott hirek szerint a holnapi Atar-Tidijkda szakasz a rendelkezesre allo informaciok szerint ugy lesz megtartva ahogy az itinerben elozetesen megadtak.

Helyi ido szerint este 9 orakor kaptam a hirt a Sportime csapatatol, hogy mindket hataron at tudtak jonni, a kamionnal egyutt, ami azert erdekes, mert a hatar mind Marokkoban, mind Mauritaniaban delutan 5 korul bezar masnap reggelig.

Evii21, Jan 26, 2009 11:02pm

Az 55-ös Tik-Tak Team, a 71-es Bama Corporation, és a 82-es Dream Team jól van, kemény homokos részen mentek egész nap, nem is állt másból a nap, csak ásásból. Nem mentek be az esti célba, találtak egy 4 csillagos szállodát, úgyhogy most végre pihennek egyet. A holnapi versenynapot kihagyják, de az esti célba bemennek, és holnapután folytatják a versenyt.

Assi, Jan 27, 2009 12:12am

HUMMER Racing Team (Míla ma bepótolta az eddigi lemaradást, én meg fordíthatok)

Túléltük a következő négy napot!

Prágától már majdnem 8000km-t tettünk meg és csapatunk hat autója az első húszban van. A hetedik is ott lenne, ha rögtön az első napon el nem vesztette volna a feladatlapot és azóta is próbálja ledolgozni a 60 pontos hátrányát.
Napjaink annyira telítettek, hogy élményeink egyetlen hosszú napba folynak össze. Megoldani minden feladatot és az időlimitet is betartani gyakorlatilag lehetetlen. A nemrégi esőzések és áradások eredményeként sok feladat megfejtése olvashatatlan vagy sérült, így keresésükkel feleslegesen sok időt vesztegetünk.

Megpróbálom ott folytatni, ahol a múltkor abbahagytam. Hol is?...Ja, Foum Zgid! Fáradtságom számlájára írható, hogy elfelejtettem leírni az aznapi élményeinket. Homokdűnék, homokvihar, jól elrejtett geocaching feladatok, vagyis elrejtett ládikók, ahova a napi feladatok megoldásával jutottunk.  Most egy elveszett városban volt a homokdűnék lábánál. Éppen, amikor megtaláltuk, annyira felerősödött a homokvihar, hogy a további 30km-t egymástól max 50 méterre lemaradva tettük meg, hogy el ne vesszük egymást. A kemény terep csak nem akart javulni, így egymás után előztük meg a versenyzőket. Mindenki aki a visszapillantóban meglátta a hét H2 lavináját, inkább félrehúzódott az útból. Kicsit túloztam, de tényleg a fair-play-nek megfelelően senki sem tartott fel feleslegesen minket. Az egyik pont fele közeledve egy völgyben egy tengelyig elmerült Toyota Hiluxot húztunk ki a sárból. A sár felszíne száraznak tűnik, de ez csak egy vékony törékeny réteg, ami alatt fél méter mély sűrű sár leselkedik. Öt perc csörlözés után folytattuk utunkat. Így igyekszünk segíteni, ha kell. Fizetségünk ezért mosoly és baráti vállveregetés, amiért igaz semmit nem vehetsz, de örülsz hogy segíthettél és pont ez a szellem, ami ennek a versenynek a lényege.

Foum Zgid – Assa

Ez a nap az előzőhöz viszonyítva nem volt nehéz. A Tata melletti Aguelliz falucska meglátogatásával színesítettük meg. A helyi iskolának hoztunk ajándékokat. Füzetek, tollak, ceruzák, ruhák és egyéb holmik találtak itt új gazdára. Egy hegyi patakocska folyása mentén jutottunk fel a barlangba, ami a következő feladat megoldását rejtette. Utána elindultunk az aznapi bivakba, Assaba. Gyorsan leellenőriztük a kocsikat és alvás, mert reggel hatkor indulunk.

Assa – Smara

Az aknamezők miatt ezt a napot még világosban kellett befejeznünk. Az első órában kemény piszten, homokos folyómegrekben haladtunk 110-es átlagsebességgel. Utána megakadtunk két feladat megoldásánál. Sajnos dolgavégezetlenül folytattuk utunkat egy óra elteltével. De ezzel nem voltunk egyedül. Egész nap igyekeztünk a gyors tempót megtartani, hogy még világosban érjünk az aszfaltra Smara előtt. Egy impozáns kiszáradt sóstóban csináltunk néhány szép képet és folytattuk utunkat benne további 5 km-en át. Mikor a sáros rész előtt jobbra fordultunk volna egy felborult versenyautót láttunk meg. Az egész csapat természetesen megállt. Gabóca, mint profi nővér megvizsgálta mindhárom balesetet szenvedett csapattagot. Szerencsére semmi komolyabb sérülés nem volt, csak néhány karcolás. Mivel a pickupról a borulást követően leszakadt a laminát platódoboz és a tetőcsomagtartó, ezért a csapat holmiját autóinkra raktuk fel. Szerencsére a késlekedés ellenére is még napnyugta előtt a táborba értünk. Ott leadtuk a srácoknál a holmijukat, majd kocsijaink és önmagunk karbantartásába kezdtünk. Kedvenc áldomásunk, a "dobré osvěžení" (jó felfrissülést) sokadik felhangzása után, asztalunkhoz további szlovák, magyar és holland csapatok csatlakoztak és sok „dobrrrjééé ošžvjeetijení“ felkiáltás mellet hajnal kettőig szórakoztunk. (fordító megjegyzése - Bútor is tudna erről mesélni, bár Gabóca mellett nem csodálom) Megtehettük, mert másnap egy hosszú, de könnyű szakasz várt ránk Smaraból Layonnen keresztül a 750km messze lévő Tropic of Cacer, vagyis Ráktérítő felé az Atlanti óceán partjára.

