A 81-es rajtszámú Polgárőrök Bamakoba autó begördült, számunkra véget ért a Budapest-Bamako 2009. Itthon vagyunk, pihen a gép, kikötötték... meg kicserélik az önindítót, mert Olaszország óta sztrájkol.

Ígéretünk szerint 2009.02.10-én, 12:30-kor Rábafüzesnél beléptünk az országba, ahol nem várt bennünket senki. Pedig háromnegyed órát ácsorogtunk a túloldalon, nehogy korán jöjjünk :)

16:45-re értünk az M1/M7 bevezető szakaszra, ahol vagy 10 autónyi barátunk, ismerősünk várt bennünket.

Innen konvojban, Wolf 1-es felvezetésével a Hősök terére mentünk, ahol ismét nem várt bennünket senki... pedig hallottunk kósza híreket előzetesen.
Kis beszélgetés után végre családjaink felé, Tamásékhoz mentünk, Újpestre.

Itt vagy negyvenen gyűltünk össze. Endre párja, Lívia alkotta fényképes tortával kezdtük a hazaérés ünnepét. Szendvics, üdítők, sztorizgatás... aztán hazamentek a legények.

Itthon vagyunk, épen, egészségesen, vegyes élményekkel. Egy eddig előttünk ismeretlen világot jártunk meg.

Nem bántuk meg. Megyünk máskor is, de más feltételekkel, más szervezéssel. Mert problémánk igazán csak ezekkel volt.

Köszönjük minden támogatónknak, hogy utunkat segítették!

Köszönjük családunknak a támogatást!

Köszönjük barátainknak a fogadtatást, a távolba küldött üzeneteket!

A hazaérkezés néhány képe már látható a fotógalériában, lesz még több is. Az útról szóló képeket is bővíteni fogjuk, érdemes lesz időnként visszalátogatni oldalunkra!

A honlap nem szűnik meg létezni. Lesznek még fotók rajta, elkezdünk dolgozni a filmen és egy videoklipen is. A sajtómunka se ér véget, hiszen a Médiaribanc díj kötelez.

Szóval: folyt. köv., "show must go on"!

Üdvözlet immár Olaszországból, Villanova D'Asti-ból, Torino környékéről!

Ma reggel még Spanyolországban keltünk fel, majd nekivágtunk az autópályáknak.

Ha már kiírták, merre van Monaco, le is tértünk és mentünk két bemelegítő kört a Monte Carlo-i F1-es körön :)
Majd bekóláztunk a kikötőben. Ja! Parkolás Monte Carloban 1 euro/óra, hétvégén ingyenes! Budapest tanulhatna...
Viszont a két kóla 9,40 euro volt :(

Aztán már át is értünk Olaszországba, ahol most Sanyi nővérééknél vacsorázunk, fürdünk, alszunk.

Felraktunk egy új galériát a fotók közé, a hazafelé készített képekkel. Eddig 51 kép van benne. Jó mazsolázást :)

Még kb. 1100 km hazáig, haza is érhetnénk holnap éjjel...

Jó, jó... majd csak akkor megyünk, amikorra ígértük :)

Itt vannak az ígért képek, bár kicsit hiányos, mert Zoli fényképezőgépét a Salem holtelből ellopta egy geopárd. Zoli és Lackó azt nyilatkozták, hogy leszámítva a hotel apróbb atrocitásait, ami nem a szervezés hibája, nagyon jól érezték magukat. Egy nagyon izgalmas versenyen és élményekben gazdag kalandon vannak túl, ígéretük szerint jövőre is visszatérnek.

Mivel így összeszedve nem találtam meg sehol a végeredményt, most felrakom ide:

Sziasztok!

Spanyol-francia hatarrol kuldom a jelentesunket. Ekezet az nem lesz benne... spanyol a billentyuzet.

Bamakotol idaig nem volt modunk netezni. De most van.

Februar 1-en maradek adomanyainkat Bamakoban a Maltai Szeretetszolgalat ottani kepviseletenek adtuk at.
Februar 2-an berakodas es bevasarlas utan este 6-kor utnak indultunk hazafele, a 39-es csapat tarsasagaban.

2020 km-t tettunk meg pihenes, alvas nelkul, mire februar 3-an estere a Mauritan-Marokko hatarra ertunk. Mauritaniaban valahogy nem akartunk aludni. A hatar azonban zarva volt, igy az aknamezo szelen, a hatarallomason aludtunk, a kocsiban.

Februar 4-en reggel 9-kor nyitott a hatar, korulbelul 11:30-ra vegeztunk a formasagokkal es megindulhattunk Marokko utjain hazafele. Utkozben keszitettunk nehany fotot, gyujtottunk kavicsokat, kagylokat.
Tarfaya nevu telepulesen alltunk meg aludni, mintegy 900 km megtetele utan. A 39-es csapat nem allt meg, mivel ok negyen valtva egymast nagyon siettek hazafele.

Februar 5-en Tarfaya-bol Agadirba mentunk, ahol nemi McDonalds menu es oceanviz begyujtes utan tovabbmentunk Marrakechbe. Utkozben talalkoztunk a Csepel tuzoltosokkal is. Itt szallasfoglalas utan elmentunk a Djeema El Fna hirneves terre, ahol a helyi konyhat is megkostoltuk, es ajandekokat vettunk.

Februar 6-an indultunk Marrakechbol Tangerbe. Utkozben talalkoztunk a 401, 402, 406 csapatokal es az Opeles Csajokkal is. Egyutt keltunk at a papiron este 6-kor, valojaban 7:20 korul indulo komppal Europaba, Algecirasba. Este 11-re ertunk partot. Tovabbmentunk kb. 100 km-t, ott mi megszalltunk. Marokkoban hatalmas esozesek, havazas volt az elmult napokban, igy meg az autopalyan is allt a viz nehany szakaszon. Nagy teruleteket ontott el a belviz.

Februar 7-en, a hir irasakor ertunk el ma 1100 km megtelele utan a spanyol-francia hatarra, ahol egy autopalya melletti motelben alszunk. Nagyon eros szel fuj az uton napok ota, igy csak 90-100 km-es sebesseggel tudunk kozlekedni. Havas hegyek is voltak ma.

Eddig kb. 5900 km-t jottunk Bamakobol. Meg kozel 2000 van hatra...

Mivel allitolag valakik szervezkednek a fogadasunkra, igy kicsit lassabban jovunk, mint ahogy tudnank, ezert varhatoan februar 10-en delutan 5 orakor erkezunk Budapestre, a IV. keruletbe, ahol Tamas lakik, es ahol csaladjaink meg ki tudja meg kik varnak bennunket. Ugy probalunk idoziteni, hogy nagyjabol 12:30-kor fogjuk atlepni a magyar hatart.