Smara - Tropic of Cancer

Az út fárasztó volt, de nem túl érdekes. Talán  két pontot érdemes említeni. Az egyik, mikor egy betűt kerestünk egy hajóroncson a patron. Az volt a vicc, hogy aki meg akarta fejteni a feladatot, annak be kellett mennie a vízbe és bár kezdődött az apály, így is a hajó körül 1-2 méter mély víz volt. Csináltunk mégnéhány szép képet, segítettünk András 504-es Peugeotját kiásni a homokból, utána elindultunk Dakhla felé. A végén még egy mentőakciónk volt. Az út mellett, immár sötétben állt Dr. Kőnig János quadja. A lerobbant quad okozta a problémát. Végül egyik autónkról leszedtük a pótkereket és a quad első tengelyét az ütközőnk magasságában hozzáerősítettük a H2-hez. Utána ez a kocsi lassan, egy másik által követve elindult az esti táborba, ami innen még 170 km-re volt. A quadmentők: Jestřáb – Háša és Beránek – Sobotka (109 és 112). A quad vezetője pedig beült hozzánk és elindultunk a maradék három feladatot megoldani. Egy ideig megpróbáltuk már sötétben megkeresni a forró forrásokat, de az idő ment és jobbnak láttuk az off-road szakaszt befejezni. Éjjel egy körül hajtottuk álomra fejeinket.

Tropic of Cancer – Bou Lanoar

A reggeli eligazításon, hajnali ötkor többek között csapataink is megkapták a "Nap hőse" díjat. A díjazott csapatokat őszinte taps várta a reggeli eligazításon. Utána kocsijainkba pattantunk és a lehető leggyorsabban elindultunk a Mauritán határ felé. A bürokratikus papirozás után kb 2,5 óra alatt az elsők között értünk át Mauritániába. Az célbaérés két feladat megoldásával gond nélkül ment.

Most vár ránk a legnehezebb rész.... meglátjuk mi lesz, megpróbálunk majd friss hírekkel szolgálni.
Míla Janáček
Nouadibou, Mauretánia 25. 1. 09, 18:00h, 25 st.C :-)

2009.01.27. 08:01

Friss Hírek - 2009.01.26 19:44


Ismét versenyeznek a polgárőrök!

Január 23-án Assa-ból Smara-ba kerülőúton, pihenve jöttünk. Így korai táborverés után gyönyörű naplemente következett. Végre előszedtük az otthonról hozott élelmet. Lecsó és levesmenü után első sivatagi éjszakánkon nagyon jól aludtunk.

Smara-ban, a piacon vásárolt levelestésztás sütik és pogácsák mellé már rajt után, a kocsiban menetközben elkövetett kávézás volt a reggeli.

A mai cél a Ráktérítő parti, Nyugat-Szaharában. A távolság elméletileg 770 km.

Útközben 10 feladatunk van, melyeken gps koordináták illetve a helyiek ismeretei alapján betűket, számokat, nevezetességeket, információkat kell megtalálnunk. Ez a hír írásakor még folyamatban van, három pont még hátra van ma, de mert útközben lesz internetkávézó, így hírünket korábban küldjük.

Kértétek, hogy írjunk a feladatokról.
Első napi feladatlapunk fotóját mellékelem. A maiakból egynek a leírása
itt van:

"N27 08.450 W13 11.650 - Ennek a pontnak a közelében lakik Haymin a helyi
hús nagykereskedő és fiai. Keresd meg a házát, majd innen haladj 627 méter
0 fokra. Majd onnan 309 fokra 1153 métert. - Betű"

Most éppen közeledünk Dakhla városához (koordinátánk a hír írásakor menetközben: N24 06.127 W15 32.922).

A koordinátákat a maps.google.com oldalon a keresőrészbe beírva, vagy a Google Earth programban megnézve láthatjátok, merre járunk éppen.

Mai táborunk Dakhla közelében lesz. Dakhla egy félszigeten fekszik, mi pedig a félsziget északi részén lévő katonai ellenőrzőpont után fogunk egy auberge-ben (kemping és szálloda keveréke) aludni. Saját sátorban ismét.

Holnapi célunk már Mauritániában lesz, Bou Lanoar mellett. Holnap jön a senki földje Marokkó és Mauritánia között, az aknamezővel és a hosszadalmas
határátlépéssel.

Amúgy jól vagyunk, jó a hangulat. Nagyon nehéz az autó a sok adomány miatt, ezért az igazi homokos terepen valószínűleg nem leszünk képesek haladni. Mai utolsó feladatunk egy kb. 5 km-es dűnés szakaszon van, itt most kipróbáljuk magunkat és az autót."

Puszilunk mindenkit a családban, szevasztok ismerősök!

Tamás, Endre, Sanyi

2009.01.26. 23:06

Friss hírek

Nemrég telefonáltak a fiúk hogy Mauritánia fővárosában vannak, minden rendben. A következő két napban a túra útvonalon folytatják a versenyzést a várhatóan nagyon nehéz (és nem feltétlenül a Passatra szabott) terep miatt.

 

 

2009.01.26. 21:19

Friss Hírek - 2009.01.25

9. Nap. Január 25.

Cél: Bou Lanoar Napi autózás: 425 km

A mai nap minimális lesz a versengés. Ez inkább csak egy összekötő szakasz, amit átjuttat Mauritániába. A mai napot pihenő napként kell felfogni. Lelkiekben készülj rá, hogy a határátkelés olyan 6-8 órába fog telni. A földrajzrajongókat talán érdekelheti, hogy az El Agroubtól délre ma átszeljük a Ráktérítőt. A helyszínt mi más is jelezhetné, minthogy magyarul ki van írva egy táblára, hogy RÁKTÉRÍTŐ. A Budapest-Bamako ajándéka a világnak egy magyar feliratú

RÁKTÉRÍTŐ tábla. N23 26.362 W15 57.969 Ha azt látnád, hogy a tábla ki van dőlve, akkor légy szíves állítsd vissza, és öntsél rá egy kis betont. Jó lenne, ha mindenki egy pici apró ajándékot elhelyezne a tábla előtt megemlékezve arra, hogy itt járt. Játék kutyus, kulcstartó, Budapest képes lap, stb. Légy szíves ne szemetet rakjatok ki! Utána Gueguaratig nem igen lesz semmi érdekes. A homokkedvelők ma már igazán kiélhetik magukat, mert rengeteg homok lesz. Több katonai ellenőrző ponton is át kell majd haladni. Nem árt, ha kéznél vannak mindig a papírok. Az utolsó benzinkút olyan 80 kilométerre van a határ előtt. Itt nem árt tankolni. Itt még olcsóbban van a benzin. Van egy kis kávézó is. Ideális hely a tömény alkohol elrejtésére. Utolsó olcsó benzinkút koordinátái:

N22.03.264 W16.44.836

Itt töltsd tele magad és a kannáid. Innentől 3x annyiba kerül majd az üzemanyag. A másik, amire figyelni kell ma, az a traffipax. Az utolsó kút után októberben 120-szal letraffipaxozott a rendőr egy kőrakás mögül. Hosszasan magyarázta, hogy tiszteletben kell tartani a szabályokat majd 400 Dh bírságot szabott ki. Ma reggel korán induljon el mindenki, aki tud. A marokkói határ 1-kor általában bezár, ebéd és imádkozás miatt. A 2005-ös Bamakon 2 órát kellett várni, hogy újra kinyissanak. A papírmunka kicsit macerás, és lassan megy. Türelmesen és tisztelettel kezeld a szituációt. Ne legyél a rohanó, stresszes európai. Ha sikerül a bürokrácián átküzdeni magad, akkor jön a neheze.

A mai táborhely Bou Lanoartól néhány kilométerre, délre van egy nagy homokdűne között. Ha a Google Earthbe beírod a koordinátát a világ_rb_l is látszik a dűne. Bou Lanoárban vegyél vizet és tankolj tele. Legyen egy kis kannád, amit fel tudsz tölteni vízzel, hogy időnként meg is tudjatok mosakodni. Ha valaki szállodára vágyik az Nouadhibouban talál szállodát, de az legalább egy óra autózásnyira van. A Hotel Al Jazeera az egyetlen használható hotel a városban. Ha úgy döntötök, hogy Nouadhibouban éjszakáztok, akkor a városban legyetek óvatosak. Matrózok, kurvák, zsebtolvajok, illegális kivándorlók „rejtőjenői” kavalkádja Nouadhibou.

BIVOUAC N21 12.363 W16 27.752

 

2009.01.26. 21:18

Friss Hírek - 2009.01.24

 

8. Nap Január 24.

Cél: Tropic Of Cancer Napi autózás: 740 km

A tegnapi kimerítő terep után jól fog esni egy kis lazítás és a betonút. A mai nap folyamatosan táblákat fogsz látni, amely a föld alatt szunnyadó aknákra emlékeztet.Ezért ma nem is igen kell letérni az aszfaltról. Smaraban tankolj meg és vásárolj be. Menetközben átmegyünk Nyugat Szahara legnagyobb városán, Laayoune-on, ahol szintén lehet tankolni. A mai nap egy picit

lazábbra lehet venni. Két érdekesség van, amit nem árt kihagyni. Az egyik egy csodás szűz tengerpart. A másik pedig egy termálforrás. Ha a termálforrást megtalálod, akkor zuhanyozz le itt. Néhány Dirhamért egy gondnok néni féle megnyitja a föld mélyéről magas nyomással kitörő vízcsapot. Masszázs és zuhany egyben. Engedj másokat is hozzá férni. Mindkettő a mai feladatok között van. A cél előtt van egy rövid földutas speciál szakasz, ahol elég könnyű eltévedni és elásni magad a homokban. Ha sötétedés után érsz már ide, akkor ne nagyon próbálkozz vele, mert nem éri meg. Az esti tábor a tengerparton lesz a Dakhlai félszigethez vezető ellenőrző ponttól délre.

Aki nem akar sátrazni vagy zuhanyra vágyik, az több szállodát is talál Dakhlában. Dakhlában lehet szerelni és vásárolni is. Akinek csak vásárlásra van szüksége, az az ellenőrző pont után a Dakhlához vezető úton talál egy jól ellátott benzinkút boltot, és nem kell bemenni a városba.

A mai tábortól nem messze a tengerparton egy osztriga farm van. Aki ma nem babkonzervre vágyik, hanem halra és friss osztrigára, annak ajánljuk ezt a koordinátát:

N23 48.106 W15 44.263

BIVOUAC N23 47.516 W15 44.400

 

2009.01.26. 20:40

Kerülőúton...

Mint ismeretes, a mai szakaszt módosították a szervezők, biztonsági okokból. (A helyiek lövöldőzös cowboyosat játszanak a sivatagban, ez van) Így a mai 400 km helyett egy igen szép kerülőval, végig úton jutnak el a mai célig a fiúk.

Norbertünk telefonhívása alapján a következő a helyzet:

A fővárost már elhagyták, ami érdekes hely, majd mesél máskor róla. Még 400 km hátra van, attól függetlenül, hogy más úton mennek, feladatok így is vannak, csak kevesebb, de nem könnyű! Amúgy a szokásos: kocsi rendben, ők rendben, éhesek, fáradtak, majd hívnak. :)

Afrika szakértők figyelem: Írjátok meg nekünk szépen, post szerűen, hogy miért vannak balhék Mauritániában, biztos sokan olvasnának róla és jó lenne egy kis háttérinfo.

Köszönjük!
-a szerk.-

2009.01.26. 17:47

Mauritánia Mauritánia becsodás

Nemrég beszéltem Kálmánnal és a következőket mondták:

Érdekesen alakult az éjszaka, mert ugyan megérkeztek a versenyzők a kijelölt táborhelyre, de adminisztrációs hibák miatt a szervezők véletlenül valahol máshol vertek sátrat. Szóval a versenyzők önmaguktól készítettek egy saját instant tábort, ahova megkésve bár, de törve nem, megérkeztek a főszervezők is :) Embereink a kocsiban aludtak, mert éjjel óriási homokvihar tombolt a környéken. Viszonylag késve indultak el a mai reggelen. Jól vannak és a hűséges Patrol továbbra is megbízható társuk a hosszú úton. Sajnos vagy hál' Istennek a mai útvonalat törölték a hajnali eligazításon és egy másik kijelölt útvonalra terelték át a versenyzőket bizonsági okok miatt. Valószínűleg holnapután is hasonlóképp fognak cslekedni a szervezők. Nyilván a kaland a sava borsa a versenynek, de a biztonság sem elhanyagolható. Ez természetesen ne adjon okot bármiféle aggodalomra, csak nem szabad elfeledni, hogy ez mégiscsak Afrika meg sivatag meg homok... A jelenlegi helyezésről sem tundnak egyértelmű információt adni, mivel elindultak az óvások a csapatoknál a pontokat illetően. A "helyi bulvár" arról számol be, hogy a checkpoint-okon található feladatmegoldások helyenként problémásak. Ennek az az oka, hogy feltehetően lehetnek olyan versenyzők vagy mások, akik már az áprilisi tréfálkozásra készülve már most apróbb módosításokat halytanak végre itt ott. A jelenlegi biztos módszer a kellemetlenségek elkerülésére az, hogy a feladatok helyszínén fotókat is érdemes készíteni bizonyítandó azt, hogy valóban megjelentek a ponton. Az idő kicsit furcsa, persze ezt más hallottuk annak idején földrajzórán, de elmonták, hogy éjjel hideg van nappal meg meleg. Igazából árnyékban a legideálisabb, már ha megoldható. A nap sugarai meglehetősen intenzíven hatnak Norbi és Kálmán selymes bőrére, szóval mire haza érnek már nem lesz szükségük szolira...

 

Egyelőre ennyi, majd jelentkezünk

 

2009.01.26. 16:38

Pótlások - Kilépés a valóságból

A mai nap kiléptünk a valóságból. Aknamezőn jártunk. Többek közt.

 

Reggel a dakhlai mecset müezzinjére ébredtünk (így hívják azt a figurát, azt hiszem, aki jellegzetes énekével imádkozni hívja az iszlámokat). Felkerekedtünk, összeszedtük a 48-as csapatot, akikkel jó cimboraságot kötöttünk, és elindultunk le a partra hajóroncsokat nézni. Azaz indultunk volna, mikor rádöbbentünk, hogy hopplá, ma át kell kelnünk a marokkói-mauritán határon, ami az itiner szerint egy rossz 6-8 órás procedúra. Így hát sietősen a verdákhoz mentünk (okosan a Sahara Regency parkolójában hagytuk őket, mert azt őrizték...), és elkeztünk rákészülni a határátlépésre... Itt derült ki, hogy Dávidunk útlevele nincs meg.

 

Ez nem kis hidegzuhanyként ért minket. A kezdeti pánikon úrrá léve elkeztük szétszedni a kocsit és a pakkjainkat, hátha előkerül. Nem került elő. Elkezdtük számba venni, hol eshetett ki. Mikor rájöttünk, hogy a lehetőségek száma a végtelenhez konvergál, (Marrakech sikátorai, benzinkutak, meg úgy általában a sivatagon belül BÁRHOL) felhívtuk a rabati követséget – ők már úgyis ismernek minket, meg a hanyagságunkat. Kérdeztük, mi van most. Mondták, hogy hát nagy baj. De végülis ha rabatig visszaverekszi magát Bélánk (cirka 3-4 nap autóút), kiállítanak egy ideigleneset. Persze ebben nem lesz mauritán és mali vízum... Így hát rövid brainstorming után úgy döntöttünk, mi megyünk tovább, Dávid meg ottmarad Marokkóban hátizsákozni. Ilyet amúgy is nagyon szeretett volna – sok időt eltölteni a helyiekkel, megnézni ezt az elég sokszínű országot alaposan. Dakhla meg hál’istennek (Allahnak?) egy kiváló kiindulási pont erre. Zoli ötletétől vezérelve írattunk a hotel recepcióján egy útilevelet francia nyelven, amiben az áll, hogy Béla vagyok, elhagytam az útlvelem, légyszi engedjetek tovább. Reméljük ez elég lesz, és nem lesz belőle bokafogós tánc a rendőrbódékban. BÉLA! SZERETÜNK! AGGÓDUNK ÉRTED!! HA OLVASOL, ADJ JELET MAGADRÓL!

 

A kis közjáték miatt alapos késéssel indultunk el a határ felé. Reggel 9-10 helyett délután 1-2 körül. Ez két dolog miatt volt gáz.

1 – a marokkói és mauritán határ átlépése különösen sok bürokratikus huzavonával jár. Ezerféle idegen nyelvű vámpapír, vizsgálat, útlevélellenőrzés, oltási könyv, kenőpénzek és ajándékok kiosztása a katonáknak, Mad Max-es viszonyok a határ mindkét oldalán, órás várakozások, szivatás... (ha valaki azt hiszi, hogy régen a magyar-román vagy román-bolgár határon szivatósak voltak a határőrök, szépen kérjük, jöjjön el ide, érdemes)

2 – a két ország finoman szólva nincs jóban egymással. Mondhatni egész Nyugat-Szahara háborús övezet. Emiatt úgy esett a rémeset, hogy Marokkó és Mauritáni közt van egy úgynevezett No Man’s Land, azaz senkiföldje. Egy darabka, néhány négyzetkilométer területű féligmeddig úttalan homok és kősivatag. És most jön a csimbarasszó: ez egy aknamező... Ezen kellett átkelnünk...

 

FOLYT KÖV! Sajna eddig szólt a net, de visszajövünk még hozzátok, viszontlátásra pajtások,látjátok, élünk, virulunk, reméljük Béla is, és a leírt rossz dolgok ellenére is nagyon jól érezzük magunkat!!! Hamarosan hasonlóan bő lére eresztett beszámolóval jelentkezünk a sivatagról, a sivatagról és sivatagról lesz szó benne.

2009.01.26. 16:36

Hiánypótlás - Dakhla

A Csillagok Háborújától a háborúzó csillagokig

 

Előző beszámolónk valahol réges rég, egy messzi-messzi galaxisban ért véget...