Februar 8-an este Sanyi noverenel alszunk majd Torino mellett. 9-en pedig valahol Ausztriaban... pedig hazaerhetnenk keso ejjelre... de hat ugye a baratok, szervezkedok... :)

Sokszor előfordult velünk, hogy kevés volt a fényképezőgépünk optikája ahhoz, hogy az elénk táruló döbbenetes látványt visszaadja. Talán egy panorámakép jobban visszaadja a tájat ahol utaztunk.

A képek bármilyen további felhasználása csak a készítő engedélyével lehetséges!

2009-ben közel 200 csapat indult a Budapest-Bamako rally 8000 kilométeres szakaszán. A teljesség igényével összegyűjtött indulók fotóit schgergo93-nél találjátok, a rallyról magáról pedig a lusteenet csapat albumában lelhettek képeket.

Idén még a Susogós mackók is elindultak Afrikába, út közben lelkesen blogoltak is.

Az idei bamakós képek címkéje bamako2009.

A Bamako-Ózd Intercontinental Express-ből ma ismét Dobos Attila jelentkezett be, ezúttal már Ausztriából. A tegnapi napon Brescia környékén találtak maguknak szállást, ahol az utóbbi pár nap maratoni távjait végre kialudhatták.

Tarvisioban szakadt a hó és legalább 40 centis hófalak között lavíroztak. Szerencsére minden út járható és nem kellett elővenniük a hóláncot. Már két napja szakad az eső, de ez nem zavarja őket túlságosan. Jobban leköti a figyelmüket az, hogy autó fűtése nem kimondottan jól üzemel, emiatt az utastérben 14 fokot mérnek.

A hívás alatt a GPS még 750 km-t jelzett Ózdig, tehát délután hat körül fognak áthaladni Budapesten.

A Kuzin Team-től tudom, hogy a Vörös Csepel tegnap még Dakhla környékéről jelentkezett, ahol azon tanakodtak merre tudnak kompolni. Feltételezem azóta már ők is narancsot szüretelnek a Spanyoloknál.

Utunk során rendszeresen vezettünk egy költségvetést, melybe minden költésünket felírtunk a szállások díjától kezdve az utolsó energiaitalig is. Felírtuk a pénzváltásokat, kilóméterállásokat, a tankolt gázolajmennyiséget, és még hasonló dolgokat.

Szerepeljen itt egy kis statisztika az utunkról:

Tehát az utat egy 1992-es évjáratú, 2477cmm hengerűrtartalmú, dízel motorral szerelt, hátsó-kerékhajtású Mitsubishi L300-as kisbusszal tettük meg.

Autóztunk több mint 8100 km-t (nagyjából 8120-8140km)

Elfüstöltünk 600 liter gázolajat, így a teljes útra Csövi fogyasztása valamivel 7.5 liter/100km alatt maradt. Ami nagyon jó szerintünk ahhoz képest, hogy meg voltunk pakolva, és egy tetőcsomagtartónk is volt.

A legolcsóbb gázolaj Nyugat-Szaharában volt, egy liter belőle nagyjából 0.44 €-nak megfelelő helyipeták volt. A legdrágább gázolajat Ausztriában tankoltuk az autóba, 1 litert 1.10 €-ért. Átszámítva, összesen és nagyságrendileg 500 €-t költöttünk az összes üzemanyagra.

Az autónk meghaladta a 210cm magasságot, így a nyugat-európai autópályákon mindenhol magasabb díjat kellett fizetnünk az utak használatáért. Autópályamatricára, útdíjra és a kompra átszámítva 420 €-t akasztottak le rólunk.

Szállásért az egész út során 270 €-t fizettünk, amiből 200 € a bamakoi ***-os hotel ára volt.Hogy miért csak ennyi, azt az érdeklődőknek majd személyesen meséljük el....

Ezen felül számos alkalommal egy 10€-s bankjegyet kellett adni vám, idegenforgalmi adó és más cimszavak alatt.

Minden országban a helyipetákot a következőképpen váltották:

Marokkó: 10 helyipeták (dirham) ~ 1€

Mauritánia: 1 helyipeták (Ouguya) ~ 1Ft

Mali: 650 helyipeták (FCFA) ~ 1€

Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy a Hetes busz 2009 csapat egy fő kivételével (aki nem más, mint Karcsi, ő ugyanis még Ghanában kirándul egyet) szerdán éjfélkor megérkezett Budapestre.

Mindenki  dög fáradt volt, és láthatóan nem bánta, hogy hazaért, de vigyorogtak és az afrikai élmények még az arcokra voltak irva.

A busz további sorsa hamarosan eldől, majd természetesen megirjuk.

Még dél előtt sikerült beszélnem  Dobos Attilával. Akkor még francia földön pörgették a kilométereket, az esti célig még közel 1000 km volt előttük Olaszországig.

Mostanában már valószínűleg közeledhetnek Velencéhez, ahol valami elővárosi motelt keresnek maguknak, ahol eltölthetik az éjszakát. Jól ki kell aludni magukat, mert holnap már Budapest érintésével mennek Ózdra!

Remélem össze tudok futni velük amikor megállnak egy kicsit Budapesten!

A tegnapi napon sikerült a futam legnagyobb részének hazaérnie Párizson keresztül, az ottani havazás miatt jókora késést sikerült összehoznia a gépeknek. A Kuzin Team-tól Szabival beszélgettem is már röviden telefonon, akik Szergejt kényszerűen eladták Bamakoban. Az adományosztással kapcsolatban említett pár dolgot, amiről a DunaTV-t képviselő csapat (Markó Zsófia és Borsa Miklós) blogján bővebben lehet olvasni, vagy a Bud Spencer csapat blogján lehet az ő szemszögükből elolvasni.
 

A bamakoi külügyminisztérium ma délután értesítette Sidibe Mamadou-t, a Budapest-Bamako szervezőinek helyi kapcsolatát, hogy kiengedték L. Viktort, a kémkedéssel vádolt magyart a bamakoi börtönből.

Az amerikai követség fölé repülő motoros-ernyőst kémkedés vádjával három napig tartották bent. Ez idő alatt házkutatást tartottak a hotelszobájában, elvitték a laptopját és a fényképezőgépét, amit Washingtonban a CIA vizsgált át.  A vizsgálat során megvizsgálták a futam alatt készült 2000 képét, ebből 3 Bamakoban készült felvételt töröltek is.

L. Viktor bár lekéste a hazainduló gépét, jól van. Jó bulinak tartotta az egész ügyet, és szerencséjére külön zárkában tartották fogva, jó körülmények között. Az egyetlen nagyobb gond az volt, hogy mivel a rendőrség körében senki sem beszélt angolul, ő pedig franciául, nem értette meg az ügymenetet.

A mail kormányzatban viszont igen csak zokon vették, hogy az amerikaiak a futam és a résztvevő magyarok miatt zaklatták őket, ezért megüzenték a szervezőknek, hogy ez nem kell a nyakukba, túl sok kellemetlenséget okozott már nekik a Budapest- Bamako. Ez ügyben Mamadou-t személyes meghallgatásra hivatta mali a külügyminiszter is. 