 

Tehát a Tatooine bolygón ébredtünk. Nem vicc, Tan-Tan városától nem messze van a Tattoine, a főúttól pár száz méterre beljebb a sivatagban. Pontos eredetét nem ismerjük, de óvalószínű George Lucasék itt építették fel a Star Wars legelső részéhez a díszleteket anno. Szóval a jellegzetes kis kunyhók frankón ott vannak, a sivatag is ott van, és napfelkeltekor valami szédületes hangulata van a helynek. A sivatag amúgy gyönyörű. Nappal tikkasztó, éjszaka hideg és szeles, de annyi csillagot még életünkben nem láttunk tán az égen, mint ott a Tatooine ege felett. Ki is használtuk az alkalmat hogy Luke Skywalker kunyhója előtt lőhessünk pár csajozós/pasizós fotót magunkról, aztán pedig rohannunk is kellett tovább, mert aznap újabb 900 km-t kellett levezetnünk – a napi etap vége ugyanis a Ráktérítő volt. A nap kb 8-ra kel fel, 6-kor nyugszik, 7-kor már koromsötét van. A sivatagi utakon kb 60-as átlagot tudunk produkálni, nappal vezetni mókás, éjszaka viszont... para... (erről majd később). Szóval akárhogy matekoztunk, rájöttünk, sehogyse érünk le a Térítőhöz világosban.

 

Matekozgatásunk kellős közepén érte el a Tatooine-t a 48-as csapat, akiknek eredetileg versenykategóriában indultak (a verseny és a túra kategória útvonala külön halad, a két mezőny majd csak Kiffában, a mauritán határnál találkozik), de elegük lett, és átigazoltak a túrába... egész éjjel vezettek, hogy eljussanak a túrásokhoz, aztán zéró alvással indultak velünk tovább az újabb maratoni etapra. Derék!

 

Szóval elkezdtükn módszeresene keresztülékelni Nyugat-Szahara felé. Nagy élmény volt az üres utakon a semmi közepén haladva repeszteni, és végre feltüntek a várva várt tevecsordák is!!!!! Az utak mentén itt már nem tehénveszély, hanem teveveszély táblák ékeskedtek, ami magyar szemnek nagyon szokatlan. Meg hát aztán a teve egy nagyon vicces állat, szerintünk legalábbis...

 

Miközben habzó szájjal kameráztuk a tevéket, észre sem vettük, hogy beértünk Nyugat-Szaharába. Ezt a térséget jelenleg Marokkó tartja fennhatósága alatt, de Mauritániának is fáj rá a foga. A helyi lakosokat persze nem kérdezi senki, emiatt aztán ők rendre fel is lázadtak, és alapítottak egy gerillaszervezetet. Volt nagy háborúskodás (és állítólag lesz is), a földben meghúzódó ásványi kincsek sokat érnek (talán az is lehet, hogy a tavaly felépült Észak-Marokkói autópálya elkészítési költségeit a koszhadt Nyugat-Szahara termelte ki...). Szóval kaotikus egy hely ez, el sem lehet mondani, mennyire. Az már csak hab a tortán, hogy az útról helyenként nem szabad letérni: halálfejes táblák jelzik, hogy aknaveszély van. Az utunk szinte végig az óceán mellett haladt. Magyarországihoz szokott léptékekkel szinte felfoghatlan volt számunkra, hogy órákat kell autózni, míg egyik településről elér az ember a másikra.

 

Betértünk Layouunne-ba, Ny-Szahara legnagyobb városába, ahol egy utcai árusnál friss banánt és naracsot vettünk, hogy legyen mivel frissíteni magunkat a tikkasztó szaharai levegőben (ezúton üdvözöljük a -10 fokos Budapesten tartózkodó olvasóinkat, hehe), Boujdurnál (aminek a kapujában borzasztó gusztustalan és idomtalanul óriási kardhal– és struccszobrok (!!!) díszelegnek) meg letértünk – az úttól pár száz méterre egy gyönyörű szakadék nyílt, olyan kilátással az óceánra, a lenyugvó napra és Fábri Sándorra, amire szintén csak csettingetni tudtunk. A szakadék aljában1-2 bazinagy hajóroncs figyelt, ez elültette bennünk a Mad Max utánérzés magvait, amik mostanra szépen ki is csíráztak... (erről majd időben szó esik).

 

Ha már Mad Max és sivatagi gerillák, akkor érdemes pár szót vesztegetni a hatóságokra. Nyugat-Szaharában tényleg baromi sok pontot ellenőriznek, gyakorlatilag minden kereszteződésnél. Sorompóval zárják el az utat a jó bakák: céljuk, hogy megelőzzék a csempésztevékenységet (pedig még a hamisítás is virágzik, Marlboro helyett pl Marimbo van), meg hogy levegyék az áthaladó turistákat ezzel-azzal. Szerencsére mi készültünk, és hoztunk az ilyen esetekre töménytelen mennyiségű reklámtollat, napszemcsit, Agip matricát, öngyújtót, toronyórát lánccal, ezeket rendre kiadokgatjuk a kocsi ablakán, ha valaki akadékoskodik. Ezek az arcok (a helyi zsaruk) e téren nemigen köntörfalaznak, megmondják kerek perec, hogy „adjál ajándékot”. Dehát az ajándékozás arab sajátosság... Egyszer érdekes szituba kerültünk: a fent már egyszer megemlített mesés Boujdur kapujában Zoli véletlenül valami rossz bóvlifilctottat nyomott a rendőt kezébe, miután az hosszas monológban ecsetelte, hogy a hongria meg marokkói nép mekkora barátok. Hát a csávó valami többre számított, mert a filctoll láttán eléggé szarbaharapott képe lett, de végül elengedett, ez a lényeg.

 

Szokásunkhoz híven most is késő éjjel értünk az etap végére, és mivel utoljára még kb Murciában fürödtünk, megszavaztuk, hogy nem megyünk le a bamakós bivaktáborba, hanem továbbautózunk Dakhlába és keresünk szállást. Egy hajmosás a sivatagban, ez kellett. Daklába lejutni már nem volt olyan sima ügy, lévén az már úgy-ahogy kiesk a B2 rally ernyője alól. Így hát a Daklai ellenőrzőpontot a zsaruk már nem voltak olyan mosolygósak, félre kellett állnunk, mindenféle papírokat mutogatni, végül Petinek be kellett menni a fakabárokkal a bódéba pár perce. Nyilván bokafogós táncot járni szopóálarcban. (azért Petinek kellett menni, mert egyrészt Zoli után ő a legjobb bokafogó-táncos, másrészt meg mert ő vezette az utót, tehát ő volt a csapat góréja – és ahogy elnéztük, ezekben az országokban különös szerepe van az „alfahímeknek” :)

 

Végül valahogy csak bevergődtünk Dakhlába, ami egy félsziget csücskén van, meseszép helyen. A legrosszabra számítottunk, ehelyett megdöbbentő látvány fogadott: a város hihetelenül rendezett volt, tiszta, nyugodt, a benne élő emberek pedig elegánsak és távolságtartók. Másnap kiderült, hogy valószínűleg azért az európaiak szeretnek idejárni wakeboardozni meg sandboardozni meg kittudjamég hányféle más egyéb boardozni... Elkezdtünk szállást keresni, az első helyen még angolul is tudtak (igazából nem is a recepciós, hanem a szálloda egyetlen vendége, egy arab srác...), viszont iszonyú büdös és arasznyi csótányok szambáztak az ágyakon. Bár mindez 3 euróért szerintem fair, hehe. Aztán a Sahara Regencybe futottunk bele, ami a helyi elit hotel volt: 4 csillagos, európai burzsoá dekadencia, és a sokpénzes Bamakós csapatok gyűjtőhelye. Ára 30-40 euró. Tiltakozott a bennünk szunnyadó hipppi azellen, hogy itt szálljunk meg, ezért továbbmentünk, kis utcacskákban kerestünk motelt (nagyon durva hogy itt még éjjel is simán van élet, a boltok nagyrésze nyitva, stb), Zoli az 1 hónap alatt magáraszedett franciatudásával jókat vitatkozott meg alkudozott a tulajokkal, míg végül kaptunk egy korrekt kis albergót pótágyas megfejtéssel, dehát koponyánként 5 euróért szerintünk ez egy fair ár volt. Meg aztán fáradtak is voltunk már, kellett a pihens...

 

De hogy mi várt ránk másnap...

2009.01.26. 16:29

Pótlások - Eljutottunk a Tatooine-ra

2009.01.26. 15:34

Ózd-Bamako Express Nouakchottban

Nouakchott (Google Maps)
Nouakchott (Google Maps)

Ma a műholdas telefonon jelentkezett be Dr. Perneki-Simonsits Attila, az ózdi csapat Dokija, és üdvözletét küldi mindenkinek aki itthon követi az eseményeket.

A mai napot a Budapest-Bamako Beach-en töltötték volna a hivatalos kiírás szerint, de mivel azt kétkerékhajtású autóval megközelíteni nem javasolt, inkább a Nouakchott-i pihenést választották. Mivel igen érdekes kissé hasraütés-szerű a helyi árképzés, és a csapatokra, mint komoly bevételi forrásra tekintenek a helyiek az este a sátorozást választották. Ekkor tapasztalták meg, hogy bár napközben már nyári idővel találkoztak, de az éjszakák még mindig igen hűvösek arrafelé is.

A tegnapi napon több más csapat is a Nouakchott-i pihenést választotta, így a teherautók nagy része, természetesen Kuzinék és több versenycsapat is csatlakozott hozzájuk. Kuzinék jól vannak, pár apróbb mechanikai probléma adódott csak a kocsival, amit részlegesen megjavítottak.

A "fura" vagy "klasszikus" Bamakos csapatok közül összebarátkoztak a lengyel Tico két bátor utasával. A barátkozás apropóját egy törött karter jelentette amit az ózdi csapat közreműködésével sikerült orvosolniuk, remélhetőleg nem csupán átmeneti jelleggel. Mint kiderült a Ania és Bartek Ózd lengyel testvérvárosából jöttek, így újra értelmet nyert a"Polak-Wenger dva bratanki, ido sabli, ido sklanki." mondás.

Doki megvizsgálta a német versenyzőt akinek tegnap összevarrta a kezét jól van, rendben gyógyul.

Rákérdeztem a Kacsára és a Trabantokra, de sajnos Spanyolország óta nem találkoztak velük.

2009.01.26. 11:03

Oroszlántámadás elvi lehetősége

Hosszabb ideig nem jelentkeztünk, mert hatás alatt állunk Sanyával. Afrika györnyörű, a Gibraltári-szoroson át közelítettük meg komppal. Az út fél óra volt, ebből Sanya huszonöt percet hányt és utána még negyvenet. Lehet, hogy nem kellett volna spanyol sonkát ennünk.

A képen azelőtt vagyunk, hogy az indokoltnál több sonkát ennénk.

 

 

 

 

 

 

 

Miután megérkeztünk Afrikába, rögtön szuvenírt vásárolni indultunk. A képen két váza látszik, ami Sanya szerint jó ajándék lehet. Valószínűleg visszafelé fogjuk csak megvenni, hogy ne törtjön össze. szerintem elég veszélyes, mert simán bele lehet esni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt már úton vagyunk Marrakesh felé, Sanyával éppen a helyi valutával ismerkedünk, üzérkedési célból. Az itteni betűk elég furcsák, de szerencsére a számok itt is arabok. Itt viszont nem arab számnak hívják őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szállásviszonyok Afrikában nem a legkellemesebbek, ezekben a házakban töltöttük az éjszakát a hetedik napon. Valószínűleg hanyagságból vagy szándékos tévedésből nem volt ajtó ezeken, ami szerintem szinte feleslegessé is teszi magát a házat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Átlépjük a Ráktérítőt. Nem tudom, ki akarja téríteni a rákot, vagy ez mit jelent, de mi átléptük, hamarosan ismét jelentkezünk.

 

2009.01.26. 09:54

Citroen DS Noakchottban

Citroen DS javítás alatt
Citroen DS javítás alatt

Az egyik kedvenc csapatom a norvég Symbolon B4 hosszú kihagyás után ismét jelentkezett.