Megérkeztek az első képek, megtaláljátok őket a galériában!

Kedden véget ért a nagy kalandunk, éjfél előtt nem sokkal leszállt a gépünk Ferihegyen. Mindhármunk családja kijött elénk a reptérre a késői időpont ellenére, ezúton is köszönjük a pezsgőt, és a nagyszerű fogadtatást.

Az utazással töltött út 1 napja alatt újabb élményeket szereztünk Tripoliban és Rómában is. Hogy mik is voltak ezek, hamarosan beszámolunk róla.

Őrizetbe vett a mali rendőrség egy magyar motoros-ernyőst kedden, mert
túl közel repült az Egyesült Államok bamakoi nagykövetségéhez.

Az Index munkatársa elmondta, hogy a Budapest-Bamakó futam indulója, L. Viktor a Salem hotelből repült az amerikai nagykövetség fölé, ott hoszasan körözött, majd a környékén leszállt. Mire a mali rendőrség a helyszínre ért, az ernyőjét elrejtette és amikor kérdőre vonták, tagadta hogy ő járt volna a követség fölött. Az amerikai követség egy munkatársa és a mali belügy alkalmazottai a mobiltelefonját is elkérték, de azt állította, hogy azt még Marokkóban elvesztette. A telefon később előkerült. Az amerikaiak állítják, bizonyítékuk van arra, hogy filmezte a nagykövetséget 1 órán keresztül. A pletyka szerint az őrizetbe vétele közben megsértette a kivonuló mali belügyminisztert, és hagnos szóváltásba fulladt a békésen indult kihallgatása. A belügy és a titkosszolgálat mellett a helyi vámosok is kivonultak, zárat vontak a Salem hotel köré, és amíg az ellenőrzés folyt, az ott lakó magyarok nem hagyhatták el a szállodát.

A futam szervezőinek helyi kapcsolata próbált segítséget nyújtani L. Viktornak, sikerült is beszélnie vele, ám az ernyős nem igényelt ügyvédet. Nemzetközi ellenőrzés folyik az ügyben, jelenleg azt vizsgálják, hogy milyen titkosszolgálati kapcsolatai lehettek.

A kémkedéssel vádolt magyar jelenleg a nehéz körülményeiről híres bamakoi börtönben van.

A mai beszélgetésen megkérdeztem mi volt a csapat tapasztalata a beérkezéssel és a  díjátadóval kapcsolatban. Kicsit zajos volt a vonal, de igyekszem hűen visszaadni mondanivalójukat.

A szállásokkal kapcsolatban Attila azt az információt kapta, hogy akik az Afriqtranson (ha jól hallottam a nevet) keresztül foglaltak szállást azoknak megvolt a helyük, akik viszont a szálloda honlapján keresztül próbálkoztak azoknak a foglalása tűnt el misztikusan, amin állítólag egy segítőkész alkalmazott 2000 CFA (kb. 3 €) leszurkolása után tudott segíteni.

A beérkezést követően a fiúk hiányolták, hogy a szervezők igazából számba se vették a túra és motoros kategóriáknak a tagjait. Emiatt, aki nem épített ki jó kapcsolatokat más csapatokkal akár feltűnés nélkül eltűnhetett volna az úton. Persze az itinerben ki van emelve, hogy Afrikában csak magadra számíthatsz...

Az eredményhirdetéssel kapcsolatban a fiúk is arról számoltak be, hogy a megjelent versenyzők jelentős része igen hangosan adott hangot elégedetlenségének.

Semmi Kis Tünde (forrás Velvet.hu)

A szervezés kapcsán nem is ez volt az amit nehezményeztek. A díjátadó hivatalos részén nem volt megemlítve se a túra, se a motoros kategória. Mint az a médiában is szerepelt a 2005-ös "Miss World Hungary" Semmi Kis Tünde a motoros kategóriában vitte végig a versenyt, ez igen komoly teljesítmény volt amit mindenki akivel beszéltek nagyra értékelt.

A versenytől többnyire független "különdíjak" így például a 'Terézanya jótékonysági díj' kizárólag a versenyzők között lett szétosztva. Nem vonom kétségbe a versenyzők által végzett jótékonysági-, média-, PR- tevékenységet, de gyanakszom, hogy ez legalábbis összemérhető a túrázók némelyike által végzett munkával. Talán elég megemlíteni a Fábry Sándort is szerepeltető Tuskó Hopkins csapat által Afrikába juttatott mentőautókat, vagy a Kuzin Csapat által vitt 8 raklapnyi gyógyszert, nem is beszélve arról, hogy a Hercegh Transport milyen hatalmas szerepet vállalt fel az adományok Afrikába juttatásával!

Fábry Sándorral az ózdi csapatnak amúgy még a Nyugat Szaharai szakaszon volt módjuk beszélgetni, ami kellemes meglepetés volt számukra. A megközelíthetetlennek tartott showman ment oda a csapathoz beszélgetni, és egy jó kis diskurzusra volt alkalmuk. A fiúk szerint az útról készülő beszámoló nem biztos, hogy túlzottan hízelgő lesz a futamra nézve, mivel pár kérdésben határozottan nemtetszését fejezte ki a művész úr.

Elvileg a hét végén a Fókuszban lesz a futamról egy összefoglaló, amiben lehet, hogy a fiuk is szerepelni fognak pár mondat erejéig.

Ma 14:30-kor kicsit elcsigázott hangon bejelentkezett Dobos Attila az ózdi csapatból. Még a pihenőideje megkezdése előtt felhívott, hogy megnyugtathassa az itthoniakat, jól vannak.

A csapat immár 27 órája úton van, egy órás pihenőt beiktatva. Nemsokára elhagyják Agadirt és meg sem állnak Rabatig. A kompolást holnap reggelre hagyják, a hátralévő maratoni Európát átszelő szakasz előtt az este még egy alapos pihenőt szeretnének

Ma délelőtt 9:00 óra körül őrizetbe vettek egy magyar sárkányrepülőst Bamakóban, áll a szervezők sajtóközleményében. A Masalay Hotel vezetősége telefonon jelezte, hogy szállodában lakó magyar férfit letartóztatták. A hátimotoros ernyővel Bamako felett repülő pilóta túl közel repült az Egyesült Államok bamakoi nagykövetséghez. A követséget biztosító amerikai tengerészgyalogosok azonnal riasztották a mali belügyi hatóságokat, akik hírek szerint leszállásra kényszerítették, majd őrizetbe vették a férfit.

Megbízható információval nem rendelkezünk a pilóta kilétéről. A futam hivatalos légi fotósa Szabó Péter nem repült ma reggel Bamako felett és már úton van haza Budapestre. Ezért csak következtetni lehet, hogy nagy valószínűséggel a Bamakon indulóként résztvevő és hátimotoros ernyővel rendelkező Letenyei Viktorról lehet szó. Jelenleg sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk a letartóztatott személy kilétét. Az sem kizárt, hogy egy harmadik személyről van szó - mondta Szabó Gál András a Budapest-Bamako alapítója. Sem az amerikai követség, sem a mali hatóságok nem adtak ki megbízható információt.

Az első csapatok tegnap éjjel megérkeztek Bécsen és Rómán keresztül Budapestre. Ma újabb 60 csapat érkezik Ferihegyre az Air France menetrend szerinti gépével Párizsból.
 

Kirk kapitány, az index.hu Bamakoba kiküldött újságírója, független forrásként azt nyilatkozta az bamako2009.blog.hu szerkesztőjének, hogy az átadó során nem tud olyan attrocitásról, amiről a Gondwana Team mint résztvevő nyilatkozott.

A cikkben leírtaknak megfelelően, még mindig szeretném tudni, hogy a hivatalos állásfoglalás szerint mi is történt. Sajnálom, hogy a Gondwana csapat a sátorverést dokumentálta, de ezt az eseményt nem. Én örülnék a legjobban, ha a bejegyzés csupán a túlfűtött fantáziának a szüleménye lenne, amivel a engem, mint naív olvasót behúztak a csőbe.

Nagyon nem szeretném, ha a bejegyzés, amit csupán több a blog.hu-n nem szereplő forrás összefésülésével készítettem, rossz fényt vetne az egész futamra. Én lehet, hogy naivan, de tényleg hiszek benne, hogy a futam fontos humanitárius missziót teljesít.

Az említett cikkről letiltom a további kommentezést és megkérem a bamako2009.blog.hu szerkesztőit, hogy távolítsák el az oldalukról.

Sikerült beszélnem a Bamako-Ózd Intercityvel, a srácok komoly tempóban elindultak hazafelé. Látszik, hogy várja őket a család. :) Borbás Péter volt ma a telefonügyeletes, mivel vele beszéltem legrégebben. Sajnos a vonal megszakadt, hiszen arrafelé amerre épp járnak nem mérik bőven a térerőt.

Tegnap hajnali hatkor indultak el Bamakoból, jó tempóban haladtak, és a határon sem volt különösebb fennakadásuk, hiszen rajtuk kívül csak egy eltévedt teve lépett át a határon, nem a több száz főnyi mezőny. Az éjszaka leple alatt éjszaka suhantak el a mauritán-szenegáli határ melletti főúton. Mauritániában éjszakáztak, ahol biztonsági okokból, jól kialudták magukat a sátorban, hogy a vezetéssel ne legyenek gondjaik.

A mai nap sem tétlenkedtek, erős tempót diktáltak az autónak, amin látszik, hogy hozzáértők (ők maguk) készítették fel. Eddig alig volt valami szerelni valójuk a kocsin, és mivel lassan már visszatérnek a "civilizációba" az egyre jobb utakon nem is valószínű, hogy bármi gond adódna.

A bejelentkezést a Marokkói határ átlépése után tették, tehát most már Nyugat-Szaharában haladnak. A mai napra még 2000 km van előirányozva, tehát ha jól számolom még ma el szeretnének jutni Agadirba vagy Marakeshbe. Felváltva vezetnek és ha jól sejtem kihasználják a kocsiba épített fekhely nyújtotta előnyöket is. Amennyire ismerem őket, kicsit megint túl fognak lőni a célon és eltolják akár a Tanger-i kompig is a kocsit és holnap már Spanyolországban repesztenek.

Beszélgetésünk során kiderült, hogy az általam szintén figyelemmel követett Kuzin Team a tervekkel ellentétben Bamakoban mégis túladott a kocsin és elivleg most már Párizsban várják a budapesti csatlakozást.
 

Ma délután az Austin Csapat blogjában Verekedés az eredményhirdetésen címmel jelent meg az a poszt, ami a Gondwana Team információira alapozva állítja: a futamot záró események a szervezők részvételével pofozkodásba és hangos szóváltásba fulladt.  Felhívtam kollégánkat - aki épp vidékre tartott, ezért nem volt netközelben és nem értesült ezekről a hírekről és a posztról - hogy mesélje el, ő mit látott.

Elmondta, hogy bár valóban probléma volt a szállásoknál, az ünnepélyes díjátadó nagyobb konfliktus nélkül zajlott le, amit a szokásos buli követett. Az eredményhirdetés mindaddig nyugodtan folyt, amíg az első 5 helyezetthez nem értek a szervezők. Az elmúlt napokban már több, az új indulóktól származó pletyka is terjengett arról, hogy a szervezők és a pontozó bírák azoknak a régi résztvevőknek kedveznek, akik már sokadik éve vezetik végig az utat. Több vitatott feladat is volt, aminek a pontozását kifogásolták, és meggyőződésük szerint ezt mindig úgy dőlt el, hogy a holdudvarnak legyen jó. Szerintük több csapat csalással szerzett előnyt, így már régóta érett a dolog, hogy az első helyezett felé közeledve a társaság néhány tagja bundát kiabáljon.

De pofozkodás helyett a legnagyobb balhé mégis az volt, amikor a 2. helyezett díját adták át. Ahogy minden indulónál, így a futam lezárása előtt a Go Go Bamako Team-nél is ellenőrizték a GPS-t, amiből kiderült: több száz alkalommal sebesség túllépésük volt. Lakott területen, a kis falvakban sokszor jóval a sebességhatár fölött haladtak, így sok büntető ponttal lehettek csak másodikak. Mivel számítottak az első helyre, a díj átvételekor indulatos megjegyzésekkel adtak hangot nemtetszésüknek.

Az első díj átadásakor a háttérben, a diszkó bárjában 40-50 főtől határozott üvöltözés tört ki. Bundázás, fütyülés, hurrogás. Majd idővel elkezdődött a buli.

Tehát terjednek a hírek, ahogy kell, de úgy tűnik se pofon, se biztonsági őr.

A Gondwana Team sátortábora a hotel halljában

Tervezett útvonal 250 km. Valójában a napi program már lazább, mint szokott.A terv szerint fél 9 kor ünnepélyes segélycsomagok átadása az iskola udvarán,majd maga a verseny innen indul, aminek a lényeg ma már csak az hogy beérjünk BAMAKO-ba. Ez nem hangzik nehéznek, főleg ha figyelembe vesszük 5 db pont van amit meg kell találni és csak 250 km az út. De ismerve a technikát, és a versenyt előre nem kell inni a medve bőrére.

Az ünnepség megható volt. A helyiek készültek nekünk műsorral, ami abból állt, hogy egy fára felerősített tölcsérhangszórón keresztül, valami kicsi és problémás erősítővel túlvezérelve szórták a helyi zenekar hangjait. Egy hölgy ült a poros földön a zenekar mellett, akik ugyancsak ültek. Ő volt az énekes, és anya egy személyben.