A csapat relatív kevés problémával küzd. A 40 éves kocsiban folyamatosan forr a víz, melegszik a generátor, eltört az egyik rugó, elment pár sebesség, nem teljesen jó az önindító és pár olyan dologra is panaszkodtak amit vagy a Google Translate nem tudott érthetően lefordítani norvégról angolra, vagy a kocsi tartalmaz fura alkatrészeket.

A csapat kihagyta a B2 Beachet, mivel nem akarták megkockáztatni a Citroen elsüllyesztését a tengerparti iszapban. Emiatt a tegnapi napon Nouakchott-ban kerestek maguknak hotelt. A csapat zoknival egészítette ki a kocsi légszűrőrendszerét, hogy ne tömődjön el a mindenhová bejutó homokkal. Legnagyobb megdöbbenésükre a sivatagban minden teherautó amivel találkoztak homokot vitt.

Megmártóztak a szálloda medencéjében és nekiindultak a városnak, ahol a szesztilalom ellenére állítólag lehet sört kapni, bár még a norvég viszonyokhoz szokott csapat számára is borsos áron.

2009.01.26. 09:33

9.napi merítés

Homokátfúvás a sivatagban (Citroen DS) Rolli mindenre kiterjedő beszámolója a fórumról:

-A Bud Spencer Bamako Team este már Nouadhibou városában volt, láttak több száz szerelvénybõl álló vonatot,tettek egy röpke 100 kilcsis kitérõt,este pedig meghallgatták Idomu beszámolóját,aki befolyásos emberekkel tudatta a Bamakosókkal ,hogy biztosnágban vannak és üdvözlik õket.Estére befutottak hozzájuk a Ruti-Lukiék, vmikor késõbb pedig a Melyik csapat is. -21:30 körül a Bama Co. csapat szerencsésen, 2 és fél óra alatt átjutott a határon,már ittak is az "ablakmosó folyadékból".....:) -A Discovery Team tegnap délben átjutott az aknamezõn,Mauritánia határából jelentkeztek be,szülinapot ültek tegnap,legalábbis lélekben,hiszen Végh Józsi szülinapja volt. -A Beer Team tegnap 4-kor átlépte a határt. -A GO-GO BAMAKO TEAM remekelt és tegnap megtartotta vezetõ pozicíóját. -A Lusteenet Bamako Team oladlán a következõ izgi sorok olvashatók: "Ma nagyon korán keltünk, hajnali 4:30-kor. 5-kor már eljrajtoltunk és 300 km megtétele után értünk a határra. A kilépés öt órás procedúra volt, több ember, több ellenõrzés, több iroda és persze mindenhol adjunk ajándékot... Hát igen, adni öröm... :)" -A Roppant Team szintén ajándékozgatott,de a 11. helyen állnak a Szaharában.Hajrá! -A Hungarikum Team szintén halad,de kiemelték,hogy a lengéscsillapítók állapota katasztrófális. -A Szászvári Rally Team az elõzõ este éjjel háromig szerelt, de tegnapra összerakták a Passatot és délután négy körül, már Mauritánia felé robogtak. -Az UniversiTeam szintén Mauritániában van. Vasárnap délután 5-kor a versenyzõk többsége már Mauritániában várja az igazán kemény sivatagi etapok kezdetét.

Bogika, Jan 25, 2009 06:45pm

232-es Veteran Team és akik velük vannak(332-Ogre, 248 Jáner Team, 254 Sat.hu, 224 VitaBox Team stb..) elsõkként érkeztek meg B2 Beachre.Már ott lubickolnak és levest fõznek.

Slamer, Jan 25, 2009 07:20pm

A SIKO Racing Team tegnap este megint mûszaki problémákkal találta szembe magát. Miután megérkeztek a szállásra, elindultak leadni a feladatokat, de a sebváltó meggondolta magát, nem moccant. 10 körül megállt melletük egy szerelõ, aki segített. Valami lehetett a levegõben, mert amíg a szerelõ a csapat dzsipjét próbálta javítani, a saját kocsija is defektet kapott áltó helyében. Ma délelõtt végül egy szervízben tették rendbe az autót: a karburátort javították és szervóolajat cseréltek. A fiúk szerint a nyugat-szaharai szerelõk bármit meg tudnak buherálni egy csavarhúzóval, egy kalapáccsal és egy fogóval. Õk nem is bírták nézni, amikor a karburátornak nekiestek. Délben újra úton voltak. Remélhetõleg ma elérik a határt, de valószínûleg csak holnap délelõtt tudnak átmenni.

CACH Citroen CX Team, Jan 26, 2009 01:19am

A mai napra rendelt szent evangélium a B2 Beach lett volna, lent az óceán patján. Se víz, se semmi, de csak apálykor a homokon lehet bemenni. Több csapattal együtt (Terepjárósok is) úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk, és a holnapi célba jövünk le. Az itteni megadott szálloda horror árban lett volna, de a 257-es csapat tudott itt egy jó kis szállodát, úgyhogy olcsón megússzuk. Itt táborozik még a 220-as és a 216-os csapat is. Holnap, holnapután itt pihenünk, majd megyünk tovább Kiffába. Végre túl vagyunk a szaharán, innen már több a növényzet kezdõdik a szavanna. Az autó még mindíg hibátlanul teljesít, mi viszont kezdünk kicsit fáradni, de még bírjuk, és semmi bajunk sincs.