Hiszen miközben énekelt több száz embernek, szoptatta a gyermekét is. A zenekar főleg ütőshangszerekből állt, csörgőkből, botokból, és dobokból. A táncosok olyan sámán jelmezszerű maszkokat viseltek. Persze a ruháik is hasonlóan Afrikás volt. A zene is tipikus afrikai. Hiszen ez Afrika!

Jó kis folklór volt, tetszett is, kár azért a vacak kihangosításért, de hát ez a szegénység velejárója.

Elindult a mezőny és megint porzott Banamba környéke. Ma a 39 –es ekkel mentünk, már jól ismertük őket, több napot is velük töltve. Igazi, jó fejek. De talán ezt már írtam is.

Kb. 10 km megtétele után arra lettem figyelmes, hogy semmi fék nincs a kocsin. Ez nem tetszett, hiszen már igazán kibírhatta volna azt az egy napot. Kiszállva, megvizsgáltam a kocsit és nem volt nehéz rájönni, hol a hiba, hiszen az egész motor oldala olajos volt a fékolajtól. Eltört a 9000 kilométerrel, azaz 2 héttel ezelőtt beszerelt új fékcső, közvetlenül a főfékmunkahenger után. Ez történetesen nincs nálam tartalékba. Sosem gondoltam rá, hogy fékcső gondunk lesz, főleg ,hogy vadi új.

Ismét a jól bevált megoldás lett, mentünk tovább, immár fék nélkül. Kézifék már rég nem való semmire, meg az amúgy sem fogná meg a kocsit. Motorfékkel próbálkozom lassítgatni, de tudom ez így nem járható út, főleg azért nem, mert már műúton is megyünk és ott aztán bőven van veszély. Gondolok itt a gyerekekre akik keresztbe, kasba futkoznak a kocsik elött, koldulás reményében. Aztán ott vannak a szamarak melyek egyszerűen ott állnak mindig az út közepén. 

 Ami a legjobban elrettent az a tehenek tömkelege, mivel ők szép komótosan kibaktatnak a kocsik elé, és lassan át is kelnek, ha az autó megáll. Ha nem, akkor ott  maradnak az útszélén megdögölve mint társaik. Ha azt mondom ezresével rohadnak az út szélén, azt higgye el mindenki, mert nem túlzok. Volt olyan 20 méteres szakasz ahol oldalanként rohadt kb. 10-10 tetem. És akkor még nem beszélve a helyi vezetők stílusáról. Az világhírű.:-) A városokban a négy sávos úton ne lepődjön meg senki ha a külső sávban halad és szembe jönnek vele. Mondjuk lámpa nélkül, és még Ő dudál. Az is előfordult már sokszor, hogy egyszerűen keresztbe átmennek rajta. Nem számít semmi. Dudál, villog és jön. Az egyetlen dolog ami itt az autókon működik az a duda:-)

Szóval, minél előbb kell keresni egy Mechanikot. Azaz szerelőt, egy csővel.

Miközben Mechanikot keresünk többször is jött elém tehén és a forgalom is megizzasztott rendesen. Elgondoltam mi lenne ,ha ilyen fékkel kéne Bamakoba bemennem, ami egy nyüzsgő nagy város.

Végre szerelő. Azaz az út mellet úgy 30 db rom, és 10 ember. Megálltam, mutattam a problémám és már szereltek is. Náluk nincs lehetetlen, ez a feladat nem is jelent problémát. Az ember pillanatok alatt rövidebbre vágja a csövet és elkezdi újra peremezni kézzel, egy szeg segítségével. Elég szarul néz ki amit csinál, de látszik nem az elsőt buherálja, így bízom benne. Csavar a tövére egy kis cérnát tömítésnek és már tesz is vissza. Elképesztő, de jó lett.

Egy német autószerelő ettől a javítási technikától felkötötte volna magát.

Végre elérjük a Niger folyót. Nem gondoltam volna hogy ilyen szép. Sokat filmeztünk, mert nem a megszokott folyóparti jelleg van itt. Ráadásul nyüzsgött az élettől. Ruhát mostak, ástak, halásztak, és még ezer félét, amire rá nem jönnék. Klassz volt.

Tovább haladtunk, immár Bamako a cél. 40 km még a célvonal, amely a HOTEL SALAM-nál van. És  több ezer kilométer után meglátjuk a Bamako táblát. Összenézünk Vader nagyúrral, majd összecsapjuk a tenyerünk és egyszerre kiáltunk fel : MEGCSINÁLTUK! Sportszerűen gratulálunk egymásnak, hiszen ennyi mindkettőnknek jár, hiszen jó csapat voltunk!

  Magam se hiszem el, hogy ennyi kilométer és kínlódás, nem alvás és nélkülözés után ide érünk. Sokszor volt a versenynek olyan pillanata, hogy azt hittük nincs tovább, például az elején a váltógondok, az ebből eredő időveszteség, majd később folyamatosan gyűlő hibák, mely mára az autót teljesen legyepálták a 0 –ra. Szegény Táltost már nem nevezném autónak. Elhozott minket idáig, és itt fogja tovább róni Afrika poros útjait. Ugyanis itt marad! Hálátlannak is érezzük magunkat emiatt, lelkiismeret furdalásunk van. Megszerettük, annak ellenére , hogy sok borsot tört az orrunk alá. De kitartott, és igazi csapattag lett. Ha elfáradt mi tartottuk életbe, ha mi voltunk fáradtak Ő adott búvóhelyet, a hideg és rablónépek elől. Hajlott kora ellenére, ezt az erős  igénybevételt ennél jobban nem tudta volna teljesíteni. Nem voltunk vele kiméletesek, Ő mégis igazi versenyparipaként előzte be a nála sokkal fiatalabb, versenyképesebb esélyeseket, és mutatott fricskát mindenkinek aki nem hitt benne. Volt aki 300 km-ert adott neki verseny előtt, hát most megmutatta, a vége 9500 km lett, a cél. Mindezt 15 nap alatt. Többször kapott halálos sérülést, de tudomásul sem vette őket és ment tovább. Most itt van Bamakóban, és sütkérezik a napon, pihen és várja, hogy új gazdája egy jó mechanikkal rendbe varázsolja. Őszintén mondom, remélem talál ilyen emberre, hogy tovább szelhesse Afrika útjait. Mi búcsúzóul elvittük egy komplett takarításra kívűl-belűl. Úgy gondolom ezzel mindenképpen tartozunk neki, hogy új életét tisztán kezdhesse.

Az infóink szerint a 52 ik helyen végeztünk,a 122 -ből ami nem is olyan rossz, ha figyelembe veszzük , hogy eleve nem tudtunk a pontokra menni a filmezés mellett. Továbbá a váltóproblémák miatt kiestünk 4 napra a pontgyűjtésből. Több etapunkat nem fogadtak el, mindenféle indokkal, pedig becsülettel teljesítettük.

Köszönjük mindenkinek aki végig olvasta blogunkat. Ezzel a bejegyzéssel zárom az MCG FILMS TEAM , 2009 -es verseny blogját, hiszen végetért az őrület. Késöbbiekben még töltök fel képeket a fotoalbumba. Innen Afrikából erre nincs lehetőségem.

Mi jól éreztük magunkat, keserű napok ellenére is. Reméljük, hogy akik olvastak minket, megfelelően képet tudtak kapni napjainkról. Külön köszönet támogatóinknak, és családjainknak, barátainknak akik lelket öntöttek belénk akkor, mikor arra nagy szükség volt, és nélkülöztek minket hétköznapjaikból. Köszönet azoknak a csapatoknak akikkel barátságot kötöttünk, és a bajban segítségünkre voltak.

Nem elfelejteni!

Az utazásunkról dokumentum film készült végig. Ennek utómunkálatai következnek, és GO BAMAKO ! néven szeretnénk majd piacra dobni.

Ha valaki ilyen névvel lát a műsorújságban bejegyzést, akkor kötelezően megnézendő!

Búcsúzik az MCG FILMS TEAM, a 74-es csapat nevében,

Mac-Gyver

A mai nap tulajdonképpen az előző folytatása. Csak terepen, a szavannán kellett teljesíteni 370 km-ert. Reggel már úgy kellett az autót betolni. Az akkumlátor is megdöglött. Tudtuk az okát, hiszen már elindulás után közvetlen jelentkezett a túltöltési probléma. Azaz, a generátor 15,5 Volttal töltötte az aksit, a 14,3 helyett. Ez rövid távon nem nagy gond de ,itt hosszú kilométerek alatt a túltöltéstől elpárolog az aksisav. Utána pedig rohamosan csökken a teljesítménye, majd a végén nem indít. De ha betoljuk, elmegy a világ végéig. Úgyhogy ezt tettük. Egy aksit már kinyírt, még spanyolföldön. Jó hogy hoztunk tartalékot.

 Kicsit korábban felkeltünk, hogy átnézzük a futóművet és a kocsit. Szokás szerint feltöltöttük a vízrendszert, mivel a hengerfej eszegette, folyamatos emelkedőn erősen melegedve a víz ez által.

Az első kerék levételekor látszott a korábbi napok pusztító tempója. A porvédő lemezek lógtak eltörve, ezeket leszereltem. Jobb, ha nincs, mintha kivágná gumit, amúgy is csak zörögtek.

Az első nyúlvány is el volt törve, jelentősen lecsökkentve a stabilitást. A korábban beszerelt keményfa határolónk szétverte a hátsóhidat. Ilyet még nem láttam életemben. A fő tartóelemen 15 cm-es luk tátongott, és följebb pedig tovább volt repedve. Ennyire erős volt a fa, szétverte a fémet. Pedig én fordítva tettem volna rá tétet.

A hátsó laprugóink, mind el voltak törve, mind jobb oldalon, és a balon egyaránt. Voltaképen nem tudom, min rugózik a kocsi. Valami a bal hátsó keréknél egész nap zörög, ez beazonosíthatatlan. Van egy régi autós mondás, ami ide illik: Addig jó, amíg zörög, mert akkor még megy. Ez ebben a szituban számomra teljesen elfogadható.

Index már spanyol óta nincs, és azóta is többször visszajött a kóbór áramunk amit egy darabig még kergettünk de már végleg feladtuk. Ennek következménye, hogy a műszerfalon egyetlen műszer sem működik már. Még a mechanikusan hajtott kilométeróra is beadta az unalmast. Érthetetlen módon a kilométeróra napi számlálója is megállt, de a fő kilométerszámláló nem. Pedig ugyan onnan kapja a hajtást. A motortér is kaotikus állapotokat mutat ugyancsak. Az aksisarúk eltörtek, az akkumlátor tartója leszakadt és aksival együtt lóg rá a turbóra. Tulajdonképpen az tartja. Brrrrr…..ezzel nem lehet mit tenni, pedig nagyon nem jó így.

A kormányszervó olaja mindenhol folyik, ez a kormányzáson érződik is. Légszűrőház szabadon lebeg, ez is leszakadt.

 A világításrendszer katasztrófa, 1 db kitört üvegű ködlámpa elől. Ennyi. De úgy tervezzük beérünk sötétedés előtt és akkor nem kell majd használni, na persze nem így történt. Ha hozzá vesszük a korábban történt sérüléseket és hibákat, töréseket, rá kell jönni, hogy már sokáig nem húzza a Táltos.

De az autó átment a szigorú ellenőrzésen, megállapítottam, hogy versenyre készJ

Betoltuk és GO!

A szavanna tegnap óta semmit sem változott, ugyanolyan rettenetesen poros, és gyönyörű egyszerre.

Hajtottunk ahogy a paripa bírta, szedtük a pontokat. Rengeteg tevével találkoztunk melyek szabadon legelték a fákat. Volt, amelyik futott is előlünk, azt hiszem megijedtek. Bár tény, hogy a Táltos már eléggé ijesztően fest. De mióta értenek a kocsikhoz a tevék?

Láttunk szabadon élő lovakat, kecskéket, rengeteg hosszúfarkú valamit, amit nem tudtam beazonosítani. Olyan mókusfélék, de nem azok, és nagyon gyorsan futnak.

Kecskék, marhák, bárhol felbukkantak, rengeteg volt belőlük. Sokat gondolkodtunk melyik falunak adjuk adományainkat. Végre megtaláltuk az igazit a szavanna közepén. Hogy mi a neve fogalmunk sincs , a térképen sem volt rajta. De egy igazi kis hangulatos, kedves emberek lakta vályogkunyhós település. És ,hogy miért pont ez a falú? Mert hosszú idő óta ez volt az első ahol nem támadtak le bennünket, és nem kezdtek „Kodu”-zni. Amitől már mindenkinek nagyon elege van. Itt barátként fogadtak és üdvözöltek. Megmutatták a kútjukat ahonnan éppen vizet húztak. Büszkék voltak rá. Érdekes, itt minden helyi lány és asszony fel volt ékszerezve, nagyon csínosak voltak, és megnyerőek. Itt mindenki mosolygott. Egy ilyen falúban szerintem ismeretlen a stressz, boldogan, bár szegényen élnek.