Evii21, Jan 25, 2009 08:03pm

Az 55-ös Tik-Tak Team, az 58-as Miq Team, és a 82-es Dream Team sikeresen beért az esti célba, sátraznak ma. Mindenki jól van.

gojo, Jan 25, 2009 10:39pm

A DUna TV-s csapattol kaptam a kovetkezo hireket: Ma szinte mindden versenycsapat a Maokkoi-Mauritan hataron alt egesz nap. Mikieknek is 8 oraba tellet a 2 hatar atlepese. Azt monda anyyira faradt volt, hogy ulteben a vamvizsgalatra varva, elaludt a hataron, de megcsinaltak, es idoben beertek a mai napi taborba. Biznak benne hogy lesz idejuk kicsit potoni az elmaradt alvast ma ejszaka. A Sportime csapata, tegnap sikeresen helyreallitotta annyira az autot, hogy el tudtk jutni Dahlaig. Az elozetes tervek szerint, akartak vasarolni egy uj hatsohidat az autohoz, de az ottani szerelok, tobb kb. 800EUR-t kertek csak az alkatreszert, es meg nem lehetett tudni, hogy mennyibe kerult volna a munkadij. A javitas mellett dontottek, és ugyan a helyi szerelok, furcsan oldjak meg a problemakat, de az auto estere elkeszult. bevarjak a kamion ami az adomanyokat hozza, es akkor tudnak a mezony utan indulni. Most beszeltem Lusteeekkal, es az Aquincum teammel muholdon. Beertek idoben, eppen satrat vertek, es vacsorara keszultek. Elvezik a ersenyt, de azt mondjak, szamukra is erdekes, de nem nagyon faradtak ahoz kepest, hogy 2-3 orat alszanak naponta. Nem tudta csapatoknak, az aktulis eredmenyeket modani sajnos. Gratulalunk mindenkinek az eddigi teljesitmenyekhez, es a csapatokna az elnyert NAP HOSE vandordijakhoz! :)

 

2009.01.26. 09:13

I love you, újratervezés

Christopher Lambert az I love you című filmben beleszeretett egy kulcstartóba, mert az készségesen, minden bonyodalom nélkül mondogatta neki, hogy I love you, csak füttyenteni kellett. Aki több ezer kilométert utazik úgy, hogy egy női hagra kell hagyatkoznia, rábiznia az életét, annak sem lesz érdektelen, ha a meleg tónusban felhangzik az "újratervezés" szó.

A Bamakón gépi navigálás nélkül már lehetetlen boldogulni. A versenyfeladatokat csak a koordináták belövésével lehet megoldani. A sivatagban, amúgy sem sokat használna egy térkép. A GPS-ek egy része hangosan is közli, merre kell fordulni, meddig kell még egyenesen menni.

A kocsikban vannak kis kijelezős, gyerekvideószerű gépek, vannak többszázezret érő profi cuccok, sőt van olyan csapat, amelyik katonai navigációt használ afrikában az eligazodáshoz.

Az a tanulság, hogy mindenből kettő kell - a Hungaricum csapatban érett meg ez a szentencia, amikor 5000 kilométer után egyszercsak felmondta a GPS-ük a szolgálatot, és úgy tünt, hogy a versenyszereplésüknek ezzel lőttek. Szerencséjükre egy óra után a gép egymás után kezdte felismerni a műholdas jeleket, és megjavult. A tapasztalt csapatok viszont valóban nem bízták a véletlenre, kettő, vagy három GPS-szel indultak el otthonról.

 

 

2009.01.26. 08:58

Welcome to Mauritania

9. nap


Reggel 4-kor indultunk a szállodából, mert a mai szakaszt a Mauritán határátlépés nehezítette. Az itiner 6-8 óras várakozást jósolt, ami nagyjából be is jött, mert 6 órát vártunk, mire beengedtek az országba. A hajnali indulás és a kapkodás eredménye egy 100 kilóméteres kerülő volt, de nagyjábol sikerült utolérni magunkat. A határon papirból és fából összetákolt bunkerekben dolgoztak a hivatlanokok, számítógép, (talán még áram sem volt) és mindenféle irodai "luxus" nélkülözésével. A két ország közötti senki földjén a felrobbant autók roncsai lehangolóak voltak. Igaz ez volt az első igazi nyári napunk, sütött a nap és 20-25 fok körül volt a hőmérséklet. Mauritania nagyon erős hatssal volt mindenkire. A marokkói és nyugat-szaharai viszonyokhoz képest is jelentős a különbség, például már nem agyagból tapasztott házakat látunk, hanem nagyon sokan sátorban laknak. Most egy nagyvárosban Nouadhibou-ban vagyunk, ismét szállodában. A város elképesztő. Hatalmas kavalkád, roncs autók rendszám nélül, közlekedési szabályok sehol, összetákolt házak és romos utcák között turbános emberek, teljesen eltakart arccal. Ilyesztő első látásra, az az igazság.
Megint fél 12 és hajnalban kelünk...
A homokdűnés szaharai részre holnap megyünk ha minden igaz, ami komoly próbatétel lesz.

Igyekszem küldeni képet, de macerás eléggé. A képen a kocsi, amit kihúztunk (kielemelem, nehogy a 64-es csapat hozzátartozói a kép láttán szívrohamot kapjanak. szerk.) és a határszakaszon kipukkant autók.

Üdv,

Jani

2009.01.25. 23:34

A Hetes busz jelentkezik a rettentő Mauritániából. Rettenetes lehúzások, rettenetes elakadások, csupa rettenetes hir.

2009.01.25. 22:10

Hivatali benyomások az igazi Afrikában

Egy húsz négyzetméteres helyiségben ácsorog egy órán át negyven-ötven magyar, a helyiség egyik bútordarabján egy íróasztalaon helyben adják ki a vízumokat, holott az a terrorizmusveszély miatt újabban tilos, a másik bútordarabon, egy ágyon alszik egy rendőr. Valószínűleg rendőr, mert végülis egy a mauritán oldalon lévő határállomásról van szó, amely a helyi rendőrséghez tartozik.

A katonaság már egy épülettel előbb átnézte a bamakós csapat útleveleit, és ott is elkérték mindenkitől a fist, a kézzel vagy géppel előre elkészített személyes adatgyűjteményt. A fis persze a rendőröknek is kell, de a biztonság kedvéért ugyanazokat az adatokat kézzel ők is rögzítik egy nagy vonalasfüzetbe. Ha éppen nem telefonálnak.

A bamakós csapat déután ötre átlépte a Mauritán határt, pedig 11 körül már mindenki rajtra készen felsorakozott a nyugat-szaharai oldalon. A bürokráciából már a kilépő oldalon is kijutott. Ott is kell egy nagyfüzet, és két bejelentő karton ahhoz, hogy egy külföldi elhagyhassa az országot.

A két ország között, a senki földjén nincs aszfaltút, a szervezők lakóbusza el is akadt a homokban.

 

süti beállítások módosítása