Mi a 74 esek, a 39-esek, és a 34-os csapat megkerestük a falú főnökét, és jeleztük szándékunkat, miszerint ruha, gyógyszer, és élelmiszer adományt szeretnénk a falujuknak adományozni. Ő összehívta a falú naggyait és megköszönve igent mondtak. Egy rögtönzött kis ünnepélyes kézfogón áttadtuk a zsákokat. Megkértük, Ők osszák szét a falúban igazságosan. Erre mondjuk, ez így szokás. Meghívtak minket a falu központi „terére” ahol már össze is gyűltek kicsik és nagyok. Körbeülték a javakat és tiszteséggel megvitatva minden egyes darabot el kezdtek szét osztani. Jó volt nézni, volt köztünk olyan aki megkönnyezte az eseményeket. De nem várhattuk meg a végét, így búcsút intett nekünk a falú, mi pedig tovább mentünk… 

Ma egy kissé óvatosabban vezettem, nem akartuk, hogy 1 nappal célba beérés előtt kelljen feladnunk a versenyt. Ezzel mindketten egyetértettünk és a mai nap nem toronyiránt mentünk hanem a kijelölt úton. Bár ez sem út, de mindenképpen autókímélőbb. Többször megálltunk bajba jutott versenyzőknek segíteni. Ez úgy gondolom kötelező.

Volt egy motoros aki a 40 fokos napsütésben, az egyik checkpointnál vizet próbált kérni valakitől, de senkitől nem kapott. Nekünk is 1 üveg volt már csak, nagyon fogyott a meleg miatt. Úgy döntöttünk neki adjuk, hiszen én is motoros vagyok, tudom milyen motoron a meleg, főleg ha még nyeli mellé a töménytelen port, amitől van hogy 0 méter a látótávolság, és az izzadt arcodra ragad a kosz vastagon.

Lassan ránksötétedett, és mégiscsak kellett az 1 szem lámpánkat használni.Ez van, ezt kell szeretni. 

Egyedül megyünk a sötétbe, de néha jobb is így. Például nem poroz senki az arcunkba.

A megadott GPS koordinátát megtalálva kiderül, az egyik rendezőtől hogy az éjszakai tábort áttelepítették 3 kilómérre, mivel itt rengeteg helyi lakos zavarja a nyugalmunkat. Koldulnak, lopnak, vagy csak éppen kiabálják a MÖSZIJŐ KADUT! Valószínű azért vannak most ennyien, mert tudják holnap itt, Banambában ünnepélyes ajándékátadás lesz.

Megkerestük az új táborhelyet és hamar lefeküdtünk. Holnap az utolsó nap lesz!

macGyver

Jó lenne, ha az eredményhírdetésről megtudni a hivatalos állásfoglalást, mivel ez  igen rossz fényt vet az egész futamra. Sajnos a hivatalos honlapon, és a hivatalosan tudósítást végző honlapokon nem adtak ki más információt. Mivel én a szállást a sorsra bíztam volna nem tudom, hogy a szállásfoglalás hogyan zajlott és terhelheti ezért bármilyen felelősség a szervezőket? Persze azt leszámítva, hogy többször felszólítottak minden résztvevőt, hogy foglaljon szállást Bamakoban.

Az eseményen lezajlott balhéról összegyűjtöttem az elérhető információkat.

Elsőként idézném az egyik érintett, a Gondwana Team honlapján található bejegyzés idevontakozó részét.

[...]

19:33
Balázske a recepción megtudja, hogy fullon a szálloda, ezért nekünk nincsen szobánk. Hiába lobogtatjuk a befizetett többszáz euróról szóló nyugtát, senkit sem érdekel. De ezzel nem vagyunk egyedül. Rajtunk kívül több sorstárs járt ugyanebben a cipőben. A hangulat feszült, az emberek idegesek. Érthető, hiszen mi is az elmúlt napokban (Nouakchott óta) nem fürggyöttünk le! Pedig olyan szépen elképzeltük, hogy milyen jó lesz a felfrissítő zuhanyozás. Amiről azonnal úgy döntünk nem mondunk le harc nélkül. Gyorsan előkapjuk a sátrunkat és iziben felverjük a szálloda halljában.

19:37
Nagy rohangálás és felfordulás. A szálloda különböző titulusú alkalmazottai gyülekeznek és megdöbbenten nézik azt, ami eddig még soha nem történt meg velük: ott kempelnek a koszos-poros büdös magyarok az ötcsillagos luxusszálló halljában. Egyikük se tudja mit kezdjen ezzel, míg a hotel igazgatója meg nem jelenik és saját kézbe nem veszi az ügyet. Felszólítja a rendbontókat, azaz a sátorállítókat a távozásra.

19:40
Egyre több elégedetlen magyar csatlakozik hozzánk, illetve biztosít támogatásáról bennünket. Sajnos azonban aktív szerepet csak kevesen mernek felvállalni.

19:58
Egyre nagyobb a viszály, mert egyik fél sem enged. Úgy tűnik, állóháború fog kibontakozni. Balázske duzzogó fejet vágva szótlanul bent gubbaszt a sátorban, miközben a Gondwanateam különböző tagjai ki-be mászkálnak az újonnan alapított államukban.. Ginó nemcsak rögzíti az eseményeket, de határőrként is funkciónál, ezzel törve borsot az idegen behatolók orra alá. Szaddam, mint kinevezett főtárgyaló egyeztetni próbál a helyi erőkkel, melyet a szálloda igazgatója, a bamakoi rendőrkapitány illetve a hotel biztonsági személyzete alkot.

20:16
Mivel a békefolyamatok megfeneklettek és sajnos Ban Ki Mon ENSZ főtitkár nem volt elérhető, ezért karhatalmi erővel szorítják ki a gondwanateamet abból a hotelből, amelyet hónapokkal korábban lefoglaltak a Budapest-Bamako szervező irodán keresztül és melyet banki átutalással fizetettek ki.

20:20
Fejtörés hogy mi legyen tovább.

21:15
Intézünk szállást egy másik hotelben, miközben a város másik pontján egy éjszakai szórakozóhelyen zajlik a díjátadó gálát megelőző hivatalos záróbuli.

21:35
Megérkezünk a záróbuli helyszinére, ahol pont velünk együtt érkezik meg a főszervező is: Sz.G.A., azaz ismertebb nevén V.Géza. Amikor rákérdezünk az elveszett szobánkra és az ismeretlen helyen tartózkodó ötszáz eurósunkra, V.Géza betyáros káromkodásba kezd: „kurva anyátok te geci” harckiáltással nekünk esik. Mi megvédjük magunkat, és egy gyors fogással lefojtjuk, de szerencsére a két kigyúrt biztonsági őr is ott terem, hogy szétválasszon bennünket.

21:36
Amikor V.Gézát végül betávolítják (értsd két oldalról bevezetik) a helyre ünnepi beszédet mondani, a tömeg a beszéd alatt és a díjátadó gála közben is különböző bekiabálásokkal, kifütyüléssel fejezi ki nemtetszését a szervezés színvonalával, a verseny lebonyolításával és tisztaságával, valamint ötödikgéza személyével kapcsolatban.

[...]

Gojo a fórumon ezt írta

Sportime csapatatol kapott hirek szerint a mai nappal elkezdtek az adomanyok kiosztasat, de az este folyaman ugy tunik hogy a karitativ megmozdulas atrocitasba fulladt. Pontos hireink nincsenek, de allitolag nehany kisebb pofon is elcsattant. Mindenki jol, van es holnap szandekukban all az adomanyok kiosztsanak foltatasa, es szervezik a hazajovetelt is

kissnorbi kiegészítése a hírhez

Állítólag ment a lökdösödés meg Géza kapott egy pofont de hogy pontosan mi volt az én sem tudom. Jah meg azt is mondták hogy valaki a akinek nem jutott szoba, felverte a sátrát a Salaam parkjában, és kint volt a helyi tv, rendõrség stb. Azért nem lehet kellemes egy ilyen hosszú és fárasztó út után hogy lefoglalta a szobáját ki is fizette és kiadták másnak. Szüleim is igy jártak.

Megjelent a fórumon a verseny Salam Hotelben kifüggesztett hivatalos(?) teljes(?) vég(?)eredménye, sakal tollából:

A vegeredmény Bamakóban a Salam Hotelben van közszemlélre téve. Én lefényképeztem, de nem találom az átjátszó kábelt, ezért bepotyogtem ide. Ezért bocs az ömlesztett kicsit átláthatatlan minosegert. 88. helytõl én adtam helyezési számot a negatív pontszámmal végzett csapatoknak. Az eredetiben a 85. az utolsó kiírt helyezési szám.

A listát tanulmányozva feltuno, hogy néhány helyezési szám többször szerepel (holtversenynel, de nem az összesnél), de utana nem ugrik a sorszam. Hát ennyit a versenybírók matematikai képeségeirõl. Vajon mennyi hiba lehet a pontszámokban??

Remélem elöbb utóbb felkerül a honlapra a részletes végeredmény, csapatonként, naponként és feladatonként lebontva. Valamint az is, hogy kitõl vontak le pontokat, mennyit és miért. Valamint melyik csapat óvott, miért, és ezek közül mit fogadtak el, és mit nem és miért igen, és miért nem.
Melyik csapat kapott plusz pontokat és mennyit (sajtó, "madárember" stb...) és milyen indokkal.

1.  17 csapat   733pont
2.  61             718
3.  1               710
4.  13             691
5. 11             688
6.  2              687
7. 31              680
8. 20             663
9. 4              660
10.  59        659 
11. 63     655
12 . 108      643
13. 118      641
14. 3     629
15 111  627
16   119 626
17  109   623
17  110   623
18 113    612
19 106   605
20    58    589
21    7     587
22    43    583
23    14    581
24    79    568
25    112    550
26   26  500
27  55   493
28  89   490
29  44   463
30  71   463
31  41  455
32 78  442
33 77  437
34 76  413
35  91  411
36  99  406
37  15  404
38  65  395
39 82  393
40 73 372
41 39 364
42 22 363
43 37 362
44  88 362
45 64  353
46 49 343
47  72  326
48  81  311
49  97  305
50  92  295
51  83  255
52  74  252
53  34  243
54  28  238
55  27  237
56  62   236
57  52  234
58  29  227
59  90  193
60  130  190
61   66   178
62  135  172
63  117 160
64  12  132
65  86  132
66  51  125
67 38   114
68  121  103
69  35  91
70 87 88
71  84 79
72  57  75
73  107  72
74  45  68
75  94  33
75   120  33
76  36  28
77  77  23
77  48  23
78  40  23
79  70  9
80  32  8
81  56  8
82  93  8
83  98  8
84  15  8
85  50  2
      132 0
     34    0
88. 103 csapat -8 pont
89. 102          -17
90.  46           -47
91. 131          -50
92.  67           -99
93.  16           -242
94.  60.          -285
95. 104          -315
96-107   10        -330
             21
             30
             33
             53
             68
             69
             95
            101
            105
            122

A beérkező versenyzők idén is megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a szervezők által ajánlott, lefoglalózott szállodai szobájuknak se híre-se hamva. Ami még jobban megdöbbentette őket az az, hogy a 300-400 EUR foglalót sem volt hajlandó visszafizetni a szállás szervezője. A hírek szerint ebből a pattanásig feszült idegű versenyzők és a szállodások közötti kiabálás és lökdösődés lett, ami természetesen visszavonulóval zárult, hiszen a résztvevők nem kíváncsiak a helyi fogda vendégszeretetére. Hírek szerint többen a hotel parkolójában verték fel sátraikat, ezúton is tiltakozva a bánásmód ellen.

A fórumon többen is hangot adtak negatív véleményüknek a futam és a verseny szervezésével kapcsolatban.

A versenyzők közül sokan azt hozták fel,  hogy a bírók pártoskodtak, bizonyos csapatoknak elszámoltak olyan pontokat is amiket más csapatnak óvás ellenére sem adtak meg. A feladatpontok megrongálása miatt, bár a szervezés hatáskörén túlmutat azok felügyelete, az egész pontozási rendszer megborult. Jelezték csapatok azt is, hogy bár igazoltan, segítségnyújtás miatt nem tudták időre teljesíteni egyik szakaszukat, a rendezők nem fogadták el aznapi szakaszukat.

A fórumon elhangzottak olyan vélemények is, hogy a szervezők, akik hajlamosak az akciót humanitárius misszióként reklámozni, a segélyek nagy részét szállító kamion megakadásakor nem tettek látható lépéseket, hiszen a verseny felügyelete előbbrevaló volt. A kamion vámon átjutását a szállítást szervező Hercegh Transport, Tibi és Tibi SE és a Külügyminisztérium erélyes közbelépése tette lehetővé, miközben jelentős (egyes vélemények szerint milliós nagyságrendű) adományt loptak le a kamionról.

A magam részéről, mivel nem állt módomban részt venni a futamon, hogy személyesen megtapasztaljam a helyzetet, nem tudom, hogy ezekből mi mennyire felel meg a valóságnak. Annyi bizonyos, hogy sokak, akik a korábbi években részt vettek az úton, is hasonló véleményeket hangoztattak. Minket is meglepett, hogy annak ellenére, hogy az idei év kiírásában szerepelt, hogy a nevezési díj tartalmazz szállást a fent említett hotelben, a szervezők a jelentkezés lezárása után, külön díjkompenzáció nélkül ezt visszamondták, azzal a megjegyzéssel, hogy akinek nem tetszik visszakapja a nevezési díját és ne jöjjön! Ez egy versenycsapatnak nem tétel, de egy olyan alacsony költségvetésű csapatnak mint a miénk jelentős érvágás volt.

A jövő évben mindezek ellenére igyekszünk részt venni a futamon, felkészülve arra, hogy a szervezőkre semmi módon ne számítsunk, beleértve azt, hogy akár a kocsinkat segítsék kitolni a homokból, hiszen nekik fontos versenytámogató szerepük van. Erre lesznek ott más, hozzánk hasonló őrültek, akik a futamot az eredeti szellemnek megfelelően egymást segítve igyekeznek teljesíteni.